Újabb Durrell-mű, ezúttal nem önéletrajzi, hanem csak önéletrajzi ihletésű. A hahagáj regény, méghozzá olyan, ami magába sűrít mindent, amit megszerettünk Durrell írásaiban.A mesebeli sziget az Indiai-óceánon, Zenkali, a sziget minden lakója és a történet összes szereplője, de még a tájak, állatok, italok és párbeszédek is mind-mind Durrell személyes élményeiből merítenek, ahogyan ő fogalmaz: "A könyv szereplői természetesen kitalált személyek, ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek, akikkel utazásaim során találkoztam. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak, akikkel szintén találkoztam. Ha magukra ismernek, remélem elgondolkoznak."
Az alaphelyzet mondhatni átlagos: Zenkali szigete a Brit Nemzetközösségből való kiszakadás szélén áll, a hamarosan függetlenné váló gyarmat uralkodója II. Tamalavala császár, közkeletű becenevén Csaszi. Viszont az angoloknak hirtelen negyon fontos lesz a parányi földdarab, repülőteret és hadikikötőt akarnának építeni rajta, hogy "megvédjék az Indiai-óceánt". Az egyetlen probléma csak az, hogy ehhez ki kéne pusztítani a sziget élővilágának nagy részét.
Nem csak azért áll hozzám közel ez a könyv, mert a főszereplő névrokonom és lassan korban is egyre közelebb kerülök hozzá, azért is, mert kiválóan példázza, hogy az úgynevezett "haladás" valójában nem más, mint rombolás és kizsákmányolás, amit csak összefogással lehet megállítani vagy más mederbe terelni, ilyenkor viszont sokkal kevesebb erőfeszítésünkbe kerül, mint azt bárki is hitte volna.
Természetesen a történet végése győznek Durrell eszméi a környezet megóvásáról, de addig is sok váratlan dolog történik és különös figurák tucatjait ismerhetjük meg. Tíz- és száztíz éves kor között bárkinek ajánlott, akit még nem fertőzött meg túlságosan a fogyasztói társadalom.
És végezetül egy ajánlott honlap: Durrell Wildlife Conservation Trust
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 1987
Eredeti cím: The Mockery Bird
Fordító: Gálvölgyi Judit
Oldalszám: 254
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése