A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koreai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koreai. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 5., szombat

Schweiger Szilvia: A róka árnyéka - Távol-keleti mesék felnőtteknek

Na már jó régen volt fikázós bejegyzés, úgyhogy íme egy új. Persze azért van jó része is, de az a népmesék kiagyalóinak, továbbadóinak, átköltőinek és lejegyzőinek az érdeme, a szerző sajnos összesen annyi pozitív dolgot tett, hogy összegyűjtött egy csokornyit Japán, Kína és Korea rókás meséiből. A kommentárokat jobb lett volna kihagyni... 

2011. február 21., hétfő

Cso Sze-hi: A törpe


Mindannyian törpék vagyunk - hangzik el a kötetben, de valóban azok lennénk? Cso Sze-hi történeteinek szabálya szerint igen. Nincsenek túl fényes kilátásai a szereplőknek, mint ahogyan a huszadik század első felében élő koreai munkásrétegnek sem voltak - a szociális érzékenységet fölkelteni hivatott kötet alapvetően róluk szól.
A koreai gazdasági csoda árnyoldalairól szóló történetfüzér nem egy pozitív olvasmány, de távol-keleti érdeklődésűeknek nagyjából kötelező.


2009. június 26., péntek

Koreai filmhét: A halál jele

Elsőre amolyan "átlagos vidéki zsaru vs. intelligens bűnöző" sztorinak tűnhet Bong Joon-ho filmje, szerencsére viszont több ennél. Dél-Korea első sorozatgyilkosának történetét meséli el, amiben csak az az érdekes, hogy az illetőt még mindig nem fogták el annak ellenére, hogy 1986 és 1991 között tíz nővel végzett, eléggé durva módszerekkel.
Egy ilyen jellegű ötletből lehetett volna nyomasztó, horrorszerű valamit készíteni, de eszetlenül lövöldözős-autós üldözéses akciófilmet is, ehelyett sikerült az alapvetően tragikus történetet humoros elemekkel ellátni, a fotózás nagyon szép és a hangsáv összeállítása is elképesztően hatásos, gondolok itt a zenékre, zajokra.
Alapvetően nem vagyok krimirajongó, ez a film viszont tetszett, talán mert nem annyira nevezhető kriminek és jól össze volt rakva, megnézésre érdemes :).


Eredeti cím: 살인의 추억 (Sal-in-sui Choo-eok)
Évjárat:
2003
Ország: Dél-Korea
Rendezte:
봉준호 (Bong Joon-Ho)
Forgatókönyv: 봉준호 (Bong Joon-Ho)
Zene:
Tarô Iwashiro
Hang: Byung-Ha Lee, Seung-yeop Lee
Szereplők: Kang-ho Song, Sang-kyung Kim, Roe-ha Kim, Jae-ho Song, Hie-bong Byeon, Seo-hie Ko, No-shik Park, Hae-il Park, Jong-ryol Choi, Mi-seon Jeon
Hossz: 127 perc

2009. június 24., szerda

Koreai filmhét: Erkölcstelen tudós

Korea, XVIII. század. Egy enyhén eszement tudós napi ügyeit intézve belebotlik egy öregbe, aki a város legnépszerűbb, de félig-meddig illegális folytatásos történetét másolja, ami bizony egy erotikus regény a keményebbik fajtából. Amikor kiheverte az első agyvérzést, amit az "ágyék" szó láttán kapott (persze csak képletes értelemben, a valóságban csak megszédült kissé), némi rábeszélés hatására maga is belekezd egy hasonló sztoriba, aminek külön lendületet ad, hogy a királynő magához hívatja. Bizony, a készülő erotikus bestsellernek a királynőről mintázott nemesi hölgy lesz az egyik főszereplője...

A sztori viszont nem fogy annyira, mint a rivális szerző műve, újítani kell: illusztrációkra van szükség, a rajzoló pedig nem más, mint a testőrkapitány. Szegénynek viszont van egy kis problémája: csak azt tudja lerajzolni, amit ténylegesen lát is. Innentől nincs megállás: szükség van modellekre is. A dolog akkor szabadul el igazán, amikor a tudós író többedjére is találkozik a királynővel, a testőrkapitány pedig kilesi a történéseket és lerajzolja.

Nos, én valahol ezen a környéken raktam volna be a "Vége" felirat koreai megfelelőjét, így egy kedélyes vígjáték lett volna az eredmény, nekik viszont kellett még az is, amikor az írót elfogják, brutálisan megkínozzák, a társait lemészárolják, őt magát pedig darabokra tört lábakkal a király elé viszik, ahol szembesítik a királynővel, végül pedig száműzik jó messzire...



Eredeti cím: Eumranseosaeng
Évjárat:
2006
Ország: Dél-Korea
Rendezte: Dae-woo Kim
Forgatókönyv: Dae-woo Kim
Operatőr: Ji-yong Kim
Szereplők: Suk-kyu Han, Min-jung Kim, Beum-su Lee, Dal-su Oh
Hossz: 142 perc

2009. április 13., hétfő

Joun In-Van, Jang Kjung-Il: Árnybíró (12. kötet)

Végre-valahára sikerült hozzájutni a tizenkettedik kötethez is (késett a megjelenés, aztán a beígérthez képest is még egy kicsit, a búklájnnál meg még később lett rendelhető), ráadásul még írni is tudok róla. Legalábbis időm van, hogy írjak róla, a sorozat már elkapta a hosszabb történetekre jellemző betegséget, amikor egy köteten belül sokkal kevesebb dolog történik, mint akár az elején, illetve egy cselekményepizód is túlságosan elhúzódik. Az utóbbi inkább a tizenegyediket megelőző néhány rész problémája volt, most leginkább az jellemző, hogy hiába történt éles irányváltás, mégsem pörögnek az események.

A borító alapján eddig is valószínűsíthető volt, hogy Munszu korábban már emlegetett nyugati utazása fog a középpontba kerülni, és ez így is történt: folytatódik a bűvös álom és a múlt újraélése, a Dzsusin birodalom bukását megelőző időkben. Amolyan vihar előtti (és vihar utáni) csend ez, némi szerelmi drámával súlyosbítva, a jellemábrázolások viszont még mindig kiválóak. Azt hinné az ember, hogy a nyugati utazással szereplőink maguk mögött hagyják a mesebeli szörnyeket, a nyugatiak pedig nem is hiszik el, hogy ilyesfélékkel háborúznak arra, ahol a Nap fölkel. Pedig itt is előfordulnak furcsa dolgok, jelen esetben egy sátánista idézés előkészületei. Közben Dzsusinban sem megy minden úgy, ahogy kéne, de minden poént már nem lenne illendő lelőni...



Kiadó: Mangafan
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: Shin Angyo Onshi
Fordító: Vida Március Mitsuki
Oldalszám: 210

2009. február 6., péntek

Joun In-Van, Jang Kjung-Il: Árnybíró (1-10. kötet)

Ugyan már karácsony előtt előrendelhető volt a 12. kötet a Mangafan oldalán, azóta sem jelent meg és az előrendelési lehetőség is megszűnt. Mivel már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a folytatás, de ahhoz nem volt kedvem, hogy angol nyelvű fanfordításokat böngésszek, inkább elolvastam újra az első tíz kötetet a tizenegyedikről már írtam), és van is már néhány tippem, hogy mi várható.
De persze nem akarok előre lelőni semmilyen poént (meg nem is biztos, hogy jók a sejtéseim), inkább azoknak, akik számára eddig nem volt ismerős a kötet, némi kedvcsináló:

A stílus, mint az bizonyára kiderült, manga. Szakértőbbek elvitatkozhatnak azon, hogy tényleg az-e, hiszen nem japánok, hanem koreaiak készítették és így inkább manhwának kéne hívni, én azon a véleményen vagyok, hogy ha valamit ilyen stílusban rajzolnak és a kiadás helye Japán, a nyelve pedig kis j-vel japán, az nyugodtan nevezhető mangának (illetve ebben a kérdésben ld. még a kommenteket).
A történet ennél egyszerűbben megfogható: általában koreai mondák és népmesék (illetve elemeik és adott esetben átirataik) egy szálra felfűzve, ez a szál pedig részben monda, részben fantasy illetve valódi történelem: valamikor régen Koreában létezett az árnybírók hivatala, és a cím alapján is egyértelmű, hogy itt valami hasonlóról van szó. A főszereplőnk egy árnybíró, avagy koreaiul angjo onsi, aki persze az egész mangához hasonlóan fel lett turbózva némi fantasyvel, nem sima vándorhivatalnok, akinek az a feladata, hogy az önkényeskedő helytartók körmére nézzen (persze ez, de ennél egy kicsit mélyebb a dolog), hanem némi természetfeletti képességgel is bír, mint ahogy társai és ellenfelei is.
A mesebeli Dzsusin birodalom összeomlása után nem sokkal kapcsolódunk be az események menetébe. teljes a káosz, fosztogató rablóbandák dúlják a vidéket, nem ritkán nyugati/amerikai segítséggel (azért a keletiek egy kicsit máshogy látják a hős európai hódítókat...), a helytartók részben zsarnok önkényúrrá váltak, kihasználva, hogy nincs, aki a elszámoltassa őket (de mekkorát tévedtek!), illetve éppen ellenkezőleg: próbálnak valami rendfélét összehozni a területükön. A végső, nagy csatát túlélt démonok, mágikus vagy mágiaközeli erővel bíró harcosok és hasonló teremtmények pedig szintén nem maradnak nyugton, hanem balhét akarnak. Közülük is kiemelkedik egy bizonyos Adzsite, aki régen árnybírónk, Munszu egyik barátja volt, de a helyzet azóta kissé megváltozott: a hírek szerint ő a felelős a birodalom bukásáért, bár ebben Munszu sem teljesen tiszta... Mindenesetre a világnézeti különbségek nem tettek jót az egykori barátságnak: most leginkább halálos ellenségnek nevezhetőek.
Mivel Adzsite a világ felforgatását tervezi (és ezt nem árt komolyan venni, mert nyápic külseje ellenére ijesztő dolgokra képes), Munszu pedig hisz abban, hogy más módja is van egy jobb világ létrehozásának, kettejük hajszája árnyalja be az egész történetet, a különböző mondai elemek pedig színesítik; vándorútja során Munszu bajtársakkal és ellenségekkel egyaránt összefut, ők pedig általában nem hétköznapi halandók.
Mágusok, kardforgatók, pisztolyhősök és harcművészek általában nem békés mesékben szoktak előfordulni, ez sem tartozik közéjük: a nézeteltérések általában fizikai úton oldódnak meg, látványos ütközetek és párbajok formájában, ami persze nem jelenti azt, hogy kimaradna a lélektani, logikai vagy éppen érzelmi szál, van mindenből amennyi kell, pont jó arányban ahhoz, hogy egy szépen megrajzolt és érdekes sztorit kapjunk. Ráadásul gyakran fordul elő, hogy valami nem egészen az, aminek látszik, erre utalások is vannak, szóval az olvasó törheti a fejét, hogy hol van a csavar a történetben, aztán persze kérdés, hogy mire lehet rájönni előre és mi az, aminek a megoldását teljesen máshogyan képzeltük.

Külön pozitívum, hogy a legtöbb epizódhoz kis magyarázat is tartozik az eredeti legendáról, illetve arról, hogy mi mért és hogyan lett átalakítva, ez a koreai mitológiában hozzám hasonlóan kevéssé jártas olvasóknak egyrészt szükséges adalék, másrészt van, hogy nem mond túl sokat, mert nem ismerjük az alaptörténetet; na meg a kötetek végén az alkotók saját kis kalandjaikat is elmesélik a manga készítésének bonyodalmaival kapcsolatban, illetve egyéb humoros dolgokat.

Alant láthatóak a borítók, az első kötetet egyszer láttam más külsővel, nem tudom mi lehet az oka, hogy pár példány nem ezzel a képpel jött ki... A Mangafant dicséri, hogy a magyar piacon talán egyetlenként, de védőborítóval adják ki a köteteiket, és ráadásul nem is feltétlenül drágábban, mint a riválisok. Kisebb-nagyobb bakik persze előfordulnak, de az Árnybíró esetében ez maximum annyi, hogy nem egészen párhuzamos a kockákkal az oldal széle, illetve egy-fél miliméter lecsúszik a lapról, de ez is inkább csak az első köteteknél figyelhető meg, illetve egyébként is a nyomda hibája.
Ha valakinek a fentiek meghozták a kedvét, egy kicsit le kell lomboznom a lelkesedést: az első és a negyedik kötet jelenleg a kiadótól sem rendelhető, mert elfogyott, de azért érdemes lehet könyvesboltokban keresgélni, az Alexandránál láttam még teljes sorozatot néhány hete (hónapja?), na meg van, akinek mégsem tetszik annyira és beadja antikváriumba, ilyen példányok fellelhetőek például a Bookline oldalán.

Kiadó: Mangafan
Kiadási év: 2006-2008
Eredeti cím: Shin Angyo Onshi
Fordító: Kiss Réka Gabriella, Vida Március Mitsuki
Oldalszám: 202 / 224 / 208 / 208 / 208 / 208 / 208 / 208 / 230 / 214



2009. január 12., hétfő

Jun Mi-Kjong: A vízisten menyasszonya

Azt hiszem, egy kicsit kezdem túlzásba vinni ezt a "mindent elolvasok, ami a kezembe kerül" dolgot... Bár jelen esetben ez lehet, hogy csak látszat, mert ugyan kívülről és az alapsztori szerint csakugyan tipikus lánymangáról van szó, illetve bocsánat: lánymanhwáról, mert koreai, azért a háttérben az Árnybíróhoz hasonlóan sok-sok utalás leledzik a koreai mitológiára vonatkozóan, ami viszont érdekes téma. Kezdve ott, hogy a főszereplő leányzót feláldozzák a víz istenének, hogy a falu végre kapjon egy kis esőt, mindenféle legendás-mitológiai elemek bukkannak fel, még egy cse is, ami egy emberevésre specializálódott, a rajz szerint eléggé krokodilszerű lény, leendő vacsoráját az orrán található, kutyafej formájú kinövéssel csalogatja magához (jaj de aranyos kutyus, megsimogatom!), aztán persze kiderül, hogy nem egészen kutyáról van szó, a száját nagyjából a fantomkutya teljes testhosszában végig ki tudja nyitni és sok hegyes foga van, de valószínűleg ezt az áldozat már nem tudja senkinek elmesélni, kivéve, ha ott van a közelben az istenek legjobb (és a sztori szerint legjóképűbb) íjásza és kivégzi szegény jószágot, megmentve az emberlányt. Ez egyébként biológiai szempontból is érdekes, mármint hogy az evolúció képes lenne-e létrehozni egy ilyen állatkát, de ez csak pár kocka az egész kötetből, úgyhogy talán kár ennyit foglalkozni vele. A lényeg az, hogy van szerencsés megmenekülés, átlagos emberlány, nem átlagos istenek és istennők, bonyodalmak meg minden, ami szerintem az ilyen történetek szokásos kellékének tűnik. Ha valakinek az Árnybíró túl véres, olvassa ezt, elvileg a második kötet is megjelent már.


Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Bride of the Water God I.
( 하백의 신부 )
Fordító: Kálovics Dalma
Oldalszám: 192

2008. szeptember 11., csütörtök

Joun In-Van - Jang Kjung-Il: Árnybíró (11. kötet)

Még szerdán, a plakátkiállítás (és a nem egészen tisztességes csokiszerzés) előtt volt egy kis időm, úgyhogy muszáj volt bemennem az Alexandrába és akkor már nem jöhettem ki üres kézzel, úgyhogy ez lett a következő zsákmány. Persze nem tartott sokáig, már tegnap este befejeztem, de attól függetlenül, hogy ennyit kellett várni rá, kifejezetten tetszett. Na nem mintha az eddigiek rosszak lettek volna, de a mandragóratű hatása alatt álmodó Munszu múltidézése tényleg jó. És már rögtön az első fejezetnél újabb bizonyítékát találtam annak, hogy a legtöbb népmesei elem minden népnél azonos: a király és a furfangos vándor (itt Munszu) nagyotmondás-versenye a magyar meséknek is klasszikus eleme. Ugyan a hazugságok részletei eltérnek az adott kultúra függvényében, de az eredmény és a mérkőzés lefolyása is gyakorlatilag azonos, ilyen szintű egyezést eddig csak kevés mesével találtam, pedig olvastam sokat, jónéhány országból. Nyilván nem kell egy sorozat tizenegyedik kötetét ajánlgatni, mert aki idáig eljutott, ezt sem fogja kihagyni, aki meg még nem, az úgysem ezzel kezdi, egy a lényeg: kötelező elolvasni!


Kiadó: Mangafan
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: Shin Angyo Onshi
Fordító: Vida Március Mitsuki
Oldalszám: 204