2009. február 23., hétfő

Aaron F. Loacher: Időjárőr

A furcsa nevű szerző valójában magyar és a Szegedi Tudományegyetem volt munkatársa, civilben jelen Zsoldos Péter-díjas könyv alkotója. Lehetne azon vitatkozni, hogy miért választ előszeretettel idegen hangzású írói álnevet a magyar írók nagy része, de az időutazás érdekesebb téma.

Nem tudom, hogy Poul Anderson hasonló című történetfolyamához mennyire van köze a témán és címen kívül ennek a hat történetet tartalmazó kötetnek, illetve mutat némi hasonlóságot Isaac Asimov A halhatatlanság halála c. regényével is, pillanatnyi hangulattól függően nevezze nagy elődök követésének vagy lenyúlásnak aki akarja.

Főszereplőnk Trevor Davis, egy alternatív valóság szülötte, akit a korokon átívelő, a történelem folytonosságát felügyelő csoport szervezett be, és viszonylag hamar az általunk ismert világban találja magát, mivel az övé egy téves időszál volt, olyan, ami nem vezetett volna el az időutazás feltalálásához. Innentől otthontalan, független ügynökként járja az időt, mindenféle küldetéseket teljesítve az ősi Kínától az időszámításunk szerinti negyedik évezredig, közben viszont leginkább a középkorban mozog.
Technikailag eléggé jól megírt a történet, ilyen szempontból nem érdemtelen az az 1999-es díj, ugyanakkor az elemek közül eléggé sokat olvastam már régebbi, hasonló témájú történetekben és időhurkok, illetve egyéb paradoxonok tekintetében sem nyújt újat.



Kiadó: Lazi

Kiadási év: 1998
Eredeti cím: Patrol in Time
Fordító (író): Csikász Lajos
Oldalszám: 185

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése