Terry Pratchett: Kallódó kontinens

Széltoló és a Láthatatlan Egyetem tanári kara XXXX (Négyiksz) kontinensén keresi a bajt, mindenféle őrült szerzet, egészen különleges mágikus- és időjárási jelenségek, na meg Széltoló esetében rengeteg veszély között. Terry Pratchett a Kallódó kontinensben halmozza a poénokat és ravasz ötleteket, a történet viszont sokkal halványabb, mint más Korongvilág-regényeknél.

Sir Terry Pratchett régóta kedvenc íróim egyike, nagyjából az összes magyarul megjelent könyvét olvastam már, egy részüket a hazai megjelenés előtt, eredetiben. A Kallódó kontinenssel is ez a helyzet, olyan két éve már egyszer elolvastam angolul. Annak idején eléggé kuszának és esetlegesnek tűnt a történet, a poénok és ötletek viszont nagyon ütősek, kíváncsi voltam, hogy magyarul mennyire lesz gördülékenyebb, illetve az ausztrál (-szerű) szlenggel hogyan birkózik meg a fordító. 

Csoda nem történt, a sztori így sem értelmesebb és a fordítás sem éppen sziporkázó. Annak azért örülök, hogy nem estek abba a hibába, mint a Gördülő kövek esetén, amiben az összes brit pop-rockzenei utalást és poént megpróbálták magyarra átültetni, aminek eléggé kínos végeredménye lett  (arról nem is beszélve, hogy a brit rockzenét jobban ismerem a magyarnál, úgyhogy a poénok többsége eleve elveszett). Na de a lényeg az, hogy itt nem mondjuk erdélyi tájszólásban beszélnek Négyiksz lakói, a no worries - gond egy szál se és a Didjabringabeeralong - Dzsaljunkbeegyserre jellegű dolgok pedig megbocsáthatóak, mert az ilyesmit gyakran a lehetetlenséggel határos rendesen lefordítani. 

A sztori röviden: kedvenc varázslónk, Széltoló, Négyiksz száraz és őrült kontinensén próbál túlélni, miközben hallucinációk gyötrik és egy beszélő kenguru szerint ő az egyetlen, aki megmentheti a világot a pusztulástól. Eközben a Láthatatlan Egyetem többi mágusa a Könyvtáros különös betegsége miatt aggódva talál egy portált, ami egy fura tengerpartra vezet, ahol a természet mintha folyamatosan a kívánságaikat lesné, néha kissé ijesztő módon. Aztán egy idő után persze a két szál összeér, de közben Széltolónak meg kell birkóznia... mármint el kell menekülnie egy mad maxes törpe, egy kocsmára való emberszerű állat, rengeteg sör, birkanyírás, furcsán férfias "hölgyek", még több sör, bunkómackók (dropbear), bozótbetyárok, helyi gasztronómia és persze újabb sörök elől. 

A dzsaljunkbeegyserrei kocsma (illusztráció: rhianimated)

Pratchettre máskor is jellemző, hogy a történet háttérbe szorul a kisebb-nagyobb poénok és elgondolkodtató részletek végtelen özönében, a Kallódó kontinensben ez már extrém mértéket ölt. Ha nem Korongvilág-regény lenne, valószínűleg az első húsz oldal után dobtam volna a sarokba azzal, hogy nincs időm ilyen gyenge könyvekre, Pratchett humora és fantáziája viszont még egy ennyire elveszettnek tűnő szituációt is képes nyerésre fordítani. A sztori csak alibi ahhoz, hogy újfent megmutassa zseniális ötleteit, sőt, az eddig magyarul megjelent huszonhat (plusz négy nem korongvilágos) könyve alapján minél semmitmondóbb a történet, annál több az, ami tulajdonképpen a szerző védjegye - így tulajdonképpen egész jól ki van egyensúlyozva a dolog, mindet megéri elolvasni valamiért.

Az biztos, hogy nem ez a Korongvilág-sorozat fénypontja, de nem is várható, hogy egy ilyen terjedelmű sorozat állandóan maximumon pörögjön. Már így is nagyon magas a mérce (mármint amit Pratchett állított saját magának), időnként szükség van olyan könyvekre is, ami után az ember ugyan nem úgy áll fel az ember, hogy "ez aztán ütött", de az kétségtelen, hogy hozza a Korongvilág-hangulatot, ezúttal egy jó adag Ausztráliával megfűszerezve. Ha tetszik a sorozat, ez is kötelező, kezdeni viszont inkább valami mással érdemes, de Ausztrália-fanoknak gondolkodás nélkül a kezébe nyomnám, akár ismerik Pratchettet, akár nem.

--
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2011
Eredeti megjelenés: 1998
Eredeti cím: The Last Continent
Fordító: Járdán Csaba
Borító: Josh Kirby
ISBN: 978 963 9679 96 2
Oldalszám: 431
Ár: 2990,- 
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.