Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknink az árokparton - Stalker (2013)

A huszadik századi sci-fi egyik alapműve. A Zóna, stalker, kívánságteljesítő aranygömb - mind-mind ismerős kifejezések.  Vajon tudod, hogy honnan származnak? 

Ha valakit megkérsz, hogy mondjon három klasszikus science fiction regényt, a Piknik az árokparton (avagy Stalker) biztosan köztük lesz - a másik kettő jó eséllyel az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal (avagy Szárnyas fejvadász), a Marsbéli krónikák és az Alapítvány közül kerül ki. Az orosz testvérpár, Arkagyij és Borisz Sztrugackij tizenharmadik regénye a többi történetükkel ellentétben nem csak a volt szovjet érdekszféra országaiban tett szert komoly népszerűségre, hanem Andrej Tarkovszkij filmadaptációja és a filmadaptáció ihlette játék meghozta a világhírt is, ámbár nem hiszem, hogy túl sok gémer ismerné a regényt, melyből csak néhány elemet és kifejezést emeltek át a fejlesztők. 

Ezt a hullámot lovagolja meg a Metropolis Media új, a szovjet cenzúra nyomaitól megszabadított kiadása is, a korábbi változatok szépirodalmi jellegű külseje helyett itt inkább a játék (és részben a film) hangulatát idézi, talán vitatható, de kétségtelenül figyelemfelkeltő formában. A lényeg viszont úgyis a borító mögött van: a történet az Álmodnak-e az androidok...-hoz hasonlóan időtálló és egy egészen érdekes probléma áll a középpontban: mi van akkor, ha a bolygónkat meglátogató idegenek észre sem vettek minket?

A Zónákban lövöldözni legfeljebb a játékokban szokás...

Földönkívüliek látogatásáról szóló regényekkel rogyásig vannak a huszadik század science fiction irodalmát tartalmazó polcok és ritka köztük az igazán különleges darab. A Piknik az árokparton viszont kiemelkedik ebből a sorból, a Sztrugackij-testvérek jellegzetes stílusának és a Látogatás természetének köszönhetően.

– Képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. Az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek… Tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték a történteket, előjönnek búvóhelyükről. S ugyan mit látnak? Motorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcsot. A gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat… no, és a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üres üvegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, régi szakadt újságlapok, elhervadt virágok. amiket más tisztásokról hoztak ide…

– Megértettem – mondta Noonan. – Piknik az árokparton.

– Pontosan. Piknik a világűr valamelyik útjának árokpartján. Maga pedig azt kérdezi tőlem: visszajönnek-e vagy sem?

A Látogatást metaforikusan leíró idézet spoilerveszély miatt csak kijelölés után olvasható

A Föld hat pontjára érkeztek idegenek, pontosan két napon keresztül tartózkodtak itt, ezalatt nem léptek interakcióba senkivel és ahogy jöttek, észrevétlenül tovább is álltak. Bizonyítékul csak a hat Zóna maradt, hat terület, tele különös tárgyakkal és jelenségekkel.  Az ENSZ és a helyi hatóságok lezárták ezeket a területeket és nemzetközi kutatóintézetet hoztak létre az esemény és a leletek vizsgálatára. A társadalom kockázatvállalóbb tagjai között új aranylázként terjedt a Zónákban található, kincset érő tárgyak híre és az igazán bátrak be is merészkednek az életveszélyes területekre, hogy a fizikai törvényekre is fittyet hányó anomáliák között gazdagságra leljenek. Ők a stalkerek, Redrick Schuchart pedig az egyik legjobb közülük. A négy részre osztott történet legnagyobbrészt Redricket követi, a "Borzsch" névre hallgató kocsmától a Zónába és onnan hazafelé vezető, nem egészen legális útjain.

A fura, kilátástalannak tűnő hangulat, a bizarr környezet és a pionírszellem együttese határozza meg a regényt, afféle oroszos-hidegháborús módi szerint, az eredmény pedig az utószó tükrében egyfajta kortükörként is felfogható. Bár a tavaly elhunyt Borisz Sztrugackij utószavában részletezett, a szovjet cenzúra által követelt, gyakran teljesen bizarr és nevetséges módosításokat kigyomlálták a szövegből és visszaállították az eredeti, szerzői szándékhoz legközelebb eső állapotba, még így, az ideológiai máz nélkül is érezhető, hogy milyennek láthatták a szovjetek a kapitalista Amerikát, ami furán hat a huszonegyedik században olvasva, különösebben mégsem zavaró. A szöveg gördülékeny, a korábban kísérleti és minden bizonnyal modern jelleg pedig átalakult egyfajta nosztalgikus - és egyúttal változatlanul friss hatássá. Kétségtelen, hogy egy kortárs szerző (pl. Glukhovszkij) egészen máshogy közelítené meg a kérdést, sokkal színpadiasabb, tarkább és mindenekfölött hosszabb lenne az egész (kétszáz oldal alatti regényeket írni már nem menő), esetleg még sorozat is, a Piknik az árokparton mégis ebben a formában tökéletes. Célratörő, tömör, terjengős leírások helyett inkább zseniálisan eltalált szóképeket használ (lidérckocsonya, tüsszentőgömb stb.), természetesen működik és elkerüli az erőltetett szimbolizmust is.

Jelenet a filmből

A Stalker - Piknik az árokparton 2013-as kiadása annak is nyújt érdekességeket, aki már olvasta korábban a regényt. A Galaktika 11. és a Metagalaktika 1. számában csak egy rövidített változat jelent meg "Piknik a senkiföldjén" címmel, és a későbbi kiadások is magukon viselik a szovjet könyvkiadás ideológiai cenzúráját. Ez a teljes, és ahogy fönt is említettem, kiegészített verzió, ezen felül a kötetben megtalálható a Tarkovszkij-féle mozifilm egy korai, irodalmi forgatókönyve, szintén a szerzőpáros tollából - maga a film egy későbbi változatból készült, A kívánsággép így plusz adalékot nyújt a könyvtől a vászonig tartó út megismeréséhez. A legérdekesebb - és témájától szokatlanul szórakoztató - rész Borisz Sztrugackij utószava, aki a regény megjelentetésének viharos időszakát ecseteli, immár szabadon, nem kímélve a szovjet cenzorokat és bemutatva az ideológiával áthatott könyvkiadás nevetségességtől a szürrealitásig terjedő oldalát.

Megkerülhetetlen science fiction alapmű, legalább egyszer mindenkinek el kell olvasnia. 

--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 1972
Eredeti cím: Пикник на обочине (Piknik na obocsinye)
Fordító: Földeák Iván, Weisz Györgyi
Borító: Sallai Péter
ISBN: 978 615 5158 36 0
Oldalszám: 239
Ár: 2990,- (borítóár), 2245,- (Galaktikabolt), 4990,- (könyv+film)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.