Dan Simmons: Hyperion (2010)

Valahol, a 29. századi emberiség uralta térszelet peremvidékén létezik egy bolygó, mely John Keats befejezetlen, Hyperion című verséről kapta a nevét. Egy bolygó, amely a jelek szerint kulcsfontosságú a jövőre vonatkozóan, egy bolygó, ahol hatalmas, földalatti labirintusok terülnek el, ahol a legendás Időkripták épületegyüttese minden fizikai törvényszerűségre rácáfolva visszafelé halad az időben, és ahol az isteni megtestesülésként tisztelt - vagy éppen rettegett lény, a Shrike él a különös, életveszélyes növényzettel borított fennsíkon.

Hét zarándok indul útnak a Hyperionra a templomosok Yggdrasill nevű bárkafáján, mindannyian azzal a tudattal, hogy közülük hatan a Shrike acélfájára tűzve végzik (az angol "shrike" szó jelentése tövisszúró gébics), egyiküknek viszont a félelmetes lény teljesíti egy kívánságát a legendák szerint. Hét zarándok, hét eltérő személyiség, hét eltérő múlt, egyvalamiben viszont megegyeznek (a szó másik értelmében): egymás után mindenki elmeséli a zarándoklat kezdetéig vezető útját a többieknek: egyrészt unaloműzésnek, másrészt tanulságul, hátha az információmorzsákból össze tudnak rakni valamit, ami megoldása lehet az összetett eseménysorozatnak, mely időben és térben összehozta őket - és amelynek kimenetelét az adatszférában létező hatalmas mesterséges intelligenciák sem képesek megjósolni. 

A Shrike

A hét zarándok hét története gyakorlatilag hét eltérő stílust is képvisel a majdnem-horrortól cyberpunkig, ezeket foglalja keretbe és szakítja meg időnként a nyolcadik, a zarándoklat története. Egyvalamiben viszont megegyeznek (a szó egyik értelmében): mindegyikben központi helyet foglal el a Hyperion, az a bolygó, melynek névadó költeményében a bukásra ítélt titánok helyére az olimposzi istenek lépnek. 

Shrike, avagy tövisszúró gébics

A kiadás kifejezetten szép; a minimalista, semleges borítónak ugyan túl sok köze nincs a történethez, de esztétikailag kellemes és jellegzetes látvány a könyvesboltok polcain. A korábbi fordítástól ez a verzió nem tudom mennyire tér el, az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy itt "bárkafa" van "hajófa" helyett, viszont van benne egy elég zavaró hiba: "Kassad öt fényperc alatt ért át a kapun (...)" [160. oldal] - a fényperc a hosszúság és nem az idő mértékegysége. Kellemes dolog, hogy a korábbi magyar kiadástól eltérően itt nem bontották két kötetre a könyvet, és ami még jobb, hogy az Agave eddigi tevékenységét ismerve szinte biztos, hogy a további három rész is meg fog jelenni (bár évente csak egy kötet várható, a következőt 2011 szeptemberére tervezik). 

--

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadási év: 2010

Eredeti cím: Hyperion

Fordító: Huszár András

Oldalszám: 537