Haggard: Tales of Ithiria

Igen, az előzőekhez képest nagy váltásnak tűnik a szimfonikus-reneszánsz fantasymetal, de hát ettől lesz érdekes az egész. Nem is tudom mikor történt meg utoljára, hogy egy együttes ilyen hamar bekerült a legnagyobb kedvencek közé... A történet csütörtök délután kezdődött, amikor egy meg nem nevezett elektronikai üzletben a CD-k között nézelődve találtam egy lemezt, aminek a borítóján Galilei portréja volt látható. Ez elég szokatlan jelenségnek tűnt, belehallgatni viszont sajnos nem tudtam, mert a vonalkódot nem olvasta be az az izé, amivel bele lehet hallgatni a lemezekbe, mielőtt megvenné az ember. Ezen kicsit felhúztam magam és felírtam, hogy Haggard: Eppur Si Muove és neten megkerestem, hogy mi is ez... Kiderült, hogy egy nálunk nem igazán ismert, de például Mexikóban (!) hatalmas rajongótáborral bíró német együttesről van szó, akik eredetileg death metalt játszottak, de aztán szerencsére hallgathatóbb műfajra váltottak és történelmi stílusú számokat zenélnek klasszikus hangszereken, reneszánsz-barokk dallamokkal és ráadásul nem csak németül, illetve a globalizált világban szükséges angol nyelven, hanem latinul, olaszul, finnül és spanyolul is énekelnek... Ez eléggé egzotikusnak tűnt ahhoz, hogy érdekeljen, úgyhogy keresgélni kezdtem, az eredmény pedig az eddig megjelent Haggard-albumok gyűjteménye lett, melyek közül legjobban a tavaly nyár végén kiadott Tales of Ithiria tetszik eddig, talán a történelemről fantasyre átnyergelés miatt, bár az is igaz, hogy még nem is hallgattam meg mindet.
Ha a Nightwishról azt mondják, hogy tucatnyi fantasyfilmre elegendő muzsikát komponáltak az évek során, akkor ez a Haggardra hatványozottan igaz (lesz). Jó a Nightwish, dallamos, kellemes hagzásvilág, jó témák, de az igazán hátborzongató, "kard és páncél után nyúlós" fantasymetal-érzés nem csapott meg őket hallgatva, pedig tényleg szeretem és sokan mondják, hogy pedig az aztán ilyen. Viszont amikor megszólalt a Tales of Ithiria bevezetője, a The Origin és utána a fejezetekre bontott, mesélőszövegekkel megszakított ballada, hát arra nem tudok kifejezést, pedig elég jól beszélek magyarul... Hihetetlenül eltalált zenei világa van az albumnak, az angol-német-latin ének annyira együtt van a történettel, stílussal, zenével, amit még nem tapasztaltam; mondjuk a latint nem értettem túl jól, úgyhogy kellett hozzá az angol fordítás, meg szöveg alapján a történetet is egyszerűbb volt követni. A zene hallgatása közben szinte magam előtt láttam, ahogy a tábortűznél a bárd az énekeket mondja, ahogy a háromezer harcos felvonul a csatamezőn, a druidák szertartását...erős a gyanúm, hogy érik egy film/könyvváltozat is, persze a műfaji eltérések miatt kiegészítve, de legalábbis egy folytatáslemez, hiszen a történet korántsem lett lezárva. A mexikó rajongóknak pedig egy spanyol nyelvű szám is helyet kapott a lemezen, Hijo de la Luna címmel.


1. The Origin


2. Chapter I.: Tales of Ithiria


6. Chapter III.: La Terra Santa

Számlista:

1. The Origin
2. Chapter I.: Tales of Ithiria
3. From Deep Within
4. Chapter II.: Upon Fallen Autumn Leaves
5. In des Königs Hallen (Allegretto Siciliano)
6. Chapter III.: La Terra Santa
7. Vor Dem Sturme
8. Chapter IV.: The Sleeping Child
9. Hijo de la Luna
10. On These Endless Fields
11. Chapter V.: The Hidden Sign