Az Éj-trilógia harmadik kötetében Leon Silver az Éj Kardjával és Sanggal, a félistennel az oldalán arra készül, hogy szembeszálljon Otoaak, az elfajzottak ura hatalmas seregével, de Otoaak arMegadown és nem arMenien erődje ellen indul, ahol hőseink tanyáznak. Így hát nincs más megoldás, wyvernháton kell arMegadownba repülni, hogy Leon ismét megmenthesse Chloviát. Útközben Sang elmeséli Leonnak, hogy valójában hogyan került Cherubionba. Csakhogy az Éj Kardja, alias Balamud, a denevér, elpártol Leontól és Sangot választja új urának, Leont pedig csak az Éj Köve menti meg a biztos pusztulástól: újra az Üvegpiramisba teleportál a kő segítségével. Ott azonban újabb meglepetés várja, a piramis teljesen kihalt, a szánnyomok pedig egy űrhajóhoz vezetnek...A kő használatával a piramisból visszatérve Leon rábukkan Kevanaar naplójára, melyben feltárul Cherubion őshistóriájának egy része, a továbbiakban pedig rendszeres jelenséggé válik, hogy semmi nem az, aminek látszik, ami nem meglepő, ha alakváltó ghirdek járják a vidéket. Csakhogy magáról Leon Silverről is kiderül, hogy a gyűlölt alakváltók közé tartozik, még ha nem is tudja uralni a képességét.
A vége felé egyre inkább sci-fibe megy át fantasyből a történet: Leon a cherubokkal Sang ellen vonul, közben még az elfajzottakkal is szövetkezve, amikor a Ghird Birodalom űrhajója ereszkedik alá Kevanaarral a fedélzetén... Az ütközetnek azonnal vége szakad, s ahogy az lenni szokott, a lakoma közben fény derül mindenre.
Leon pedig egy kórházi ágyban tér magához, Svájcban...
--
Kiadó: Phoenix
Kiadási év: 1991
Oldalszám: 164
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése