Általában fenntartással szoktam kezelni a "természetfölöttivel" foglalkozó írásokat (azért raktam idézőjelbe, mert ugye minden a természet része...), ez most sem volt másként. Hogy miért? Leginkább az az oka, hogy míg egy fantasy- vagy sci-fi-, misztikus thriller- stb. könyvnél egyértelmű, hogy fikció, egy ehhez hasonló könyv írója megtörtént és megtörténő valóságként szól az eseményekről, ami, ha mégis fikció az egész, problémás lehet. A szkepszis oka még az is, hogy személy szerint nem tapasztaltam semmilyen hasonló élményt, mint például levitáció, hipnózis, transz, telekinézis, energiával gyógyítás és társaik, noha az tény hogy próbáltam már homeopátiát, kineziológiát és sikerült felemelnem több ember karját úgy, hogy nem értem hozzá, csak fölé tartottam a kezemet és ez fordítva is megtörtént. No meg több személyes ismerőstől hallottam kollektív transzról, levitációról szóló történeteket, szintén személyes ismerőseim művelik az energiaátadásos gyógyítás két különböző válfaját is, de valami miatt nem vagyok még mindig meggyőzve. Pedig nem tartozom a megátalkodott materialisták közé, sőt, szeretném, hogy valaki meggyőzzön, csak ez egyszerűen elég nehéz dolog.Nyilván mindenki kitalálta már, hogy ennek a könyvnek sem sikerült, ettől függetlenül megérte elolvasni, ha másra nem, forrásnak jó lesz.
Dr. Cannon személyes élményekre épít, saját bevallása szerint maga is auralátó, művelője az indiai, tibeti misztikának, ráadásul egy "pszichográf" elnevezésű készülékkel vizsgálta is telepatikus üzenetek küldőinek illetve fogadóinak agyhullámait (és azonosságot tapasztalt). A tasilhumpói kolostor főnökével folytatott beszélgetése a kvantumfizikai húrelmélettel összecsengeni látszik, valamint más módon is összehozza a tudomány kísérleti stádiumban lévő területeit (amelyek akkor egyébként még elmélet szintjén sem igazán léteztek!) az ősi tudással, ami egyértelműsíti, hogy a nyugati tudósoknak jóval többet kéne foglalkozniuk a keleti hagyományokkal.
A dolog ott válik kissé problémássá, amikor a Kumbum-kolostor követe közli vele, hogy már hónapok óta tudnak arról, hogy Tibetbe készül, sőt, az ő telepatikus utasításukra jött és nem saját akaratából, hat oldallal később viszont Cannon azt írja, hogy a követ csak rejtélyesen mosolygott arra a kérdésre, hogy honnan szereztek tudomást a várható látogatásáról és csak annyit válaszolt, hogy telepatikus úton. Kis ellentmondás, ilyen kérdésben mégis lényeges.
Cannon egyébként orvos, kezelései során maga is alkalmazta a hipnózist, viszont a Magyarországon eredetileg 1943-ban megjelent, azóta számtalan kiadást megért könyvében egy olyan jóslatot is leír, mely szerint a hipnózis tíz éven belül forradalmasítani fogja az orvostudományt. És hiába választották a Tibeti Fehér Páholy mesterévé, ez a jóslata legjobb tudomásom szerint nem vált valóra.
Végkövetkeztetésként csak azt mondhatom, hogy ha egészében nem is, egyes részleteiben mindenképpen hasznos mű, nem csak történelmi reprintként, hanem átgondolásra is érdemes.
Kiadó: Betűmetsző
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: The Invisible Influence
Fordította: Dr. Balogh Barna
Oldalszám: 175
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése