Nemes István ugyan a Hombre Jimenes néven írt romantikus regényeivel keresi kenyerét (egyet nem olvastam közülük, de még csak nem is láttam :D), mégis a fantasy-művei által lett ismert, kiváltképp az Éj-trilógiával. Az első kötetet még hárman kezdték írni, egy menet közben kiesett, így maradtak ketten erre a kötetre, de ennek is ő írta a 90%-át. Érezhető a stílus alakulása, bár nem mentes némi logikai hibától sem, az például nem egyértelmű, hogy miért lesznek az alapvetően hófehér egyszarvúak közül hárman ébenfeketék, aztán megint fehérek. Ja, tudom. Egy viszonylag jó poén kedvéért. Na mindegy, ez csak a kötelező kötözködés.Leon Silver, miután az Üvegpiramisba repült Chloviával, hamar rájött, hogy a hely nem lakatlan, eszkimók élnek a kényelmesen fűtött helyen, és egy darabig jól el is voltak, egészen addig, amíg rémálmok nem kezdték gyötörni. Aztán a rémálom valósággá vált és hősünknek vissza kellett térnie Cherubionba, hogy megkeresse arMegadown várát a káosz földjén, ahol egy titokzatos lovag az úr, aki az Éj Kardjának birtokosa. Az egyetlen gond csak az, hogy Leonnak fogalma nincs, hogy hol kéne keresni a helyet, ráadásul az Éj Köve is csak arra a helyre tudja visszavinni, ahonnan a piramisba szökött. Közben Leonról kiderül, hogy ő Kevanaar maga, ráadásul a Kevanaar-félék (azaz Cherubionnak kárt okozó hatalmak - mert Kevanaar ugye otthagyta birodalmát a három marakodó félisten játékszeréül) ellen kovácsolt Éj Kardja is hozzá kerül. Adott minden tehát, hogy szerelmének megmentése után a világot is megmentse: szembe kell szállnia az elfajzottak urával, Otoaakkal is. Ezt viszont csak Sang, Choler vagy Melan segítségével teheti meg, ők viszont Otoaak börtönében sínylődnek.
--
Kiadó: Art Phoenix
Kiadási év: 1990
Oldalszám: 191
Kiadási év: 1990
Oldalszám: 191
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése