2011. november 6., vasárnap

Dan Simmons: Hyperion bukása


Mivel pillanatnyilag Mongóliában tanyázom és a posta elég drága, a friss agavés sci-fiket unokatesóm olvassa helyettem (nem mint ha egyébként nem tenné :]). Olvassátok az egyik legjobb science fiction sorozat legfrissebben megjelent, második kötetéről szóló ismertetőt az ő tollából: 


Dan Simmons Hyperionjának folytatásában, amely az 1821-ben elhunyt John Keats azonos című költeményének címét hordozza, elkezdődik a Titánok háborúja az emberiség távoli jövőjében. A Hyperion bukása sok szinten érintkezik a 18. század végén született romantikus költő munkásságával és folyamatosan felbukkan a görög istenek háborúja fiatal és erős teremtményeikkel, a Titánokkal, mint ahogy a könyvben az emberiség, a Számkivetettek csatáznak egymással és Shrike nevű rejtélyes teremtménnyel (lsd. Dan Simmons: Hyperion, 2010) az ember teremtette mesterséges intelligenciák és egy bukott isten felügyelete mellett.

A Hyperion bukása közvetlenül az előző könyv eseményeit folytatja, ám a Tau Ceti Center válságterméből, a galaxis lakott és civilizált részének, a Hegemóniának a központjából. Ezen a sorsdöntő napon jelenti be a Hegemónia és a Mindenség vezérigazgatója Gladstone igazgatónő a háborút a Számkivetettek ellen. A háborút, ami a Hyperion megvédéséért robbant ki, és ami a Mag MI-jei, ezeknek az ember által teremtett, jövőbe látó mesterséges intelligenciák szerint, totális, megjósolhatatlan kimenetelű háborúba taszítja az emberiség Hegemóniáját. Ennek ellenére az MI testület nem siet lebeszélni az eltökélt Gladstone-t. A hat zarándok és Het Masteen, a fa igaz hangja, életét a Hyperion bolygón John Keats, a főszereplő költő tolmácsolja az olvasónak. A Joseph Severn néven bemutatkozó költő Gladstone tudásának forrása az álmaiban megjelenő valós események miatt, de hamar az igazgatónő fölé kerül és elkezdi átlátni a világ életét befolyásoló eseményeket.  Az előző könyvből a történeteiken keresztül megismert szereplők, a Konzul, Het Masteen, a magánnyomozó Brawne Lamia, a költő Martin Silenus, Sol Weintraub, akinek lánya visszafelé öregszik és Fedhman Kassad a katona a menekülés minden reménye nélkül szállnak szembe a Shrike-kal. Az ő cselekedeteik fogják meghatározni az események kimenetelét, míg történeteik az Időkripták völgyéhez kötik őket. Ezek között az időben, ki tudja milyen jövőből, visszafelé haladó ijesztő műtárgyak között bolyonganak, szeretnek és szenvednek, és harcolnak a Shrike-kal, de még inkább az egyre tornyosuló rejtélyek hadával. 

2011. október 27., csütörtök

G. Norman Lippert: James Potter sorozat


Ez a mostani rendhagyó blogbejegyzés lesz, legalább három szempontból: egyrészt praktikus okokból nem követem a korábbi bejegyzéssablont, másrészt meg nem jelent könyvről írok, harmadrészt olyanról, ami nem is fog megjelenni. G. Norman Lippert James Potter sorozata ugyanis nem hivatalos folytatása J. K. Rowling Harry Potter szeptalógiájának, bár az átlag fanfictionök közül messze kiemelkedik.

Aki nem olvasta a HP-sorozatot, itt hagyja abba és válasszon másik bejegyzést, aki viszont olvasta, kizárt, hogy ne emlékezzen az utolsó könyv utolsó fejezetére.

Ez adta az ihletet Lippertnek a regényei megírásához: a főszerepben James Sirius Potter, Harry legidősebb fia található, aki az első könyv, a James Potter és az Ősök udvara elején (az apjáról szóló sorozathoz hasonlóan) éppen megkezdi tanulmányait a Roxfortban. A Harryék iskoláskora óta eltelt idő alatt persze sok minden megváltozott, a kastélynak a Voldemort elleni ütközetben megsérült részeit újjáépítették, néhány régi tanár helyére újak kerültek és az eredeti sorozatban megszokott szereplők gyerekei járnak már ide. A környezet ugyanakkor kellemesen ismerős és ezt a szerző is jól kezeli: ahogy az olvasónak nosztalgikus élmény a beosztási ceremónia, a Griffendél klubhelységében ücsörgő diákok, a bagolyház, a kviddicspálya, Hagrid kunyhója, a fúriafűz, a mozgó lépcsők és a beszélő portrék, James is ugyanúgy ismeri őket szülei és barátaik sztorijaiból. A tulajdonképpen fölösleges körök lefutása, vagyis a környezet bemutatása így jócskán lerövidül és annál több hely jut a tényleges kalandokra, meg persze azokra a dolgokra, melyek megváltoztak.

2011. szeptember 21., szerda

Blogszünet


Üdv! 
Néhány hónapig Mongóliában vagyok részképzésen, ami azzal jár, hogy sokkal kevesebb könyvet olvasok, mint általában, úgyhogy a blogot az eddiginél is ritkábban fogom sajnos frissíteni. Rendszeresen januártól lesznek megint bejegyzések, addig olvassátok a mongóliás blogomat :) 

2011. augusztus 13., szombat

Pierrot - Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje (könyv)

Évekkel ezelőtt, valamikor 2005 táján, rábukkantam a neten egy játékdemóra, ami a Jumurdzsák gyűrűje címet viselte. Valami nyomozgatós izé volt, talán még angolul is, különösebben nem kötött le. Később hallottam, hogy végül mászkálós játék helyett interaktív film lett, aztán tavaly a játék fogatókönyvírója, Pierrot és Szélesi Sándor (aki Anthony Sheenard néven ismert inkább a magyar sci-fi olvasók között) regényt is készítettek belőle. Ez utóbbit sikerült megnyernem az SFportal játékán tavasszal. 
Ifjúsági irodalom ugyan, de azért felnőtt olvasóknak is szórakoztató olvasmány. 

2011. július 21., csütörtök

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Aki arra számít, hogy sci-fit fog olvasni, csalódnia kell. A Timothy Archer lélekvándorlása ugyanis még csak annyira sem sci-fi, mint a "trilógia" korábbi részei, a VALIS vagy az Istenek inváziója, sokkal inkább teológiai-filozófiai eszmefuttatás, mint ha csak Philip K. Dick érezte volna halálának közeledtét és egyfajta önmegnyugtatást keresett volna munkája során saját maga számára. 
Bár ez a szerző utolsó befejezett műve, mégis fogyasztható, akiben pedig van némi filozófiai érdeklődés és háttértudás, kifejezetten élvezni fogja a könyvet. 

2011. június 19., vasárnap

Anthony Sheenard: Vadászat egy szimurgra

A Mysterious Universe sorozat jól ismert és talán meghatározónak is nevezhető része a kortárs magyar sci-finek. Könnyű, kalandos és jól megírt történetek általában, valahonnan a többé-kevésbé távoli, tarka jövőből, semmi különösebben magasröptű gondolat, de szórakoztatóak (és végső soron ez az irodalom egyik legfontosabb szerepe vagy mi). Utoljára tavaly októberben adták ki A Démoncsászár fejvadászait Dave Howard (Mészáros László) tollából, a héten pedig a sorozat egyik ötletgazdája, Anhony Sheenard (Szélesi Sándor) szokásos hőse, York Ketchikan következő kalandja jelent meg, melynek címe és központi eleme a Vadászat egy szimurgra.

2011. június 8., szerda

Tim Powers: Ismeretlen vizeken

A kalózirodalomnak nincs túl nagy hagyománya egy ilyen szárazföldi országban, mint a miénk, elsősorban ezért is lettem kíváncsi rá, hogy mit is tudnak a kortárs külföldiek. Korábban csak J. F. Coopertől olvastam A vörös kalózt, Illetve Rónaszegi Miklós A királynő kalóza c. művét, de egyik sem volt az igazi (Dékány András tengerészregényei akkor már lényegesen közelebb álltak hozzám ifjúkoromban, de azok nem kalózosak). Persze hallgatok Alestormot és láttam az eddigi három A Karib-tenger kalózai filmet is, meg kipróbáltam a fészbúk kalózangol verzióját (a The Pirate Bay oldalt most inkább ne keverjük ide :D), de kalózkultúra terén még mindig hiányos a műveltségem. 
Szóval kapóra jött, hogy a közelgő negyedik rumvedelős-kardozós-dzsonideppes komédia forgatókönyvírója fantáziátlan volt és egy már megírt regényt vett alapul, a film reklámértékén felbuzdulva pedig egy hazai kiadó ráállt a témára és lefordíttatta Tim Powers művét, az Ismeretlen vizeken-t.