Az Interneten sok furcsa dolog van, ezt mindenki tudja. De időnként a szokásosnál is különösebb dolgok történnek: az utóbbi időben egy titokzatos film szegmensei kezdenek fel-felbukkanni, bizonyos emberek nagy örömére, akik hamarosan rajongótáborokat alakítanak és fórumokon vitatják meg ötleteiket a készítő kilétéről, a történetről, az újabb szegmensekről... Cayce Pollard, a logofóbiás marketingszakértő is az egyik ilyen netes közösség tagja, de a klipkutatás csakhamar hobbiból főfeladattá lép elő számára, amikor londoni útja során megbízzák a filmtöredékek forrásának kiderítésével.
A nyomok Tokióba vezetnek, a digitális világ fellegvárába, ahol otaku hackerek nek sikerült rájönni valami igazán fontosra, de valakiknek a keze idáig is elér és nagyon szeretnék megakadályozni Cayce-t a titok kiderítésében.
Hogy mi köze van egy tökéletesen napjainkban játszó dó (2001-02-ben írta Gibson) cyberpunk sztorinak a náci Németország mechanikus zsebszámológépéhez, illetve a nagysikerű ZX81-hez? Ehhez már el kell olvasni a könyvet.
A könyv teljes mértékben alapmű, minden ízében cyberpunk, de anélkül, hogy ez zavaró lenne, úgyhogy akkor is élvezhető, ha az ember nem reklánguru (-tanonc) és nem is naphosszat a számítógéphez nőve tespedő, kólán és csipszen élő "kocka" (vagy mi az éppen aktuális megnevezése az inkább a virtuális világban, mint a valódiban élőknek) .
A könyv persze nem csak szórakoztató, hanem a személyes márkajelzés-undoromnak is adott egy lökést, emellett az egyik legfurcsább olvasás közbeni élményem kapcsolódik hozzá: amikor először olvastam, valahol a tizedik fejezet táján észrevettem, hogy az a bekezdés jelen időben van írva, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán nagyjából száz oldallal később megint volt egy ilyen "flash", de ez már nem hagyott nyugodni: tíz másodperccel később leesett, hogy igen, az egész könyv jelenben van. Azóta sem sikerült rájönnöm, hogy miért nem vettem észre azonnal, pedig kifejezetten utálom, ha nem múltban íródott egy történet, de itt valahogy az események hatására átsiklottam fölötte.
Kiadó: Magyar Könyvklub
Hogy mi köze van egy tökéletesen napjainkban játszó dó (2001-02-ben írta Gibson) cyberpunk sztorinak a náci Németország mechanikus zsebszámológépéhez, illetve a nagysikerű ZX81-hez? Ehhez már el kell olvasni a könyvet.
A könyv teljes mértékben alapmű, minden ízében cyberpunk, de anélkül, hogy ez zavaró lenne, úgyhogy akkor is élvezhető, ha az ember nem reklánguru (-tanonc) és nem is naphosszat a számítógéphez nőve tespedő, kólán és csipszen élő "kocka" (vagy mi az éppen aktuális megnevezése az inkább a virtuális világban, mint a valódiban élőknek) .
A könyv persze nem csak szórakoztató, hanem a személyes márkajelzés-undoromnak is adott egy lökést, emellett az egyik legfurcsább olvasás közbeni élményem kapcsolódik hozzá: amikor először olvastam, valahol a tizedik fejezet táján észrevettem, hogy az a bekezdés jelen időben van írva, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Aztán nagyjából száz oldallal később megint volt egy ilyen "flash", de ez már nem hagyott nyugodni: tíz másodperccel később leesett, hogy igen, az egész könyv jelenben van. Azóta sem sikerült rájönnöm, hogy miért nem vettem észre azonnal, pedig kifejezetten utálom, ha nem múltban íródott egy történet, de itt valahogy az események hatására átsiklottam fölötte.
Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Pattern Recognition
Eredeti cím: Pattern Recognition
Fordító: Gálla Nóra
Oldalszám: 326
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése