Joan Slonczewski: Agypestis

Tavaly, négy év várakozás után végre megjelent Joan Slonczewski Elízium-ciklusának negyedik része is magyarul. Az Agypestis ugyanolyan kiváló regény, mint a korábbi részek, és azoktól függetlenül is olvasható. 

Négy évvel ezelőtt olvastam az Elízium lányát, az Elízium-ciklus legutóbbi kötetét (mármint a magyarul legutóbb megjelentet, ami a jelenlegi négyből a második, mert valami rejtélyes okból a magyar kiadást a Génszimfóniával, a harmadik kötettel kezdték), a közvetlen előzményt pedig valamikor 2006-7 felé. Normál esetben ennyi kihagyás után, pláne a közben elolvasott több száz másik könyvet is figyelembe véve, kissé nehézkes lett volna újra fölvenni a fonalat még akkor is, ha ez nem egy Malazai Bukottak Könyvének regéje vagy A tűz és jég dala, de most egyrészt meglepően könnyen visszajöttek a szükséges emlékek, másrészt pedig annyira azért nem közvetlen a folytatás, teljesen külön regényként is olvasható az Agypestis, vagy Joan Slonczewski tetralógiájának bármely másik része. 

Előzetes - James Smythe: A felfedező

Jövő csütörtökön indul a Könyvhét, idén is elég jó termés várható. A megjelenő könyvek közül külsőre eddig James Smythe sci-fi thrillere, A felfedező a kedvencem (na jó, a Hajóbontóké is elég jó), a jól komponált, minimalista borítókkal persze nehéz is mellélőni, ámbár én a grafikus helyében csak egy sziluettet használtam volna. Az első fejezet ebben a bejegyzésben lent, az értékelés pedig itt olvasható.  

"Néhány fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is, akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat, és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak: bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk. A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad, és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár."

Könyvhét 2013 - sci-fi és fantasy újdonságok, megjelenések

A 84. Ünnepi Könyvhét és 12. Gyermekkönyvnapok 2013. június 6-10. között kerül megrendezésre, központi helyszíne a budapesti Vörösmarty tér. 

Sajnos a honlap nem az igazi, az időzített megjelenésekről itt sincs szó. A dedikálásokról már igen, de hogy mit dedikál vagy kicsoda az illető, az hiányzik a meglehetősen átláthatatlan listából, úgyhogy a hagyományokat folytatva megint összeszedtem kiadó szerint rendezve, hogy milyen sci-fi és fantasy műfajú (stílusú, zsánerű stb. - szimpatikus aláhúzandó) könyvek fognak megjelenni. A következő bejegyzésben a dedikálásokról és egyebekről lesz szó, az a lista már közel sem ilyen hosszú, viszont annál érdekesebb. Jó nézelődést és ha netán kimaradt valami, szóljatok!

Előzetes - László Zoltán: Egyszervolt

A zh-hét és a vizsgaidőszak eleje miatt nem nagyon van időm olyat olvasni, amiről érdemes ide is írni, úgyhogy következzen megint egy könyvrészlet, László Zoltán legújabb, Egyszervolt c. urban fantasyjének első fejezete. A Hiperballada első regénynek elég jó volt, a Keringésről a Nulla pontról és a Nagatéról pedig csak pozitív véleményeket hallottam eddig, úgyhogy ezt biztosan el fogom olvasni és természetesen írok ide is róla (megtörtént, itt az értékelés). Már kész az összefoglaló a Könyvhétre megjelenő sci-fikről és fantasykről, illetve hamarosan jön a dedikálásokról és egyéb kapcsolódó programokról szóló lista, és lesznek persze "rendes" bejegyzések is.

"Te is azt hiszed, hogy a mesék csak a képzelet szülöttei? Talán jobb is így. Az igazság néha kifejezetten életveszélyes. 

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete. Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.

Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek."

A részletet a hajtás után találjátok: 

Előzetes - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

PKD-hónap van, Az utolsó szimulákrum után május végére-június elejére várható Philip K. Dick talán legismertebb könyvének újrakiadása, melyből Ridley Scott készített kultikus filmadaptációt Szárnyas fejvadász (Blade Runner) címen. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról? jó ideje gyakorlatilag beszerezhetetlen volt, most végre megint lehetősége nyílik az olvasóknak, hogy polcukra tehessék a méltán népszerű sci-fi alapművet.

"Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel… A nevek ismerősek. A könyv is. Philip K. Dick korszakalkotó regényének új fordítását tartja a kezében az olvasó, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget,  amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick legnagyobb hatású alkotása."

Hamarosan érkezik az értékelés is, az első fejezet pedig a hajtás után olvasható.

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Philip K. Dick huszonötödik (!) magyarul megjelent könyve új lendületet ad az életműsorozatnak, vitathatatlanul a legjobb az utóbbi négy-öt kötet közül. Az utolsó szimulákrum klasszikus disztópia, mely magán viseli a jellegzetes PKD-i jegyeket, a hatvanas évek hidegháborús atmoszféráját, illetve a kor sok tipikus science fiction elemét is. 

Philip K. Dick nem hazudtolja meg önmagát: már a legelső oldalon felbukkan egy fura, idegen létforma, igaz, ezúttal nem az emberiséget leigázni kívánó, telepatikus nyálkagomba és nem is földönkívüli robot, hanem egy primitív, ganümédeszi jószág, mely egy felvevőszerkezet hangérzékelőjeként működik, a rögzítendő hanganyag pedig egy kéz nélkül zenélő pszichokinetikus zongorista játéka. 

Az utolsó szimulákrum valamikor az ezredforduló utáni, közelebbről nem meghatározott jövőben játszódik, amikor Nyugat-Németország már az Egyesült Államok ötvenharmadik tagállama, komoly politikai és gazdasági befolyásra téve szert az USEA berkein belül. Az eredeti demokrácia már jó ideje megszűnt, központosított, támogatói szerint a korábbi megoldásoknál jóval hatékonyabb egypártrendszer uralkodik a birodalom fölött. A totalitárius matriarchátus, a kasztokra osztott társadalom, az atomháború miatti sugárszennyezés, reménytelenség és kisebbfajta társadalmi káosz elől sokan a Marsra költöznek telepesként, ahol az alacsony népsűrűség miatt szimulákrumok, robotikus embermásolatok jelentik számukra szociális közeget. 

Itó Projekt: Harmónia

Milyen egy harmonikus társadalom? Hol van a határ, ameddig érdemes elmenni a tökéletes világért? Mi tesz minket emberré? Meghatározhatják-e személyes döntések az egész emberiség sorsát? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget Itó Projekt magyarul tavaly megjelent regénye, a Harmónia, a válasz pedig nem feltétlenül az, amire számítanánk, vagy amit hallani szeretnénk. 

A Harmónia jellegzetesen japán darab. Szerencsére nem túl japán, átlagos európai ízléssel is teljesen fogyasztható, de a tipikus japán stílusréteg végig érezhető a történeten. Sci-fi regény, de a "disztopikus gondolatkísérlet" kifejezés jobban fedi a lényeget: a történet gyors és feszes, de viszonylag elhanyagolható, a hangsúlyt a felmerülő morális-etikai kérdésekre és társadalmi problémákra helyezte Itó Projekt a kötet megírásakor. 

A nem túl távoli jövőben háborúk és terrorizmus pusztított világszerte, az emberiség józanabb (vagy elkesererdettebb?) részének közös válasza erre az életközpontú társadalom kialakítása volt. Az "ökormányok" minden egyes felnőtt polgárának testébe beépítették a WatchMe rendszert, melynek feladata az egyén - mint a társadalom közérdekű építőköve - egészségének folyamatos vizsgálata és javítása. Tökéletesen egészséges, az átlagtól a lehető legkevésbé eltérő, intézményesített békében és boldogságban élő emberek alkotják az új társadalmi rendet, amit természetesen nem mindenki talál ilyen vonzónak.