2013 legjobb könyvei - szubjektív lista és összegzés

A tavalyi lista váratlanul népszerű lett, úgyhogy idén is hasonló rendszerben szedem össze a legjobbnak ítélt, 2013-as megjelenésű science fiction és fantasy könyveket. A 2012-es 96 darab könyvet szokatlanul kevésnek gondoltam, ehhez képest idén hússzal kevesebb, összesen 76 kötetnek sikerült a végére érni, ami 26174 oldalt jelentett (ebben persze nincsenek benne a tankönyvek, cikkek, csak részben elolvasott könyvek). A befejezett könyvek és blogbejegyzések arányán viszont sikerült javítani, míg tavaly minden harmadik könyvről született bejegyzés, idén csak tíz könyv maradt ki. 66 könyvértékelést írtam a blogra, a többi 25 bejegyzés előzetes (könyvrészlet), filmkritika vagy könyves esemény ajánlója. 

Idén január szokás szerint holtszezon volt, ami a friss megjelenéseket illeti, február közepére-március elejére viszont már beindult a könyvkiadás. A fantasztikus irodalomban a méltán híres Fahrenheit 451 és más történetek indította az évet, aztán kijött John Scalzitól a Szellemhadtest is, de részemről Greg Egan elképesztően zseniális hard sci-fi regénye, a Diaszpóra volt az első negyedév favoritja, a fantasyben pedig Andrzej Sapkovski szintén nagyszerű Vaják-sorozatának harmadik kötete, a Tündevér tette feledhetetlenné ezt az időszakot. Mindenképpen megemlítendő még China Miéville nyelvészeti sci-fije, a Konzulváros is, mely amellett, hogy egy érdekes regény, Miéville regényei kiadásának újraindulását is jelezte. 

A második negyedév a Könyvfesztivállal és a Könyvhéttel komoly tűzijátékot hozott. Kijött a nem sokkal később sajnálatos módon elhunyt I. M. Banks Félemmetes Géjpezete, ami még így, az eredeti megjelenés után húsz évvel is egészen friss maradt, Hannu Rajaniemi posztmodern sci-fi trilógiájának második kötete, a Fraktálherceg (melynek bemutatójára még a szerzőt is meghívták) és Robert J. Sawyer kezdő sci-fi olvasóknak tökéletes WWW-sorozatának második része, a Vigyázók. Áprilist, sőt, talán az egész második negyedévet viszont nem sci-fi vagy fantasy, hanem egy történelmi krimi, az észt Indrek Hargla zseniális stílusú, a középkori Tallinban játszódó regénye, a Melchior, a patikárius nyerte. 

A Könyvhétre kijött egy rég várt cím, ami méltán pályázhat az idei év egyik legnagyobb hatású könyvének titulusára, végre kézbe vehettük a Google tervezési igazgatója, Ray Kurzweil első magyarul megjelent kötetét - A szingularitás küszöbén kötelező olvasmány minden sci-fi írónak és azoknak is, akik szeretnék előre tudni, hogy mi fog lelépni a fantasztikus regények lapjairól, hogy az életünk szerves részévé váljon. Bár Hackett idén nem jelentkezett új regénnyel (a jövőre érkező Az időutazás napja viszont nagyot fog szólni, nekem elhihetitek :)), azért nem maradtunk magyar sci-fi nélkül: a meglehetős rajongótáborral bíró Ta-mia Sansa (Snyehola Anett) új kiadóhoz igazolt és meg is jelent a Gender krónikák első kötete, A menekülés éve. A Könyvhét után is volt élet, Neil Gaiman új regénye, az Óceán az út végén az angol kiadással egy időben jelent meg nálunk is, ám ami fontosabb: ezzel a vékonyka kötettel bebizonyította, hogy az Amerikai istenek és a Sandman után is képes magas színvonalú, igazán magával ragadó művet írni, nem csak bizarr mesekönyveket és darkos tinilányoknak szóló novellákat.

A harmadik negyedév a James S. A. Corey álnév alatt futó szerzőpáros Leviatán ébredése című, vegyes fogadtatásra találó (szerintem kifejezetten jó) űroperájával indult, a következő Scalzi-regény, Az utolsó gyarmat követte (még mindig a sorozat első része a kedvencem) és a nyár második felére egy kis fantasy is befért, Michael J. Sullivan Riyria-krónikák sorozatának önállóan is olvasható második része, az Avempartha - Az elfek tornya stílusos, szórakoztató high fantasy regénynek bizonyult. A szeptember kellemes meglepetése ismét egy történelmi regény, a Total War videojáték-sorozathoz írt Karthágónak vesznie kell sok óra ügyintézéshez sorban állást tett elviselhetővé, sőt, kellemessé.

Az utolsó negyedévre ismét felpörgött a könyvkiadás (jön a karácsony!), kaptunk egy Miéville-féle urban fantasyt, a Krakent, hatalmasat szólt Robert Holdstock elképesztő regénye, a Mitágó-erdő, illetve a filmmel együtt harmadszor is megjelent Orson Scott Card legismertebb regénye, a Végjáték (és én még mindig abban reménykedem, hogy az idén következő folytatásokat rendesen újrafordítják). Lezárult Dan Simmons Hyperion-tetralógiája a brutális terjedelmű, kellemesen bő lére engedett Endymion felemelkedésével, valamint Mark Lawrence Széthullott birodalom trilógiája is a Tövisek császárával, megjelent Sansa második regénye is a Deltánál, az első résznél lényegesen jobb A döntés joga, majd a Doctor Who rajongók nagy örömére az ötvenedik évfordulós epizódhoz időzítve kijött Gareth Roberts Shada című, kellemesen szórakoztató kötete, melyet Douglas Adams forgatókönyvéből alakított regénnyé.

A tavalyi felhozatalhoz képest a mostani némi visszaesést mutat, de még így is elég jó éven vagyunk túl. A kiadók bőven elláttak minket olvasnivalóval, egyre több olyan könyv jelenik meg, ami a nemzetközi trendeket követi és nem ragad be az itthon nem is olyan régen még gyakorlatilag egyeduralkodónak számító, ám már javarészt idejétmúlt klasszikusok közé. E-könyvek terén is javul a választék, ami szintén kellemes jelenség. Idén pedig szintén kiváló könyvek várhatóak a még nem publikus és a már nyilvánosságra hozott kiadói tervek alapján is, határozott várakozással tekintek az új év elé.

Könyvekben gazdag 2014-et kívánok minden kedves olvasómnak! Idén is lesznek értékelések, előzetesek és eseményajánlók - stay tuned!