Steven Erikson hatalmas terjedelmű, A Malazai Bukottak Könyvének regéje címre hallgató fantasysorozatának ez a hatodik része. Önálló könyvként nem olvasható, de aki eljutott idáig, annak mindenképpen ajánlott folytatni: sok régi ismerős sorsát követhetjük tovább és néhány új, de legalább olyan stílusos karakter is akad. Ráadásul múlt héten megjelent a hetedik rész, A Kaszás vihara is, tehát minden körülmény adott, hogy ez legyen a kanadai szerző történeteit kedvelőknek a következő az olvasmánylistán.
A szerzőről:
Steven Erikson civilben a Steve Rune Lundin névre hallgat, végzettségét tekintve antropológus és régész - ami egyébként hatással van a történeteire is. A malaza-sorozat világa eredetileg szerepjáték-helyszínnek indult, az első kötet (A Hold udvara) pedig forgatókönyv lett volna, de végül regénnyé, aztán sorozattá nőtte ki magát, melynek az utolsó része elvileg kilenc napja jelent meg angolul.
A Csontvadászok nem sokkal A Láncok Háza (ötödik kötet) eseményei után kapcsolódik be a történetbe. A malaza sereg Y'Ghatan városa ellen indul, ahol még kitart egy seregnyi lázadó. A város ostroma pedig lángbetűkkel írja be magát a történelembe. Közben az emlékezetét vesztett, de még mindig hihetetlen erejű jhag harcos, Ikárium tovább keresi múltját más fajhoz tartozó (trell), de hasonlóan strapabíró társa segítségével. Képességeit viszont valakik eszközként szeretnék felhasználni... A korábbról szintén már ismert kőkardos Karsa Orlong egy kísérletező-feltaláló kedvű boszorkánnyal kóborol és időnként a civilizáció mibenlétéről vitatkoznak.
Rajtuk kívül még sok egyéb szál is része a történetnek, melyeket felsorolni is kitenne egy egész blogbejegyést - leginkább a víz körforgásával példázható a kötet: vannak folyók és patakok, néha hömpölygő folyamokká egyesülnek, máskor az egyes cseppeket is külön követhetjük. Néhány vízér tóba vagy tengerbe torkollik, mások elpárolognak a sivatagban, időnként pedig vízesések törik meg a víz folyását. Eső is esik - vagy szakad, vagy alig szitál, akad viszont hó és jégeső is. És minden vízcsepp, minden hókristály különbözik a többitől...
Menetelő légió (a tizennegyedik), ostrom, varázslat és robbanóanyagok, párviadalok, vadászatok és orgyilkosságok - főleg pusztulást találunk, a teremtés ideje nem most van. Az istenek nem érnek rá ilyesmire: halandó követőikhez hasonlóan hadban állnak, csak egy még nagyobb léptékű csatamezőn. Ó, és a Hídégetők rajongóinak: Muzsikus hegedűt ragad száz oldallal a vége előtt!
Szokásos fizikai minőség, ez még keményfedél és dombornyomott címes védőborító. Nem úgy, mint A Kaszás vihara, ami hiába ezer oldal fölötti és hiába teljesen más formátum az előző hat rész, a sóher kiadó puha kartonba kötve és négy centivel alacsonyabbra vágva adta ki - ez milyen gáz már? Amúgy az Alexandrának nem ez az egyetlen ilyen húzása: George R. R. Martin fantasysorozatának első négy kötetét is kiadták először keményfedelesben, aztán újra puhában, de a folytatást már kizárólag microsoft (kicsi-puha) formátumban tervezik. Nyilván a malazákra is ez a sors vár...
Az első kötet gyászos lektori (anti)teljesítménye szerencsére nem ismétlődik, de a korábban K'Chain Che'Malle néven ismert ősi fajból K'hajin khe'malla lett...
Egyebek:
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: The Bonehunters - The Tale of the Malazan Book of the Fallen
Fordítók: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla (versek)
Oldalszám: 966
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése