Steven Erikson: Csontvadászok

Steven Erikson hatalmas terjedelmű, A Malazai Bukottak Könyvének regéje címre hallgató fantasysorozatának ez a hatodik része. Önálló könyvként nem olvasható, de aki eljutott idáig, annak mindenképpen ajánlott folytatni: sok régi ismerős sorsát követhetjük tovább és néhány új, de legalább olyan stílusos karakter is akad. Ráadásul múlt héten megjelent a hetedik rész, A Kaszás vihara is, tehát minden körülmény adott, hogy ez legyen a kanadai szerző történeteit kedvelőknek a következő az olvasmánylistán.

Születésnap

Tegnap vettem észre, hogy csütörtökön lett egy éves a blog, ennek örömére különféle színes statisztikákkal és egyebekkel árasztom el a nagyérdeműt!

Az elmúlt egy évben 146 könyvről írtam (az elolvasottak száma 148), ami heti 2,8 példányt jelent, 36 375 oldal terjedelemben. Ezzel azt hiszem, viszonylag elégedett lehetek, még ha nem is lett 150 fölötti a szám, mint azt januárban feltételezni lehetett. A könyvek mellett hat filmről és hét zenei albumról is született bejegyzés, nem beszélve a tavaly november óta működő kiadványszemléről, mely eddig nyolc bejegyzést ért meg.

Eredetileg úgy indult a blog, hogy esetleg nagy ritkán valaki erre téved és beleolvas, ehhez képest a valóság sokkal örömtelibb: máig 7069 látogató járt erre, összesen 13 912 oldalt megnézve, vagyis sokan nem csak véletlenül idekattintottak, hanem az oldalon belül is nézelődtek, vagy éppenséggel visszatérő látogatók, ők naponta 5-15-en vannak. A legtöbb látogató, szám szerint 58, idén január ötödikén érkezett.

Az elmúlt hatvan nap statisztikája

Az átkattintási statisztikákat is érdemes volt átböngészni, a könyv.miner.hu-ról jöttetek a legtöbben, második helyen a Keményfedél áll, bár a novemberi 32 látogató után májusban már csak heten érkeztek onnan, ezzel párhuzamos tendenciát mutat a még mindig harmadik helyezett Leara blogja is, a Moly viszont márciusban egy tucat átkattintással indult, júliusra 39 eddig a szám, Amadeától is például decemberben hárman jöttek, júniusban huszonnégyen. Ami mindenképpen megemlítendő, az a Csodaidők hirtelen térnyerése a múlt hónap 32 látogatójával, nemkülönben az a huszonhárom, akik Brandon Hackett blogjáról érkeztek. Meglepő, de huszonketten még a blog feedjére is feliratkoztak :).

Főleg magyarok járnak erre

Változatlanul irdatlan mennyiségű Piszkos Fredes keresést kapok, nagyon sok a Jeffrey Stone-hoz kapcsolódó, az utóbbi időben az Angyalok és Démonok is megszaporodtak (xD), éppúgy az Alyson Noel + Evermore, ebben csak az a furcsa, hogy nem tudom mi ez :). Keresőszavak terén Achebe és a Széthulló világ változatlanul előkelő helyen áll, hiába lett vége réges-rég a januári vizsgaidőszaknak; nagy kedvencem, Steven Erikson is viszonylag sok látogatót vonz. A japán mesék és Szergej Lukjanyenko is az érdeklődés homlokterében vannak és Soós Viktória nevére is elég sok találat érkezik még mindig, biztos a szerző kíváncsiskodik :P. A héten Múzeumok Éjszakája kulcsszavas látogató is jött néhány, ez sajnos csak időszakos dolog.
Egyetlen bánatom, hogy vicces keresőtalálatok nincsenek, pedig máshol mindig olyan jókat lehet olvasni...

Dizájnt talán háromszor váltottam az elmúlt évben, megint körvonalazódik egy újabb, csak az a gond, hogy a css-hez nem értek eléggé, megfelelő alapsablont viszont, amit módosítgatni lehetne, nem találok.


További szép nyarat és jó olvasást mindenkinek :)

ui.: Ha valakinek van egy fölösleges "space" billentyűje, vagy olyan pici rugók vagy mik alá, szóljon, mert az enyém megadta magát és ha nem pont középen találom el, nem reagál, csak oldalra billen.
update 2009.07.02.: már nem aktuális :D

Már megin' egy körbehopp, ezúttal tudományos alapokon

A statisztikák böngészése után úgy találtam, hogy a körkérdések átlagosan több olvasót vonzanak, mint a könyvismertetőim... Ebből inkább nem vonok le messzemenő következtetéseket, hanem meglepem az erre járókat Nima következő kérdőívének gondosan kitöltött példányával. Íme:

• Kedvenc

1. író? Hát...egy konkrét nincs, sok konkrét van. Például J. R. R. Tolkien, Isaac Asimov, Larry Niven, Steven Erikson, Frank Schatzing, I. M. Banks, J. K. Rowling, Stephen Lawhead, Gerald Durrell, Szergej Lukjanyenko, Frederik Pohl, Joan Slonczewski...
   
2. szereplő? Nincs, egyáltalán.
   
3. jelenet? Hát...itt is sok verseng... nem is tudnék kiemelni annyit, hogy ne tűnjön túl soknak.
   
4. téma? Science fiction, ez sokmindent megmagyaráz :)
   
5. kiadó? Nincs. Vagy legalábbis nem gondoltam rá, hogy legyen :D Végülis fölösleges, a lényeg, hogy adják ki, amit szeretnék és jó minőségben, ne túl drágán.
   
6. könyvborító? Ismét jó kérdés és nehéz válasz. Az Asimov összegyűjtött műveinek pl szép a borítója, Christopher Priesttől A tökéletes trükk eléggé eltalált, az új Gyűrűk ura is tetszik, meg a nemsokára másodszor is elolvasandó Trendvadász borítója is illik a témához meg a hangulathoz, még ha első ránézésre fura is.
   
7. könyváruház? Nézelődni Alexandra, vásárolni Bookline netes felület (20% kedvezmény :D).
   

• Hogyan rendezitek a könyveiteket? Téma és író, sorozatoknál időrend szerint. Illetve ha valami sokkal nagyobb, mint a többi, és ezáltal nem fér be oda, akkor azt a többi nagy könyvvel együtt a legfölső polcon.
• Van róla nyilvántartás? Ha van, milyen? A LibraryThingre elkezdtem felvinni a könyvespolcaim tartalmát, de a kétszázadik után kiderült, hogy innentől fizetős...
  
• Kinek a bőrébe szeretnétek belebújni egy történet erejéig? Az íróébe.
  
• Melyik az az esemény (természetesen könyvbeli), amit szívesen átélnétek igazából is? Hát, mondjuk a Második Alapítvány utáni kutatás azzal a jó kis antigravitációs űrhajóval, vagy Stephen Lawhead bárdjainak regéit is szívesen meghallgatnám.
  
• Van ötlet, hogy különböző könyvek szereplőit hogyan lehetne párosítani? Nincs...úgy jók, ahogy vannak.
  
• Lakatlan szigetre egyetlen író könyveit vihetnétek magatokkal. Ki lenne az? Asimov. Hogy miért? Mert írt néhányszáz kötetet, az meg csak elég lenne, hogy egy darabig ne unatkozzak, extrém esetben meg más célokra is felhasználhatóak a könyvek persze és ennyivel már lehe mit kezdeni. :D
  
• Tudom, hogy mindenki olvas mindenhol (honnan? :P), de mi a legideálisabb körülmény, ahogyan igazán szerettek olvasni? Ismét Ricsi bohócot idézve: A metrón, a buszon, az ágyban, a kádban, vagy egyszerűen akárhol a nagyvilágban. Két dolog fontos: viszonylag kényelmes legyen és ne nagyon zavarjanak közben.
  
• Mi volt az a könyv, ami témájában nagyon távol állt tőletek, mégis elolvastátok? Kellemes vagy kellemetlen szájízzel tettétek le? Örök mumus Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése (kellemes szájízzel tettem le, mert nem kellett befejeznem...), de egyébként általában olyasmit olvasok, ami valamiért közel áll hozzám, nem vagyok én mazochista... És ilyen könyvből elég sok van :)
• Össze szoktátok számolni, hogy évente átlagosan mennyit költötök könyvekre? (Nem ajándék, nem könyvtári, nem kölcsön, hanem amiért konkrétan fizettek?) Egyszer megpróbáltam, persze utólag, és így nem sikerült pontosan, de megijedtem az összegtől és azóta nem próbálkozom.
  
• Melyik az a réges-régen olvasott könyv, amire még most, sok év után is emlékeztek? Hát, ami igazán tetszik, azt mindig többször elolvasom, úgyhogy a jelenlegi 22 évemet és ezt tekintve a réges-rég nem megfelelő jelző.
  
• Honnan kaptok ötleteket a könyvekhez leginkább? Barátok, könyvesboltos/könyvtáras nézelődések, újabban könyvesblogok, adott író többi könyve, ilyesmik.
  
• Mióta blogoltok és blogot olvastok, változott az ízlésetek könyvek terén? Ha igen, mennyiben? Nem. Legalábbis nem tudok róla.
  
• Udvariatlanság vendégségben is olvasni? Én udvariatlanságnak tartanám, ha a vendégem olvasni kezdene, de ennek ellenére néha szoktam ilyesmire vetemedni, ha már nagyon unom magam.
  
• Melyik könyvet filmesítenétek meg és kik játszanák a főbb szerepet? Erikson összest, pár Asimovot, illetve mondjuk az Őrség-trilógiát újra az elejétől, de ezúttal normálisan. Persze nem sztárokkal, hanem ismeretlen színészekkel, az jobb eredménnyel jár, ld. pl. A gyűrűk ura.
  
• A szereplőkhöz szoktátok élő személyek arcát párosítani? Ha valós személy a szereplő...
  
• Melyik könyvet írnátok át? Egyiket sem, inkább saját sztorikat írok.
  
• Mennyire befolyásol benneteket más negatív kritikája? Vagy megerősít, ha én is úgy gondolom, vagy szinte semmiben.

Egyébként újfent megállapítható, hogy könyvesblogot írni az olvasástól veszi el az időt. Háromnegyed óráig csináltam ezt a bejegyzést, pedig nem gépelek igazán lassan (linkek beszúrása, formázgatás stb.). Az legalább hatvan-hetven oldal elolvasása, de lehet, hogy több...

Mém

Borostyán a könymolyoktól kijelölt, úgyhogy egy a korábbi körkérdéshez hasonló mémet osztok meg veletek. Egyúttal népnevelői kötelességemnek is teret engedek és felhívom a nagyérdemű közönség figyelmét arra, hogy az angolból átvett, ehhez hasonló netes izékre alkalmazott "meme" kifejezés helyes többesszáma nem "memék", hanem "meme-k" avagy mémek; a szót Richard Dawkins alkotta, az angol "gene", magyarul "gén" mintájára (a görög eredetű "miméma" szóból egyszerűsítve), a génekhez hasonlóan replikátorként viselkedő, csak éppen a memóriában létező (vagyis virtuális) jelenségek leírására. Részletekért ld. Richard Dawkins: Az önző gén utolsó fejezetét.

Következzék a lényeg: innen ered a cucc, én itt kaptam meg. Alapból így hangzik:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Nos, én ugye kicsit többet olvastam ötnél, mint ahogy a legtöbb könyvesblogos, ezért a könyvmolyos verziót alkalmazom: három jó és két rossz könyvet választottam, nem volt könnyű. Íme:

• Szergej Lukjanyenko: Utolsó Őrség
• J. E. Lovelock: Gaia
• Steven Erikson: A Hold udvara

• R. A. Heinlein: Csillagközi invázió
• Svetlana Chmakova: Dramacon

Most nekem is ki kéne jelölnöm öt embert, de demokratikus (?) leszek és azt mondom, hogy mindenki vegye át, aki erre jár és van blogja :P

Steven Erikson: A hold udvara

Képzelj el egy világot, ahol civilizációk sora váltja egymást százezer évek óta (egyáltalán, képzeld el csak azt a százezer évet...). Képzelj el egy világot, ahol az istenek tevékenyen beleavatkoznak híveik életébe, ahol a mágia valóság, ahol egyes lények túlélik a korok, kultúrák bukását százezer éveken át. Egy világot, mely több síkra tagolódik, a látható valóság szövedéke mögött üregek vannak, s ezen üregek erejét szinte bármire fel lehet használni. De ezek mögött az üregek mögött is van más, ősi istenek ősi üregei. És egy olyan világot, ahol nem csak a halandók válnak isteneik játékszereivé, hanem egy halandó is dacolhat választott, majd megtagadott istene akaratával, akár szemtől szemben is.
Sikerült?
A kanadai fantasymesternek igen. És el is kezdte megírni, A Malazai Bukottak Könyvének Regéje sorozatcímre hallgató gigantikus históriájában, melynek első kötete A hold udvara.

Az események folyásába meglehetősen in medias res módon kapcsolódunk bele, sok dolog nekem is csak most, második olvasásra lett egyértelmű, vagy tűnt fel egyáltalán, a következő négy kötet után. De ez nem kell, hogy bárkit is eltántorítson, mindenképpen érdemes a műfajt kedvelőknek belekezdeni, szerintem Tolkien művei után ez a következő igazán fontos, műfajmegújító alkotás a fantasy történelmében.

Már a legelején feltűnik Erikson erőteljes stílusa, mondhatni szokatlanul élethűen írja le a háborút, annak minden borzalmával együtt, akár a legkisebb eseményen keresztül is. Már az előző, az ötödik kötetről szóló bejegyzésemben is megemlítettem a kidolgozott, valódi és reális jellemmel bíró szereplők hihetetlen mennyiségét, az e kötetben felvonultatott nevek később is visszatérnek, néhányan itt csak említés szintjén fordulnak elő és a folytatásban válnak valósággá, mások fordítva, de a legendás Hídégetők már most az események középpontjában vannak, még ha ez nem is mindenki számára egyértelmű, és gyakran derül ki egy átlagosnak hitt karakterről, hogy még mindig nem tudunk mindent róla. Többek között ez a meglepő mélységekig kidolgozottság teszi korszakalkotóvá az antropológus-archeológus-író ezirányú munkásságát, aki nem csak elképzelte, hogy milyen lehet egy ilyen (fent felvázolt) világ, hanem meg is teremtette, jelenével, múltjával, mitológiájával együtt.

Az alapvetően komor hangulatot színesíti (vagy tovább árnyalja?) néhány könnyedebb, mondhatni humoros szereplő is; sőt, még szerelmi szál is akad, igaz, tényleg csak egy szál a hatalmas szövetben, és felsőbb erőknek köszönhetően. De egy császárát vesztett birodalomban, ahol nem a trónfosztó császárnő mozgatja a dolgokat, talán nem is csoda, ha nem elsősorban szerelemmel foglalkoznak az emberek és hasonlók (vagy teljesen más lények), kiváltképp, ha nem is urai a saját sorsuknak. És ez gyakran megesik, amikor az istenek háborúja a földi világra is kiterjed.

Csak egyvalamit sajnálok: filmen valószínűleg soha nem fogjuk látni a Regét, kizárt, hogy bármelyik stúdió pénzt adjon egy tízkötetes sorozat megfilmesítésére, ami kötetenként minimum két-három, 180-200 perces mozit jelenthetne.

--
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2003

Eredeti cím: Gardens of the Moon

Fordító: Fehér Fatime

Oldalszám: 490

--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)

Steven Erikson: Éjsötét áradat

Steven Erikson (Steve Rune Lundin)egyike kedvenc szerzőimnek, nem csak a fantasy műfaján belül, hanem minden téren. Az Éjsötét áradat a tízkötetesre tervezett A Malazai Bukottak Könyvének regéje sorozat ötödik része, de nem csak terjedelme miatt jelentős a mű, hanem a kortárs fantasy megújításának kísérlete miatt is. Kifejezetten előremutató, progresszív stílusa, a semmi máshoz, de tényleg egyetlen más fantasyhez sem hasonlító világ, valamint az a képesség, hogy egyszerre kidolgozott jellemű szereplők százait képes kezelni és mesterien váltogat az egymástól akár évezredekre, korszakokra lévő idősíkok között, szintén kiemeli és már-már tolkieni jelentőségűvé teszi az írót.

Az éjsötét áradat viszonylag lazán kapcsolódik a korábbi négy kötethez, inkább amolyan háttértörténet féle (igen, ez egy majd' nyolcszáz oldalas háttértörténet), de persze ki tudja, hogy milyen szerepe lesz még a következő öt kötet során...

A fő szál a korábbi történetekből megismert Tiste Edur, Trull Szengár népének regéje, egy ősi háborúnak végetvető árulás és az arra épülő hamis ideológia mentén szerveződő új szembenállás a letherek gyarmatosító törekvéseivel szemben. Valami viszont felborítja az események tervezett rendjét: idegen erők avatkoznak közbe, a Nyomorék Isten egy becsvágyó és büszke, de még vértelen kardú Tiste Edurt szemelt ki a foltos kard forgatójának és ezért nem engedi meghalni az ifjút, aki hamarosan megváltoztatja a Tiste Edurok életét.

A zseniális Tehol Beddikt és szolgája, a néha megdöbbentő dolgokat művelő Poloska törekvései a Lether Királyság gazdaságának összeomlasztására, már csak hab a tortán, még ha ebben egy élőhalott tolvajnő is részt vesz. És az ősi erők Letheras városában sem nyughatnak.

Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2008.
Eredeti cím: Midnight Tides (A Tale of the Malazan Book of the Fallen)
Fordító(k): Fehér Fatime (Oberon Műfordító Bt.)
Oldalszám: 780