Karcos, árnyékos, forradalmi hangulat. Cselszövések, akció és nyomozás. Brian McClellan első regénye nagyon erős nyitás, a Vérrel írt ígéretek egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb fantasyje.
Ez már a második fumaxos könyv, ami a címe alapján akár valami orgyilkosos lányregény is lehetne, de nem az. A Vérrel írt ígéretek egy igényes olvasóknak írt, kemény urban fantasy, néhány szokatlan megoldással.
Brian McClellan a sandersoni iskolát követi, nem csak a saját mágiarendszer, de írástechnika szempontjából is. Ez alapvetően pozitív, a kortárs fantasy egyik legkellemesebb iránya, és szerencsére van is olyan jó szerző, hogy bemutatkozó regénye simán hozza Sanderson korai történeteinek szintjét (avagy: erre az emberre érdemes odafigyelni).
A legtöbb fantasy általában arról szól, hogy hosszas küzdelem árán sikerül legyakni az ellent, visszaszerezni a trónt vagy megbuktatni a zsarnokot. A Vérrel írt ígéretek - egyébként Sanderson Ködszerzetéhez némileg hasonlóan - itt indul. Egy középkorú lőpormágusnak, a király tábornagyának, elege lesz a néppel nem foglalkozó, ellenséges hatalmakkal összejátszó, nemzeti vagyont elherdáló arisztokratákkal és puccsot hajt végre (egykori) ura ellen. Durvát, véreset. Amikor az utolsó fej is belepottyant a guillotine alá gondosan odakészített kosárba, a nép pedig kezdene örvendezni, hogy jön a jó világ, kenyérosztás meg minden, természetesen kiderül, hogy nem mindenki forradalmárkodik olyan őszintén, mint Tamás tábornagy. Szövetségesei közül többen is a saját zsebükre játszhatnak, polgárháború veszélye fenyeget, ráadásul esélyes, hogy a régóta barátságtalan Kez birodalom is kihasználja az adrói gyengeséget és támadást indít. Avagy a közmondásos palacsintába szar kerül és mindenki azt szeretné, ha valaki más harapna belőle szép nagyot...
A kétségtelenül badass lőpormágusok és a tizennyolcadik századot idéző atmoszféra önmagában is izgalmassá tenné a regény világát, de magyarként örömmel üdvözölhetjük a határozottan közép-európai környezetet is. Adró nagyjából Magyarország, Ausztria, az Adria északi vége (legyen mondjuk Trieszt) és Csehország keveréke, kiegészítve néhány olyan elemmel, mint a felhők fölé magasodó Délorom-vulkán, illetve a beltengernyi Adotenger, melynek partján található a főváros, ami eredetiben is az Adopest nevet viseli. Ez egy amerikainak vagy nyugat-európainak ugye egzotikus, nekünk viszont abszolút ismerős környezet, ha máshonnan nem, legalább történelmi regényekből meg törióráról, ennélfogva némileg kritikusabban viszonyulhatunk a dologhoz, de örömmel jelentem, ezen aztán nem fog elvérezni McClellan, a legkukacoskodóbb kritikusnak sincs lehetősége túl sok mindenbe belekötni (na jó, az a vulkán azért tényleg nem logikus, de a történet miatt kell).
Szóval megbuktattunk egy birodalmat, de hogyan tovább? Nem véletlenül szeretik általában elkerülni az írók ezt a kérdést, rengeteg problémával jár. Tamásnak semmi esélye nem lenne egyedül, de szerencsére vannak olyanok, akikre tényleg számíthat: fia, a rendkívül tehetséges Tániel, illetve Adamat, a nyugdíjas detektív. Előbbi különben egyértelműen az ifjabb olvasóközönség lekenyerezése végett került a regénybe (elvégre - teljesen jogosan - ritka az a tizenéves, aki középkorú "bácsikról" szeretne olvasni), de sikerült elkerülni a kínos buktatókat, a srác nem olyan szuperhős, mint amilyennek gondolná az ember, és még a kötelező szerelmi szál is úgy lett megírva, hogy minden egyes alkalommal, amikor szóba került, elégedetten vigyorogva bólogatott a (meglehetősen jól fejlett) cinizmusom.
Ha az ember ránéz a könyvre, esetleg még a fülszöveget vagy a beleolvasót is elolvassa, valami karcos, hangsúlyos árnyékokkal szabdalt, itt-ott moralizálós, erős hangulatú regényre számíthat. És ugye ha eddig nem lett volna egyértelmű, azt is kap, a Vérrel írt ígéretek kontrasztos, kritikus regény, jól ragadja meg a változás hangulatát és problémáit, mert a változás az esetek többségében egyáltalán nem egyszerű és kellemes dolog (ahogy az az állítólagos kínai átok is mondja). Ez meglátszik a karaktereken is: motivációik, vívódásaik, interakcióik és egyéb megnyilvánulásaik érzékletesek, tökéletesen tükrözik a környezet problémáit, legyen szó akár főszereplőkről, akár jelentéktelenebb karakterekről. Persze azért van olyan is, aki egyszerűen csak seggfej, de bizonyos szempontból ez is érthető.
A regény dinamikája nagyon kellemes, gyakorlatilag semmi üresjárat nincs benne, jól adagoltak a fordulatok és a különböző történetszálak is jól olajozott fogaskerekekként működnek, legfeljebb a túlságosan epikus fantasyket idéző elem olyan, ami valahogy nem ideillő, de erről komolyabb poénok lelövése miatt inkább nem írok többet. Rengeteg rész szinte közvetlenül filmre lett írva, különösen az akciójelenetek, nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb Hollywood is felfedezné magának a lőpormágusokat (csak aztán ne szúrják úgy el, mint annak idején az Északi fény/Arany iránytű filmadaptációját).
Tulajdonképpen három regényt kapunk egyben. Tamás politikai intrikákkal és cselszövésekkel teli világban mozog, aminek néhány elemét még maga George R. R. Martin is megirigyelhetné. Tánielé a kalandregény, először egy nagy erejű, idegen varázslónő után küldik, majd egy régi barátját kell levadásznia, természetesen a már említett, filmszerű akciójelenetek többségét is ő kapta, mégiscsak jobban bírja a gyűrődést a többieknél. Adamat pedig klasszikus detektívregénybe illő nyomozást folytat, kihallgatásokkal, lefizetésekkel, meggyőzésekkel, fenyegetésekkel, nyomgyűjtéssel és vallomások összehasonlításával, de ne gondolja senki, hogy ez lesz a legnyugisabb része a sztorinak...
Brian McClellan jóféle regényt rakott össze, elsősorban felnőtt olvasóközönségnek, de a tizenéves korosztály előtt is megállja a helyét. A magyar kiadásra sem lehet panasz, a Fumax kis kiadó ugyan, viszont értik a dolgukat. A kötet keményfedeles, ami egyre ritkább a zsánerregények esetében, pedig jól néz ki és a könyv élettartamát is jelentősen megnöveli. Ebben az esetben is érdemes volt átvenni az eredeti borítót, az általában kínosan sztereotip young adult borítóillusztrációkat gyártó Gene Mollica (katt valamelyik kép alatti linkre a részletekért) kiválóan ragadta meg a regény hangulatát. És természetesen a fordító sem maradhat ki: A marsi után itt is Rusznyák Csaba kifejezetten jól sikerült munkáját olvashatjuk, remélem a folytatásokat is ő kapja majd.
Végezetül pedig: úgy tűnik, hogy a Vérrel írt ígéretek megérdemelte az előzetes bizalmat. Még január elején, befejezetlenül 2014 harmadik legjobb fantasyjének választottam, ahonnan előrébb lépni nem tudott, de ez is nagyon szép teljesítmény. Fantasy-rajongóknak egyértelműen kötelező (sokan már biztos el is olvastátok), mindenki másnak erősen ajánlott.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Promise of Blood
Fordító: Rusznyák Csaba
Borító: Gene Mollica - Michael Frost
Térképek: Isaac Stewart
ISBN: 978 615 5514 02 9
Oldalszám: 550
Ár: 4495,- (borítóár) / 3500,- (Fumax webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
Brian McClellan a sandersoni iskolát követi, nem csak a saját mágiarendszer, de írástechnika szempontjából is. Ez alapvetően pozitív, a kortárs fantasy egyik legkellemesebb iránya, és szerencsére van is olyan jó szerző, hogy bemutatkozó regénye simán hozza Sanderson korai történeteinek szintjét (avagy: erre az emberre érdemes odafigyelni).
A legtöbb fantasy általában arról szól, hogy hosszas küzdelem árán sikerül legyakni az ellent, visszaszerezni a trónt vagy megbuktatni a zsarnokot. A Vérrel írt ígéretek - egyébként Sanderson Ködszerzetéhez némileg hasonlóan - itt indul. Egy középkorú lőpormágusnak, a király tábornagyának, elege lesz a néppel nem foglalkozó, ellenséges hatalmakkal összejátszó, nemzeti vagyont elherdáló arisztokratákkal és puccsot hajt végre (egykori) ura ellen. Durvát, véreset. Amikor az utolsó fej is belepottyant a guillotine alá gondosan odakészített kosárba, a nép pedig kezdene örvendezni, hogy jön a jó világ, kenyérosztás meg minden, természetesen kiderül, hogy nem mindenki forradalmárkodik olyan őszintén, mint Tamás tábornagy. Szövetségesei közül többen is a saját zsebükre játszhatnak, polgárháború veszélye fenyeget, ráadásul esélyes, hogy a régóta barátságtalan Kez birodalom is kihasználja az adrói gyengeséget és támadást indít. Avagy a közmondásos palacsintába szar kerül és mindenki azt szeretné, ha valaki más harapna belőle szép nagyot...
A kétségtelenül badass lőpormágusok és a tizennyolcadik századot idéző atmoszféra önmagában is izgalmassá tenné a regény világát, de magyarként örömmel üdvözölhetjük a határozottan közép-európai környezetet is. Adró nagyjából Magyarország, Ausztria, az Adria északi vége (legyen mondjuk Trieszt) és Csehország keveréke, kiegészítve néhány olyan elemmel, mint a felhők fölé magasodó Délorom-vulkán, illetve a beltengernyi Adotenger, melynek partján található a főváros, ami eredetiben is az Adopest nevet viseli. Ez egy amerikainak vagy nyugat-európainak ugye egzotikus, nekünk viszont abszolút ismerős környezet, ha máshonnan nem, legalább történelmi regényekből meg törióráról, ennélfogva némileg kritikusabban viszonyulhatunk a dologhoz, de örömmel jelentem, ezen aztán nem fog elvérezni McClellan, a legkukacoskodóbb kritikusnak sincs lehetősége túl sok mindenbe belekötni (na jó, az a vulkán azért tényleg nem logikus, de a történet miatt kell).
 |
| Ez már a második kötet borítója, de ide is elég jól illik... (illusztráció: Gene Mollica) |
Ha az ember ránéz a könyvre, esetleg még a fülszöveget vagy a beleolvasót is elolvassa, valami karcos, hangsúlyos árnyékokkal szabdalt, itt-ott moralizálós, erős hangulatú regényre számíthat. És ugye ha eddig nem lett volna egyértelmű, azt is kap, a Vérrel írt ígéretek kontrasztos, kritikus regény, jól ragadja meg a változás hangulatát és problémáit, mert a változás az esetek többségében egyáltalán nem egyszerű és kellemes dolog (ahogy az az állítólagos kínai átok is mondja). Ez meglátszik a karaktereken is: motivációik, vívódásaik, interakcióik és egyéb megnyilvánulásaik érzékletesek, tökéletesen tükrözik a környezet problémáit, legyen szó akár főszereplőkről, akár jelentéktelenebb karakterekről. Persze azért van olyan is, aki egyszerűen csak seggfej, de bizonyos szempontból ez is érthető.
A regény dinamikája nagyon kellemes, gyakorlatilag semmi üresjárat nincs benne, jól adagoltak a fordulatok és a különböző történetszálak is jól olajozott fogaskerekekként működnek, legfeljebb a túlságosan epikus fantasyket idéző elem olyan, ami valahogy nem ideillő, de erről komolyabb poénok lelövése miatt inkább nem írok többet. Rengeteg rész szinte közvetlenül filmre lett írva, különösen az akciójelenetek, nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb Hollywood is felfedezné magának a lőpormágusokat (csak aztán ne szúrják úgy el, mint annak idején az Északi fény/Arany iránytű filmadaptációját).
Tulajdonképpen három regényt kapunk egyben. Tamás politikai intrikákkal és cselszövésekkel teli világban mozog, aminek néhány elemét még maga George R. R. Martin is megirigyelhetné. Tánielé a kalandregény, először egy nagy erejű, idegen varázslónő után küldik, majd egy régi barátját kell levadásznia, természetesen a már említett, filmszerű akciójelenetek többségét is ő kapta, mégiscsak jobban bírja a gyűrődést a többieknél. Adamat pedig klasszikus detektívregénybe illő nyomozást folytat, kihallgatásokkal, lefizetésekkel, meggyőzésekkel, fenyegetésekkel, nyomgyűjtéssel és vallomások összehasonlításával, de ne gondolja senki, hogy ez lesz a legnyugisabb része a sztorinak...
 |
| (szintén Gene Mollica illusztrációja) |
Végezetül pedig: úgy tűnik, hogy a Vérrel írt ígéretek megérdemelte az előzetes bizalmat. Még január elején, befejezetlenül 2014 harmadik legjobb fantasyjének választottam, ahonnan előrébb lépni nem tudott, de ez is nagyon szép teljesítmény. Fantasy-rajongóknak egyértelműen kötelező (sokan már biztos el is olvastátok), mindenki másnak erősen ajánlott.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Promise of Blood
Fordító: Rusznyák Csaba
Borító: Gene Mollica - Michael Frost
Térképek: Isaac Stewart
ISBN: 978 615 5514 02 9
Oldalszám: 550
Ár: 4495,- (borítóár) / 3500,- (Fumax webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése