Hiánypótlás

Üdv!
Jó régen nem írtam, ennek több oka is van, mindenesetre nem így terveztem. Mostanra viszont többé-kevésbé rendeződtek a dolgok: a lakás egyre kevésbé hasonlít csatatérre és a sulikezdés is megtörtént: már megint elsős vagyok (és minden bizonnyal nem utoljára). Persze attól még, hogy blogot nem írtam, az olvasás nem maradt abba, szép hosszú lista halmozódott fel, első nekifutásra mindegyik könyvről írok valamit röviden, aztán ha lesz kedvem és időm, talán bővebben is (de ezt nem ígérem meg). Tehát:

Neil Gaiman: Tükör és füst

A szerzőtől korábban olvasott történetek után ez a novellás-verses gyűjteménykötet sajnos kicsit csalódás volt, már ami az irodalmi várakozást illeti. Nyilván ez egyéni ízlésből is fakad, ugyanakkor az utószó-féle "Gondolatok a mítoszokról" rész kifejezetten tetszett.

Maga a kötet a gyűjteményes formából adódóan nem rendelkezik központi szállal, egymáshoz nem kapcsolódó, rövid írások tömege, viszont Gaimanról, mint íróról, talán többet elárul, mint a regényei, hiszen itt mennyiségre és milyenségre is sok ötlet bukkan fel, körvonalazva az azokat kitermelő fantáziát. Ha másért nem is igazán, ezért viszont megérte elolvasni.




Kiadó: Beneficium
Kiadási év: 1999

Eredeti cím: Smoke and Mirrors
Fordító: Csigás Gábor, Horváth Norbert, Laczkó Krisztina, Papp Cseperke

Oldalszám: 345

Robert Charles Wilson: Bioszféra

R. C. Wilsontól már olvastam két regényt (Pörgés és Tengely), ez viszont eléggé más, mint azok. Mintha mostanában (megint?) divat lenne "technológiai" sci-fi helyett "biológiait" írni, elég sok író készít ilyesfajta történeteket, de a stílus tág teret hagy mindenfajta értelmezésnek és egyéni elgondolásnak, úgyhogy legalább annyira nem egyformák a regények.

Valahol messze van egy Ízisz nevű bolygó. A bolygón élet, nem kimondottan értelmesnek tűnő, de mégiscsak élet. Viszont az ökoszisztéma nem igazán emberbarát, leginkább a táplálékláncba beforgatni szereti a hívatlan látogatót, ezért meglehetős óvintézkedésekre kényszerül a kutatóállomások személyzete. Szerencsére, legalábbis az emberiséget uraló Trösztök szerencséjére sikerült genetikailag módosítani egy lányt, aki nagy valószínűséggel akár védőfelszerelés nélkül is életben maradhat a bolygón - ha meg nem, nyilván csinálnak egy újat. Főszereplőnket viszont már az első oldalon megfosztja mesterséges érzelmi stabilitásától egy szabotőr doktornő, úgyhogy a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt bárki is elképzelte, beleértve az olvasót...



Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Kiadási év: 2009

Eredeti cím: Bios
Fordító: Tamás Dénes

Oldalszám: 237

Díj és blogcsönd, avagy üdvözlet a motorháztető alól

Nyilván mindenkinek feltűnt, aki relatíve rendszeresen erre jár, hogy a fél órával ezelőttit leszámítva jó régen írtam új bejegyzést. Ennek az oka a dobozolás, illetve hogy egyszerűen nem volt kedvem könyvekről írni, nem tudom miért. Ráadásul a következő két hétben nem lesz igazán alkalmam blogírásra - viszont ma elkészítek előre néhányat a felgyülemlett (könyvajánlónak vagy -ismertetőnek nevezni talán túlzás) könyves írásokból és kísérletképpen időzítve teszem közzé, hogy úgy nézzen ki, mint ha mégis tudnék foglalkozni a naplóval. Ravasz, mi?

Díjat kaptam. Utoljára ilyen szerintem akkor fordult elő, amikor megnyertem a Matáv Zeneház gyerekeknek szóló, Vivaldi Négy évszakját témául választó képzőművészeti pályázatát, de hát az már elég régen volt. Most viszont Christina lepett meg ezzel:
A dizájn mondjuk meglehetősen nőies, de nem tudom mennyire lenne ildomos (©Fülig Jimmy) egy kicsit átgimpelni (photoshopot nem használok), avagy ajándék díjnak ne nézd a...nemtommijét, mindenesetre köszönet érte :))
A szabályok szerint hét valakit nekem is ki kell jelölnöm, íme:

Én meg olvasok
Leara blogja
Betűvető
Kicsi Tündér Könyvespolca
Fülszöveg
Az utolsót pedig akkor már kapja meg a díler, aki ezt a mémet elkezdte terjeszteni a könyvblogos szubkultúrában ;).
Amit nektek tenni kell: Örülni. A képet kitenni. Engem belinkelni. Hét áldozatot kijelölni. Őket erről értesíteni.
Ja, hogy ez csak hat blog. Bölcsész volnék, úgyhogy ez megbocsátható :)

Vercors: Tropi-komédia

Egy ilyen rövid könyvről igazán hosszan nem lehet írni, még ha kimondottan érdekes kérdést is boncolgat: az ember mibenlétét. Ráadásul ezt már épp elegen megtették korábban, ha nem is éppen ilyen beállításban és stílusban.

A Föld egy távoli, korábban ismeretlen területén a történet szerint megtalálták "az ember és a majom közti hiányzó láncszemet", csak éppen a korábbi várakozástól eltérően nem pár marék ősi csont, hanem több ezer teljesen élő példány képében. Ez pedig épp elég indokot szolgáltat arra, hogy végre "hivatalos" definíció szülessen arra, hogy ki is tekinthető embernek.

Kiadó: Novella Könyvkiadó
Kiadási év: 1995

Eredeti cím:
Fordító: Pap Gábor

Oldalszám: 198

Jenny Randles - Paul Fuller: Gabonakörök

Időtlen idők óta húzódik már ennek a könyvnek a befejezése, talán nem is véletlenül.
Igazság szerint nem mondható túlzottan olvasmányosnak, meg a gabonakörológia is minden bizonnyal jócskán előrehaladt '92 óta, geometrikus mintákkal szegélyezett útján. Ennek ellenére megérte végignyúzni, hiszen kiderült, hogy a szerencsétlen emberiségnek még mindig fogalma sincs a gabonaábrák keletkezésének tényleges kiváltójáról. Ha azóta rájöttek volna a gabonakörológusok, minden bizonnyal elég nagy nyilvánosságot kapott volna a dolog és értesültem volna róla én is, de mivel nem történt meg, ezért a végső áttörés vagy hiányzik, vagy tényleg ufókról van szó. De mivel az ufós verziót a könyv élénken tagadja...

Gabonakör: furcsa, geometrikus ábra a búza- vagy egyéb mezőn, senki nem tudja, hogy hogyan keletkezik, a népszerű teória szerint ufók csinálják (mert unatkoznak, vagy félnek és nem mernek leszállni a Moszkva téren és csak így tudnak nekünk üzenni), valamint előszeretettel hamisítják. Nagyjából ennyi az, amit tudni érdemes ezen objektumokról, a fanatikusabbak már nyilván tisztában vannak a gabonaszálak összefonódásával és forgásirányával, az időnként tapasztalható megnövekedett háttérsugárzással és a varázsvesszőre gyakorolt hatásával, esetleg maguk is hoztak létre efféle mintát valahol a határban... De arról vajon hallott bárki is, hogy egy Meaden nevű meteorológus szerint elektromosan töltött örvény hozza létre az olykor megdöbbentően bonyolult rajzolatokat? Mert hogy ez a könyv leginkább ezt próbálja népszerűsíteni, bár kicsit nehéz elképzelni, hogy csak úgy egy véletlenszerű örvény véletlenszerűen olyasmit hozzon létre, amit a crop circle kifejezésre rákeresve a Google kidob, persze ezek nagy része nyilvánvalóan "hamisítvány". Igazság szerint alig találtam olyat, ami ne tűnne emberkéz által készítettnek...
Akit a Meaden-örvényről szóló fejtegetés nem győzne meg, a kötet második felében hatalmas mennyiségű esetleírással és némi ufológiával fáraszthatja agytekervényeit, majd elgondolkozhat azon, hogy miért nem látta még senki működés közben az örvényt és mi köze van a gömbvillámokhoz.
Az utószó szerint pedig 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett a hamisított gabonakörök száma, a netes keresgélés szerint pedig promóciós céllal is készítenek ilyeneket, ez pedig veszélyt jelent a kutatók tevékenységére.

Hogyan viselkedjünk a gabonakörök helyszínén?

Soha ne menjenek be a gabonatáblába, amíg nem kértek engedélyt a tulajdonostól.

Igyekezzenek az esetet előbb megbeszélni a földtulajdonossal, aki feltehetőleg maga is tudni akar a körről, vagy esetleg magyarázattal tud szolgálni a keletkezését illetőleg.

Ha engedélyt kaptak arra, hogy átmenjenek a gabonamezőn, legyenek körültekintőek. Kövessék a traktorsávokat, és feleslegesen ne tapossák le a kör belsejét, amivel kárt okozhatnának az esetleges későbbi vizsgálatok szempontjából jelentős nyomokban. Ha tudnak, készítsenek fényképeket és végezzenek méréseket, de vigyázzanak a helyszínre.

Kiadó: Édesvíz kiadó
Kiadási év: 1992

Eredeti cím: Crop Circles
Fordító: Érszegi András

Oldalszám: 337

Josikava Eidzsi: Muszasi 1-5.

Josikava Eidzsi (吉川 英治) meglehetősen terjedelmes sorozata leginkább egy japán Jókai-regényre emlékeztet, ráadásul még az eredeti megjelenés is hasonló: ez is újságban, folytatásokban került először sajtó alá. Emiatt nincsenek is igazán ugrások a térben és az időben, epizódszerű és lineáris az egész történet, amolyan "innen - ide" jellegű.

A valaha volt egyik legnagyobb szamuráj, Mijamoto Muszasi életének egy részét követi az író az Edo-kor hajnalán, egészen konkrétan valódi kardmesterré válását a szekihagarai csatától Szaszaki Kodzsiróval vívott legendás párbajáig, természetesen regényes elemekkel tarkítva. Némileg cinikusan talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az öt kötet alatt Muszasi mászkál egy sort Honsún, miközben lekaszabol egy halom embert, akik belekötnek, és beleköt néhány nagytudású harcművészbe, akiket szintén lekaszabol; a fennmaradó időben pedig rendszeresen faképnél hagyja a nőt, aki szereti, és mindenféle erdőkben bujdosik remeteként. Nos, igazán nem vagyok lenyűgözve a regénytől, túlságosan egyszerű és itt-ott szájbarágós (amikor Muszasi és a többi szereplő időnként "megvilágosodik"), de mivel a kórházban töltött napjaimat többek között ennek köszönhetően nem unatkoztam végig, hálás vagyok, hogy Eidzsi megírta az egyébiránt tényleg nagyszerű történelmi alak, a kétkezes vívás megalapítója életútját.


























Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadási év: 2006-2008

Eredeti cím: 宮本武蔵 (viszont ha jól értelmezem, akkor angolból és nem japánból lett fordítva...)
Fordító: Ecsedy Csaba, Tótisz András

Oldalszám: 392 + 390 + 412 + 376 + 415