Megint Durrell - mondhatja az, aki viszonylag rendszeresen olvasgat (remélem vagytok néhányan :) ), vagy csak megnézi a legutóbbi bejegyzéseket. Én meg csak bólogatok. Ha már van egy pár Durrell-e-könyvem, miért ne olvasnám és írnék róla, hiszen egyik kedvenc szerzőm lenne, vagy mi.A Vadállatok bolondja Durrell fiatalkoráról szól, jóval a korfui évek után, de talán ugyanennyivel az állatgyűjtő körutak előtt. Nagyjából egy év eseményeit írja le, azét az időszakét, amikor Durrell a Whipsnade-i állatkertben gyűjtött tapasztalatokat a nagyobb termetű állatokkal való bánásmód terén, miután megírta bátor hangvételű levelét a Brit Zoológiai Társaságnak.
Nem is Durrellről lenne szó, ha nem az oroszlánokhoz kerülne rögtön a legelején, de persze később kiderül, hogy sokkal veszélyesebbek a jámbornak tűnő növényevők, mint a vérszomjas hírű nagymacskák. Több tucat állat, az állatkert látogatóinak és dolgozóinak humorosan szórakoztató leírása várja az olvasót, sok-sok idézettel tarkítva, elolvasása után garantáltan máshogy fog mindenki állatkertbe menni, mint előtte, még ha nem is támad kedve duettet énekelni egy medvével, vagy szánvontatósat játszani egy ifjú jakkal. És határozottan az az érzésem, hogy a Whipsnade-i állatokhoz képest a budapestiek kifejezetten unalmasak, persze lehet, hogy ha annyi ideig figyelnénk őket, esetleg velük dolgoznánk, mint Durrell, elkaphatnánk hasonló pillanatokat és megfigyelhetnénk érdekes szokásokat. De a rosszindulatú tevék, vámpírfogú kínai víziszarvasok, Dzsingisz, a bölénybika, lusta oroszlánok, prüszkölő tigrisek, játékos jegesmedvék, falánk nyestkutyák és az állatkert többi lakója így papíron is feledhetetlen szórakozást nyújt életkortól függetlenül bárkinek.
Kiadó: Móra
Kiadási év: 1982
Eredeti cím: Beasts in my Belfry
Fordító: Némethy Ildikó
Oldalszám: 206
Fergeteges a fordítás, válogatott remek kifejezések, találó megjegyzések, poénok, nem olvastam eredetiben, de ez biztos jobb! Köszönöm, kedves Némethy Ildikó!
VálaszTörlés