Ian McDonald: Síkvándor

Bejegyzés 2014. október 20-án, amelyben a blogger minden önuralmát latba vetve sem képes visszafogni lelkesedését Ian McDonald újabb mesteri regénye iránt, megpróbálja spoilermentesen elmesélni, hogy miért baromi jó könyv a Síkvándor, végül pedig megéhezik. 

Ian McDonald nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Eddig két, nagyszerű és kiemelkedően igényes regénye jelent meg idehaza, most új kiadónál, új kategóriában jelentkezik. A dervisház és a Brasyl rendkívül alapos, komoly kérdéseket szépirodalmi igényességgel boncolgató regény volt, kifejezetten felnőtt olvasóknak, ezzel szemben a Síkvándor a tizenéveseket célozza, de a megszokott mcdonaldi színvonalból egy pillanatra sem veszít. 

Tavaly Robert J. Sawyer WWW-trilógiájának örültem, hogy végre valami vállalható (sőt!) ifjúsági sci-fi, ami nemtől függetlenül minden értelmes fiatalnak bátran a kezébe nyomható. Most McDonald is bejelentkezett, jóval kevesebb tudományos-technológiai témát érintve ugyan, de annál kalandosabb és fordulatosabb regénnyel.

Napjaink Londonjában kezdünk (másnak is feltűnt már, hogy London az SF új New Yorkja?), egyből egy emberrablással, a tizenhárom éves Everett Singh fizikus apját ugyanis pillanatok alatt bepakolják kerékpárostul egy fekete autóba, még mielőtt bárki bármit tehetne. A rendőrség nem túl együttműködő, az elvált anyuka sem éppen konstruktív hozzáállásáról híres, ráadásul az emberrablók egy idő után Everett körül kezdenek szaglászni. Mit tesz ilyenkor az ember? Naná, hogy megpróbálja kideríteni az igazságot. Everett esélyei szerencsére elég jók. Talpraesett srác, aki nem csak a pandzsábi konyhaművészet ismerője és kiváló kapus a suli egyik csapatában, hanem valami matekzseni-féle is mellé. Az esetleges félreértések elkerülése végett: egyáltalán nem kis koravén szuperhősről van szó, Everett egyszerűen egy értelmes ember, aki nagyjából tisztában van a saját képességeivel, de legalább annyi hülyeségre képes, mint egy átlagos kamasz. Jól megírt, életszerű, önálló karakter, nem csak "kamera", akin keresztül az olvasó átélheti a regényt, McDonald nem szokott ilyen amatőr hibákat elkövetni. 

Aztán elég hamar kiderül, hogy ugyan Everett apja nem nemzetbiztonsági szempontból kiemelten fontos atomfizikus, hanem "csak" kvantumelméletekkel foglalkozik, elrablása egy nagyszabású terv fontos részét képezi. Egy tizenéves diák persze sokat nem tud tenni ellene, de azért Everett mindent megpróbál, hogy az apja által hátrahagyott eszköz ne kerüljön rossz kezekbe, és lehetőleg őt magát is sikerüljön megmenteni. Ennek köszönhetően hamarosan egy másik világban találja magát - nem képletesen, szó szerint: ebben a Londonban nincsenek autók és modern számítástechnika, van viszont alkalmazott nanotechnológia és hatalmas, elektromos meghajtású léghajók. Meg egy fura szlenget használó, fehér hajú lány, aki élénken érdeklődik az idegen fiú iránt. 

Párhuzamos valóságokkal sok történetben találkoztunk már, a léghajós téma is ismerős, de ezek csak a (legnépszerűbb) hívószavak. Amitől jó (és egyedi) lesz a regény, az a szerző utánozhatatlanul alapos írói stílusa. Rengeteg szerző elköveti azt a hibát, hogy csak bedob néhány ötletet, de nem néz utána, hogy ténylegesen miről is ír, azt feltételezve, hogy az olvasói még annyira sem értenek hozzá. Na ez McDonaldnél nem fordulhat elő, végletekig realistán építkezik, a sci-fi "fiction" része is olyan valóságos, amennyire csak lehet. Az apró részleteket és utalásokat szinte már pratchetti szinten használja, soha nem gondoltam volna például, hogy kvantumfizika-kutatástörténeti poénra bukkanok egy ifjúsági regényben, és mégis. Ennek köszönhetően a történet háttere is jóval inkább élő környezet, mintsem festett díszlet, minden él, mozog, reagál, változik, a részletekre "nagyítva" is elképesztő alapossággal kidolgozott. És ami a legszebb, hogy nem fullad öncélú leírásokba, hanem mindezzel együtt magas fordulatszámon pörög a történet és időnként tényleg érdemes megállni, hogy elgyönyörködjünk egy-egy lazán odavetett leírásban vagy ötletben.

Egy kicsit tartottam a Síkvándortól, a kortárs ifjúsági regények átlagos színvonalát ismerve, de nagyon pozitív csalódás volt. Legalább annyira bejött, mint ha tizenpár évvel ezelőtt olvastam volna (sőt!), utoljára Verne váltott ki hasonló hatást annak idején (igen, ez egy hónapon belül már a második könyv, amiről "Gyula" jut eszembe). A fent emlegetett WWW-trilógiával együtt az Örökkévaló-sorozatot is biztos helyen fogom őrizni, aztán majd ha aktuális lesz, leendő leszármazottaim szemmagasságába helyezem valamelyik könyvespolcon, hogy felfedezhessék és elolvashassák.

Ugyan még van két hónap karácsonyig, de ha nincs ötleted, hogy mit vegyél valamelyik (mit valamelyik, bármelyik!) olvasni szerető tizenévesnek a környezetedben, ezzel a könyvvel nem nyúlhatsz mellé. Ha már megvan az ajándék (-ötlet), akkor is mellécsaphatod, csak győzd utána hallgatni, amikor a Síkvándorról mesél, vagy kvantumfizikáról kérdezget. A célkorosztály mellett bármelyik sci-fi rajongó barátodat/rokonodat/üzletfeledet is meglepheted vele, (nem olyan) szerény személyem az élő példa rá, hogy annak is tetszeni fog, aki egyébként ipari mennyiségben eteti az agyát a magyar piacon megjelenő fantasztikus irodalom legjavával. Vagy ha te is eljutottál odáig, hogy nincs szükséged kifogásokra és mindenki előtt beismered, hogy ez a könyv kell, ne keress kifogásokat (úgyis tudjuk, hogy csak azért vennéd ajándékba, hogy utána kölcsönkérhesd) és szerezd be magadnak. Ismétlés: párhuzamos valóságok, nanotechnológia, kvantumfizika, léghajók, akció, kaland - és egy csomó minden más, amit nem fogok előre elárulni - mindez Ian McDonald előadásában. És most keresek egy jó indiai éttermet.

|A harmadik részben már dinoszauruszok is lesznek! ;) |

--

Kiadó: GABO
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Planesrunner
Fordító: Sziklai István
Borító: Chris Shamwana
ISBN:978 963 689 958 5
Oldalszám: 331
Ár: 2990,- (borítóár) / 2392,- (GABO webbolt)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha pedig tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)