Itó Projekt: Harmónia

Milyen egy harmonikus társadalom? Hol van a határ, ameddig érdemes elmenni a tökéletes világért? Mi tesz minket emberré? Meghatározhatják-e személyes döntések az egész emberiség sorsát? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget Itó Projekt magyarul tavaly megjelent regénye, a Harmónia, a válasz pedig nem feltétlenül az, amire számítanánk, vagy amit hallani szeretnénk. 

A Harmónia jellegzetesen japán darab. Szerencsére nem túl japán, átlagos európai ízléssel is teljesen fogyasztható, de a tipikus japán stílusréteg végig érezhető a történeten. Sci-fi regény, de a "disztopikus gondolatkísérlet" kifejezés jobban fedi a lényeget: a történet gyors és feszes, de viszonylag elhanyagolható, a hangsúlyt a felmerülő morális-etikai kérdésekre és társadalmi problémákra helyezte Itó Projekt a kötet megírásakor. 

A nem túl távoli jövőben háborúk és terrorizmus pusztított világszerte, az emberiség józanabb (vagy elkesererdettebb?) részének közös válasza erre az életközpontú társadalom kialakítása volt. Az "ökormányok" minden egyes felnőtt polgárának testébe beépítették a WatchMe rendszert, melynek feladata az egyén - mint a társadalom közérdekű építőköve - egészségének folyamatos vizsgálata és javítása. Tökéletesen egészséges, az átlagtól a lehető legkevésbé eltérő, intézményesített békében és boldogságban élő emberek alkotják az új társadalmi rendet, amit természetesen nem mindenki talál ilyen vonzónak. 

Kirie Tuan és két barátnője, az új rendszer előtti világ iránt élénken érdeklődő Miach és a jellegtelen személyiségű Cían is a kamaszos dac és befolyásolhatóság egyvelegével az egyetlen olyan dolgot választják, amivel még lázadhatnak a társadalom ellen: elhatározzák, hogy öngyilkosok lesznek, amíg még nincs beléjük installálva a WatchMe. Miach meghal, Tuan és Cían túléik, de az emlék velük marad. Tuan később az Egészségügyi Világszervezet munkatársaként helyezkedik el, látszólag a rendszer hű embereként, de az egészségközpontú társadalom peremén, az ökormányzatok és a hagyományos társadalmak ütközőzónájában töltött szolgálata tulajdonképpen csak eszköz saját dekadens igényeinek kielégítésére. Egy napon, amikor hazatér Japánba és találkozik gyerekkori barátnőjével, Cíannal, bekövetkezik az elképzelhetetlen: világszerte hatezer ember lesz egyszerre öngyilkos, ez pedig alapjaiban rengeti meg a fizikai és mentális egészséget lobogójára tűző világrendet. 

A tömeges öngyilkosság miatt az Egészségügyi Világszervezet is nyomozásba kezd és Tuan számára egyre személyesebbé válik az ügy. Japánból a Közel-Keletre, a jelenből a saját múltjába vezetnek a szálak, arra pedig nem lehet felkészülni, ami ott várja. 

A Harmónia igazi értéke viszont nem a történet, hanem az életközpontú, a társadalmat minden szinten az egyén fölé helyező rendszer által fölvetett kérdések. Konfuciánus stílusú Szép új világ, intelligens anyagok, kiterjesztett valóság, személyre szabott gyógyászat, szinte határtalan élet, de vajon tudja-e ezt igazán értékelni az, aki ilyen környezetbe született és igazán el sem tudja képzelni, hogy milyen lehetett korábban, vagy a bolygó azon területein, ahol még nem az ökormányzat a politikai rendszer? Boldogabb-e a kötelezően tökéletes világban élő ember, aki szinte semmi nehézséggel nem találkozik egész élete során, a WatchMe folyamatosan őrködik fölötte, de még a játszótéri mászóka is elkapja, ha netán gyerekként leesne róla, mint a tuareg, aki nomádként él és csak egyes elemeket vesz át az egészből? Vagy az iraki, aki a csodavároson kívül él, a környezetéből hiányzik a kiterjesztett valóság, az étrendje sem felel meg az egészségügyi előírásoknak és esetleg meghal hatvan-hetven évesen, de cserébe a maga ura? Egyáltalán, hol a határ, mit érdemes, mit lehet és mit szabad feladni a társadalomért? A magánélet talán nem mindenkinek akkora ár, de ha már az a tét, ami meghatároz és személyiséggel ruház fel minket? Hol a határ, ameddig el lehet menni a harmonikus társadalomért? 

Kiterjesztett valóság Japánban (forrás: az Iron Man 2 vírusmarketing-kampánya)

Itó Projekt (Itó Szatosi) regénye a legtöbb nálunk megjelent, hasonló műnél alkalmasabb arra, hogy betekintést nyújtson az olvasóknak a japán sci-fi könnyen felismerhető és néha meglepően szokatlan stílusú világába. A szokás szerint szép borító által sugallt könnyed, technoromantikus mesére azonban senki ne számítson. Persze fel lehet fogni egyszerű krimiként vagy thrillerként is a Harmóniát, de úgy a lényeg elveszik - gondolkodós könyvként olvassátok. 

--

Kiadó: Ad Astra

Kiadási év: 2012

Eredeti megjelenés: 2010

Eredeti cím: ハーモニー
Szerző eredeti neve: 伊藤 聡 (Itó Szatosi)
Fordító: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs
Borító: Sánta Kira
ISBN: 978 615 5229 13 8
Oldalszám: 307
Ár: 2990,-
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

--

Még mindig eléggé el vagyok havazva, de a blog nem áll le, legközelebb Philip K. Dick legújabb magyarul megjelent kötete, Az utolsó szimulákrum kerül sorra és hamarosan ünnepelhetjük a blog fennállásának ötödik évfordulóját is :)