Hirano Kohta mangája a sokadik reneszánszát élő vámpírkultusz újabb feldolgozása, ezúttal a horrort humorra cserélve. Főhőse a fantáziadús Alucard (olvasd visszafelé) névre keresztelt ősvámpír, aki a Hellsing, egy vámpírirtásra berendezkedett angol protestáns szervezet alkalmazásában áll, mint elsőszámú tömegpusztító fegyver. Ráadásul a nagykezű-nagylábú vámpír (na jó, ez Hirano Kohta rajzstílusára jellemző, hogy a végtagokat erősen felnagyítva ábrázolja) képes átváltozni valami sokszemű-sokfogú, amorf fekete démonfélévé is, tehát a brutális vérontás garantált.A tizenhatos karikához ez még nem lenne elég, úgyhogy az eseményekben aktívan részt vesz egy irreálisan túlméretezett és labdaformájú keblekkel felszerelt rendőrlány is, aki az első kötetben változott vámpírrá és most már a fényfóbiás élőholtak küzdelemmel teli életét éli (vagy mi...) a Hellsing kötelékében, őt elnézve mondjuk hajlamos elhinni az ember, hogy a mangaka eredetileg a szigorúan felnőtteknek szóló műfajban alkotott... Az elegy további adalékai: Sir Integra Hellsing, a szervezet vezetője, aki attól még, hogy "sir", érdekes módon nő; egy pár kezdő vámpír; zombik; vatikáni szuperegység (Iskariótiak); nácik a háttérben és persze sok-sok fekete-fehér kecsap, no meg menő beállások és szövegek.
Amúgy a látszat ellenére végülis élveztem a mangát, ha már egész nap otthon ültem (okt. 23-án, nehogy valami rendőr megtaláljon, mint bőrkabátos-hosszúhajú, demokráciára veszélyes elemet, akinél még kés is van...), kb. 3/4 óráig lekötött, szóval meg tudom érteni azokat, akik rajongói a témának, még ha ilyen vámpíros cuccban ritka is a tényleg jó és színvonalas dolog (ezért megint jön majd a kövezés, érzem... de ne tessék haragudni, cinikus hangulatban vagyok...). És ráadásul némi utánajárással megtudtam, hogy holnap jön magyarul az első része a Hellsing animének is...
>vissza Umberto Ecóhoz...<
Kiadó: Mangafan
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: ヘルシング
Fordította: Koch Zita
Oldalszám: 192
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése