Steven Erikson: Csontvadászok

Steven Erikson hatalmas terjedelmű, A Malazai Bukottak Könyvének regéje címre hallgató fantasysorozatának ez a hatodik része. Önálló könyvként nem olvasható, de aki eljutott idáig, annak mindenképpen ajánlott folytatni: sok régi ismerős sorsát követhetjük tovább és néhány új, de legalább olyan stílusos karakter is akad. Ráadásul múlt héten megjelent a hetedik rész, A Kaszás vihara is, tehát minden körülmény adott, hogy ez legyen a kanadai szerző történeteit kedvelőknek a következő az olvasmánylistán.

Mém

Borostyán a könymolyoktól kijelölt, úgyhogy egy a korábbi körkérdéshez hasonló mémet osztok meg veletek. Egyúttal népnevelői kötelességemnek is teret engedek és felhívom a nagyérdemű közönség figyelmét arra, hogy az angolból átvett, ehhez hasonló netes izékre alkalmazott "meme" kifejezés helyes többesszáma nem "memék", hanem "meme-k" avagy mémek; a szót Richard Dawkins alkotta, az angol "gene", magyarul "gén" mintájára (a görög eredetű "miméma" szóból egyszerűsítve), a génekhez hasonlóan replikátorként viselkedő, csak éppen a memóriában létező (vagyis virtuális) jelenségek leírására. Részletekért ld. Richard Dawkins: Az önző gén utolsó fejezetét.

Következzék a lényeg: innen ered a cucc, én itt kaptam meg. Alapból így hangzik:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Nos, én ugye kicsit többet olvastam ötnél, mint ahogy a legtöbb könyvesblogos, ezért a könyvmolyos verziót alkalmazom: három jó és két rossz könyvet választottam, nem volt könnyű. Íme:

• Szergej Lukjanyenko: Utolsó Őrség
• J. E. Lovelock: Gaia
• Steven Erikson: A Hold udvara

• R. A. Heinlein: Csillagközi invázió
• Svetlana Chmakova: Dramacon

Most nekem is ki kéne jelölnöm öt embert, de demokratikus (?) leszek és azt mondom, hogy mindenki vegye át, aki erre jár és van blogja :P

Steven Erikson: A hold udvara

Képzelj el egy világot, ahol civilizációk sora váltja egymást százezer évek óta (egyáltalán, képzeld el csak azt a százezer évet...). Képzelj el egy világot, ahol az istenek tevékenyen beleavatkoznak híveik életébe, ahol a mágia valóság, ahol egyes lények túlélik a korok, kultúrák bukását százezer éveken át. Egy világot, mely több síkra tagolódik, a látható valóság szövedéke mögött üregek vannak, s ezen üregek erejét szinte bármire fel lehet használni. De ezek mögött az üregek mögött is van más, ősi istenek ősi üregei. És egy olyan világot, ahol nem csak a halandók válnak isteneik játékszereivé, hanem egy halandó is dacolhat választott, majd megtagadott istene akaratával, akár szemtől szemben is.
Sikerült?
A kanadai fantasymesternek igen. És el is kezdte megírni, A Malazai Bukottak Könyvének Regéje sorozatcímre hallgató gigantikus históriájában, melynek első kötete A hold udvara.

Az események folyásába meglehetősen in medias res módon kapcsolódunk bele, sok dolog nekem is csak most, második olvasásra lett egyértelmű, vagy tűnt fel egyáltalán, a következő négy kötet után. De ez nem kell, hogy bárkit is eltántorítson, mindenképpen érdemes a műfajt kedvelőknek belekezdeni, szerintem Tolkien művei után ez a következő igazán fontos, műfajmegújító alkotás a fantasy történelmében.

Már a legelején feltűnik Erikson erőteljes stílusa, mondhatni szokatlanul élethűen írja le a háborút, annak minden borzalmával együtt, akár a legkisebb eseményen keresztül is. Már az előző, az ötödik kötetről szóló bejegyzésemben is megemlítettem a kidolgozott, valódi és reális jellemmel bíró szereplők hihetetlen mennyiségét, az e kötetben felvonultatott nevek később is visszatérnek, néhányan itt csak említés szintjén fordulnak elő és a folytatásban válnak valósággá, mások fordítva, de a legendás Hídégetők már most az események középpontjában vannak, még ha ez nem is mindenki számára egyértelmű, és gyakran derül ki egy átlagosnak hitt karakterről, hogy még mindig nem tudunk mindent róla. Többek között ez a meglepő mélységekig kidolgozottság teszi korszakalkotóvá az antropológus-archeológus-író ezirányú munkásságát, aki nem csak elképzelte, hogy milyen lehet egy ilyen (fent felvázolt) világ, hanem meg is teremtette, jelenével, múltjával, mitológiájával együtt.

Az alapvetően komor hangulatot színesíti (vagy tovább árnyalja?) néhány könnyedebb, mondhatni humoros szereplő is; sőt, még szerelmi szál is akad, igaz, tényleg csak egy szál a hatalmas szövetben, és felsőbb erőknek köszönhetően. De egy császárát vesztett birodalomban, ahol nem a trónfosztó császárnő mozgatja a dolgokat, talán nem is csoda, ha nem elsősorban szerelemmel foglalkoznak az emberek és hasonlók (vagy teljesen más lények), kiváltképp, ha nem is urai a saját sorsuknak. És ez gyakran megesik, amikor az istenek háborúja a földi világra is kiterjed.

Csak egyvalamit sajnálok: filmen valószínűleg soha nem fogjuk látni a Regét, kizárt, hogy bármelyik stúdió pénzt adjon egy tízkötetes sorozat megfilmesítésére, ami kötetenként minimum két-három, 180-200 perces mozit jelenthetne.

--
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2003

Eredeti cím: Gardens of the Moon

Fordító: Fehér Fatime

Oldalszám: 490

--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)

Steven Erikson: Éjsötét áradat

Steven Erikson (Steve Rune Lundin)egyike kedvenc szerzőimnek, nem csak a fantasy műfaján belül, hanem minden téren. Az Éjsötét áradat a tízkötetesre tervezett A Malazai Bukottak Könyvének regéje sorozat ötödik része, de nem csak terjedelme miatt jelentős a mű, hanem a kortárs fantasy megújításának kísérlete miatt is. Kifejezetten előremutató, progresszív stílusa, a semmi máshoz, de tényleg egyetlen más fantasyhez sem hasonlító világ, valamint az a képesség, hogy egyszerre kidolgozott jellemű szereplők százait képes kezelni és mesterien váltogat az egymástól akár évezredekre, korszakokra lévő idősíkok között, szintén kiemeli és már-már tolkieni jelentőségűvé teszi az írót.

Az éjsötét áradat viszonylag lazán kapcsolódik a korábbi négy kötethez, inkább amolyan háttértörténet féle (igen, ez egy majd' nyolcszáz oldalas háttértörténet), de persze ki tudja, hogy milyen szerepe lesz még a következő öt kötet során...

A fő szál a korábbi történetekből megismert Tiste Edur, Trull Szengár népének regéje, egy ősi háborúnak végetvető árulás és az arra épülő hamis ideológia mentén szerveződő új szembenállás a letherek gyarmatosító törekvéseivel szemben. Valami viszont felborítja az események tervezett rendjét: idegen erők avatkoznak közbe, a Nyomorék Isten egy becsvágyó és büszke, de még vértelen kardú Tiste Edurt szemelt ki a foltos kard forgatójának és ezért nem engedi meghalni az ifjút, aki hamarosan megváltoztatja a Tiste Edurok életét.

A zseniális Tehol Beddikt és szolgája, a néha megdöbbentő dolgokat művelő Poloska törekvései a Lether Királyság gazdaságának összeomlasztására, már csak hab a tortán, még ha ebben egy élőhalott tolvajnő is részt vesz. És az ősi erők Letheras városában sem nyughatnak.

Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2008.
Eredeti cím: Midnight Tides (A Tale of the Malazan Book of the Fallen)
Fordító(k): Fehér Fatime (Oberon Műfordító Bt.)
Oldalszám: 780