Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Gaiman Amerikai istenek-jének vicces változata Angliában - ha egy mondatban kéne "összefoglalni" a könyvet, akkor így lenne a legegyszerűbb.

Közelg' a végítélet, az Antikrisztus megszületik a Földre, útját pedig Crowley, a démon, és Azirafael, az angyal próbálja egyengetni, de ez közelről sem olyan könnyű, mivel tévedni nem csak emberi dolog... Rajtuk kívül még sok más jó karakter is belekeveredik az eseményekbe: Agnes Nutter látnokasszony főállású leszármazottjától az Apokalipszis Négy Motorosán át a középkorból ittragadt boszorkányvadász-céh tagjaiig, de a náluk mellékebb szereplők is szórakoztató agymenés eredményei, vegyük például a Sátán Kutyáját, aki... nem, nem lövök le poénokat :). Lényeg a lényeg: a humor és az urban fantasy kedvelőinek minden bizonnyal tetszik/tetszeni fog, az igazán keresztények pedig ne vegyék zokon a mitológiájukkal játszadozást.

Kiadó: Beneficium
Kiadási év: 1999

Eredeti cím: Good Omens
Fordító: Horváth Norbert

Oldalszám: 343

William Gibson és társai: Izzó Króm

Ugyan nem vagyok kimondottan cyberpunk-rajongó, ráadásul a regényeket is jobban szeretem a novelláknál, mégis muszáj volt elolvasnom a kötetet. Hogy miért? Egyrészt a moly.hu -n magasra van értékelve, másrészt ki az a hülye, aki 190 forintért otthagy egy ilyet a Könyvudvarban?

A történetek amolyan "a nem túl távoli jövőben" játszódó cyberpunk sztorik, nem többek és nem kevesebbek ennél. A felhozatal színvonala tényleg elég jó, kiemelendő viszont közülük a Gibson mellett Michael Swanwick által jegyzett Párharc, Jonh Shirley-vel közösen írt Bárnépség (Hát nem zseniális ötlet, hogy egy másik faj is él a Földön, akik kaméleonszerűen változtatják az egyébként emberi külsejüket és kocsmáról kocsmára "szállva" élnek?) és a tradicionális hackernovella, a címadó Izzó Króm.
Persze lehetne még a kötetindító Johnny, a kacattár történetet is emlegetni, mint a Johnny Mnemonic film (amit egyébként nem láttam) alapjául szolgáló művet, vagy a kötetzáró Mozart napszemüvegben-t, de ez utóbbi szentségtörés lenne, mert éppen Beethovent hallgatok.
Cyberpunkoknak kötelező darab, másoknak kiváló utazóskönyv, metrózás alatt végigpörgethető egy-egy novella.



Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1997
Szerzők: William Gibson, John Shirley, Bruce Sterling, Michael Swanwick, Lewis Shiner

Eredeti cím: Burning Chrome by William Gibson
Fordító: Bóday Tamás, Gáspár András, Hoppán Eszter, Szántai Andrea, Szántai Zsolt

Oldalszám: 253

J. R. R. Tolkien: A hobbit (szövegkritikai kiadás)

Ez az a kötet, amit kézbe véve minden, magára valamit is adó olvasó elégedetten sóhajt föl. Küllemre igényes, belsőre tartalmas, van mérete, súlya... Mi kell még?

Nem mondom, az ára gyengébb idegzetűeknél okozhat kisebb problémákat, a jelenleg forgalomban lévő harmadik legnagyobb címletű magyar fizetőeszköznek megfelelő készpénzt még egy ilyen kiadásért is túlzás elkérni. De ha még ez lenne a legnagyobb probléma... Kinyitom, megcsodálom Thror térképét, lapozok, Tolkien portréját és a rúnákat, lapozok, a copyright-oldalon kapásból két elgépelés. Sebaj. Lapozok-lapozok: "Köszönetnyílvánítás". Na ne...
A kezdeti lelkesedés hamar átcsapott a minden bizonnyal nem létező lektor felmenőinek visszafojtott emlegetésébe, valamint különféle ősi átkok szórásába a dilettáns magyar könyvkiadók felé. Most őszintén, mire jó ezen spórolni? Ha erre jár akármelyik kiadó akárkije, nyugodtan szóljon, nagyon szívesen átolvasom nyomdába kerülés előtt a kiadványokat minimális összegért és/vagy néhány példányért az adott műből...

Oké, a kesergős része ennyi volt, legalábbis egyelőre. Tolkien meséje fantasztikus, az eredeti Szobotka-Tótfalusi fordítást sem variálták át nagyon, éppen csak annyira, amennyire az A gyűrűk ura szó- és névhasználatával való egyezéshez szükséges. A háttérinformációkat irdaltan mennyiségben szállító jegyzetek is érdekesek, leszámítva a különféle angol és amerikai kiadások közötti, általában figyelmetlenségből fakadó eltéréseket, na meg a világ minden tájáról begyűjtött illusztrációk is sokat adnak az egészhez.
Negatív értelemben is. A kötet közepére befűztek néhány lapot a színes illusztrációknak, arra viszont senki nem gondolt, hogy nagyobb felbontásban kéne elküldeni a nyomdának a digitális képeket: az eredmény csúnyán pixeles lett, a 230-232. oldalakra pedig bekerült ugyanaz a festmény, csak éppen az egyik helyén a jegyzet szerint vázlatnak kéne lennie.
Nagyon remélem, hogy ha lesz következő kiadás, abban javítják a hibákat, hihetetlenül sokat levesz az egésznek az egyébiránt igen magas színvonalából.



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2006

Eredeti cím: The Hobbit
Fordító: Tótfalusi István, Szobotka Tibor, Ürmössy Zsuzsa

Oldalszám: 374

Neil Gaiman: Amerikai istenek

A történet szerint adva vagyon az USA, ahova nem csak az emberek vándoroltak be, hanem magukkal vitték képzeletük segítségével az isteneiket is, így a különféle kultúrák természetfölötti* lényei is kénytelenek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az elmúlt időkben ráadásul az emberek elfordultak tőlük és új bálványokat találtak a média, a fogyasztás és hasonlók személyében, akik bizony erős konkurenciát jelentenek a régi isteneknek. A súrlódások egyre gyakoribbak, egy nagyobb összeütközés is a küszöbön áll. Ebbe a helyzetbe csöppen bele börtönviselt főszereplőnk, akit tulajdonképpen zsarolással vesznek rá, hogy az istenek küldönce legyen, az már a poén lelövése lenne, hogy melyiké, de viszonylag hamar feltalálja magát ebben a különös szituációban.

Az egyik kedvenc filmem címe Interstate 60 (magyarul Úttalan út és a DVD hátlapszövege mellesleg hülyeség). Ez és Gaiman könyve meglepően egy világ része, pedig hivatalosan a kettőnek nincsen köze egymáshoz. Vajon a téma ennyire benne lenne a nem létező amerikai folklórban? Mindenesetre érdekes.

A jól megírt történet iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet réges-régen létező elemeket városi legendákkal összegyúrva olyasmit alkotni, ami első pillantásra új, viszont másodikra is szórakoztató és érdekes, viszont a műfaji sajátosságokból adódóan igazán mély mondanivalóval nem szolgál. Amolyan magával sodró, pihentető olvasmány...
___
*persze nincs olyan, hogy "természetfölötti", hiszen minden a természet része...



Kiadó: Szukits
Kiadási év: 2003

Eredeti cím: American Gods
Fordító: Juhász Viktor, Körmendi Ágnes

Oldalszám: 373

Születésnap

Tegnap vettem észre, hogy csütörtökön lett egy éves a blog, ennek örömére különféle színes statisztikákkal és egyebekkel árasztom el a nagyérdeműt!

Az elmúlt egy évben 146 könyvről írtam (az elolvasottak száma 148), ami heti 2,8 példányt jelent, 36 375 oldal terjedelemben. Ezzel azt hiszem, viszonylag elégedett lehetek, még ha nem is lett 150 fölötti a szám, mint azt januárban feltételezni lehetett. A könyvek mellett hat filmről és hét zenei albumról is született bejegyzés, nem beszélve a tavaly november óta működő kiadványszemléről, mely eddig nyolc bejegyzést ért meg.

Eredetileg úgy indult a blog, hogy esetleg nagy ritkán valaki erre téved és beleolvas, ehhez képest a valóság sokkal örömtelibb: máig 7069 látogató járt erre, összesen 13 912 oldalt megnézve, vagyis sokan nem csak véletlenül idekattintottak, hanem az oldalon belül is nézelődtek, vagy éppenséggel visszatérő látogatók, ők naponta 5-15-en vannak. A legtöbb látogató, szám szerint 58, idén január ötödikén érkezett.

Az elmúlt hatvan nap statisztikája

Az átkattintási statisztikákat is érdemes volt átböngészni, a könyv.miner.hu-ról jöttetek a legtöbben, második helyen a Keményfedél áll, bár a novemberi 32 látogató után májusban már csak heten érkeztek onnan, ezzel párhuzamos tendenciát mutat a még mindig harmadik helyezett Leara blogja is, a Moly viszont márciusban egy tucat átkattintással indult, júliusra 39 eddig a szám, Amadeától is például decemberben hárman jöttek, júniusban huszonnégyen. Ami mindenképpen megemlítendő, az a Csodaidők hirtelen térnyerése a múlt hónap 32 látogatójával, nemkülönben az a huszonhárom, akik Brandon Hackett blogjáról érkeztek. Meglepő, de huszonketten még a blog feedjére is feliratkoztak :).

Főleg magyarok járnak erre

Változatlanul irdatlan mennyiségű Piszkos Fredes keresést kapok, nagyon sok a Jeffrey Stone-hoz kapcsolódó, az utóbbi időben az Angyalok és Démonok is megszaporodtak (xD), éppúgy az Alyson Noel + Evermore, ebben csak az a furcsa, hogy nem tudom mi ez :). Keresőszavak terén Achebe és a Széthulló világ változatlanul előkelő helyen áll, hiába lett vége réges-rég a januári vizsgaidőszaknak; nagy kedvencem, Steven Erikson is viszonylag sok látogatót vonz. A japán mesék és Szergej Lukjanyenko is az érdeklődés homlokterében vannak és Soós Viktória nevére is elég sok találat érkezik még mindig, biztos a szerző kíváncsiskodik :P. A héten Múzeumok Éjszakája kulcsszavas látogató is jött néhány, ez sajnos csak időszakos dolog.
Egyetlen bánatom, hogy vicces keresőtalálatok nincsenek, pedig máshol mindig olyan jókat lehet olvasni...

Dizájnt talán háromszor váltottam az elmúlt évben, megint körvonalazódik egy újabb, csak az a gond, hogy a css-hez nem értek eléggé, megfelelő alapsablont viszont, amit módosítgatni lehetne, nem találok.


További szép nyarat és jó olvasást mindenkinek :)

ui.: Ha valakinek van egy fölösleges "space" billentyűje, vagy olyan pici rugók vagy mik alá, szóljon, mert az enyém megadta magát és ha nem pont középen találom el, nem reagál, csak oldalra billen.
update 2009.07.02.: már nem aktuális :D

Lammel Annamária – Nemes Csaba: Az istenanyák indiánjai

A Központi Szabó Ervin Könyvtárban szinte mindig lehet érdekes dolgokra bukkanni. Egyrészt a kölcsönözhető könyvek között persze, ezt viszont a "leselejtezett" példányok polcán találtam, ahonnan száz magyar forintért haza lehet vinni, ami megtetszik. Normális bibliofil ennyiért nem hagy ott olyan könyvet, ami érdekesnek tűnik, így jutottam ehhez a példányhoz. Kétszeres szerencse, mert a vallásantropológia terepmunkám meghiúsult, így viszont legalább volt miből összehozni: a totonák indiánok szakrális élete a modern világ keretei között eléggé jónak is bizonyult, legalábbis egy ötöst azért megért. Meg úgy általában is érdekes különféle idegen kultúrákról olvasgatni, összehasonlítani a korábbi ismeretekkel és elméleteket gyártani mindezekről.

Az köztudomású, hogy a magyar kultúrában a hetes az egyik legfontosabb varázsszám, Japán ainu őslakóinál viszont ezt a szerepet a hatos tölti be, a totonákoknál ellenben a hetes a halál száma (Japánban a négy), a nyolc viszont az életé, a magyarban kiemelt tizenkettes ("egy tucat", illetve az angol-német stb. számrendszer eleje is tizenkettőig tart) is szakrális jelentéssel bír. Na nem, eszem ágában nincs számmisztikával foglalkozni, ez csak egy apró részlet, ami gondolatébresztőnek ideális, aztán majd kiderül, hogy mi lesz belőle.

Maga a könyv a különféle szertartások és hétköznapi események mellet nagyszámú legenda- és meserészletet is tartalmaz, ezeket is érdemes elolvasni és elgondolkozni rajtuk.


Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadási év: 1988

Eredeti cím: -
Fordító: -

Oldalszám: 182

Koreai filmhét: A halál jele

Elsőre amolyan "átlagos vidéki zsaru vs. intelligens bűnöző" sztorinak tűnhet Bong Joon-ho filmje, szerencsére viszont több ennél. Dél-Korea első sorozatgyilkosának történetét meséli el, amiben csak az az érdekes, hogy az illetőt még mindig nem fogták el annak ellenére, hogy 1986 és 1991 között tíz nővel végzett, eléggé durva módszerekkel.
Egy ilyen jellegű ötletből lehetett volna nyomasztó, horrorszerű valamit készíteni, de eszetlenül lövöldözős-autós üldözéses akciófilmet is, ehelyett sikerült az alapvetően tragikus történetet humoros elemekkel ellátni, a fotózás nagyon szép és a hangsáv összeállítása is elképesztően hatásos, gondolok itt a zenékre, zajokra.
Alapvetően nem vagyok krimirajongó, ez a film viszont tetszett, talán mert nem annyira nevezhető kriminek és jól össze volt rakva, megnézésre érdemes :).


Eredeti cím: 살인의 추억 (Sal-in-sui Choo-eok)
Évjárat: 2003
Ország: Dél-Korea
Rendezte: 봉준호 (Bong Joon-Ho)
Forgatókönyv: 봉준호 (Bong Joon-Ho)
Zene: Tarô Iwashiro
Hang: Byung-Ha Lee, Seung-yeop Lee
Szereplők: Kang-ho Song, Sang-kyung Kim, Roe-ha Kim, Jae-ho Song, Hie-bong Byeon, Seo-hie Ko, No-shik Park, Hae-il Park, Jong-ryol Choi, Mi-seon Jeon
Hossz: 127 perc