Jun Mi-Kjong: A vízisten menyasszonya

Azt hiszem, egy kicsit kezdem túlzásba vinni ezt a "mindent elolvasok, ami a kezembe kerül" dolgot... Bár jelen esetben ez lehet, hogy csak látszat, mert ugyan kívülről és az alapsztori szerint csakugyan tipikus lánymangáról van szó, illetve bocsánat: lánymanhwáról, mert koreai, azért a háttérben az Árnybíróhoz hasonlóan sok-sok utalás leledzik a koreai mitológiára vonatkozóan, ami viszont érdekes téma. Kezdve ott, hogy a főszereplő leányzót feláldozzák a víz istenének, hogy a falu végre kapjon egy kis esőt, mindenféle legendás-mitológiai elemek bukkannak fel, még egy cse is, ami egy emberevésre specializálódott, a rajz szerint eléggé krokodilszerű lény, leendő vacsoráját az orrán található, kutyafej formájú kinövéssel csalogatja magához (jaj de aranyos kutyus, megsimogatom!), aztán persze kiderül, hogy nem egészen kutyáról van szó, a száját nagyjából a fantomkutya teljes testhosszában végig ki tudja nyitni és sok hegyes foga van, de valószínűleg ezt az áldozat már nem tudja senkinek elmesélni, kivéve, ha ott van a közelben az istenek legjobb (és a sztori szerint legjóképűbb) íjásza és kivégzi szegény jószágot, megmentve az emberlányt. Ez egyébként biológiai szempontból is érdekes, mármint hogy az evolúció képes lenne-e létrehozni egy ilyen állatkát, de ez csak pár kocka az egész kötetből, úgyhogy talán kár ennyit foglalkozni vele. A lényeg az, hogy van szerencsés megmenekülés, átlagos emberlány, nem átlagos istenek és istennők, bonyodalmak meg minden, ami szerintem az ilyen történetek szokásos kellékének tűnik. Ha valakinek az Árnybíró túl véres, olvassa ezt, elvileg a második kötet is megjelent már.

Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely

Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Bride of the Water God I. ( 하백의 신부 )

Fordító: Kálovics Dalma

Oldalszám: 192