Jenny Randles - Paul Fuller: Gabonakörök

Időtlen idők óta húzódik már ennek a könyvnek a befejezése, talán nem is véletlenül.
Igazság szerint nem mondható túlzottan olvasmányosnak, meg a gabonakörológia is minden bizonnyal jócskán előrehaladt '92 óta, geometrikus mintákkal szegélyezett útján. Ennek ellenére megérte végignyúzni, hiszen kiderült, hogy a szerencsétlen emberiségnek még mindig fogalma sincs a gabonaábrák keletkezésének tényleges kiváltójáról. Ha azóta rájöttek volna a gabonakörológusok, minden bizonnyal elég nagy nyilvánosságot kapott volna a dolog és értesültem volna róla én is, de mivel nem történt meg, ezért a végső áttörés vagy hiányzik, vagy tényleg ufókról van szó. De mivel az ufós verziót a könyv élénken tagadja...

Gabonakör: furcsa, geometrikus ábra a búza- vagy egyéb mezőn, senki nem tudja, hogy hogyan keletkezik, a népszerű teória szerint ufók csinálják (mert unatkoznak, vagy félnek és nem mernek leszállni a Moszkva téren és csak így tudnak nekünk üzenni), valamint előszeretettel hamisítják. Nagyjából ennyi az, amit tudni érdemes ezen objektumokról, a fanatikusabbak már nyilván tisztában vannak a gabonaszálak összefonódásával és forgásirányával, az időnként tapasztalható megnövekedett háttérsugárzással és a varázsvesszőre gyakorolt hatásával, esetleg maguk is hoztak létre efféle mintát valahol a határban... De arról vajon hallott bárki is, hogy egy Meaden nevű meteorológus szerint elektromosan töltött örvény hozza létre az olykor megdöbbentően bonyolult rajzolatokat? Mert hogy ez a könyv leginkább ezt próbálja népszerűsíteni, bár kicsit nehéz elképzelni, hogy csak úgy egy véletlenszerű örvény véletlenszerűen olyasmit hozzon létre, amit a crop circle kifejezésre rákeresve a Google kidob, persze ezek nagy része nyilvánvalóan "hamisítvány". Igazság szerint alig találtam olyat, ami ne tűnne emberkéz által készítettnek...
Akit a Meaden-örvényről szóló fejtegetés nem győzne meg, a kötet második felében hatalmas mennyiségű esetleírással és némi ufológiával fáraszthatja agytekervényeit, majd elgondolkozhat azon, hogy miért nem látta még senki működés közben az örvényt és mi köze van a gömbvillámokhoz.
Az utószó szerint pedig 1990 óta ugrásszerűen megnövekedett a hamisított gabonakörök száma, a netes keresgélés szerint pedig promóciós céllal is készítenek ilyeneket, ez pedig veszélyt jelent a kutatók tevékenységére.

Hogyan viselkedjünk a gabonakörök helyszínén?

Soha ne menjenek be a gabonatáblába, amíg nem kértek engedélyt a tulajdonostól.

Igyekezzenek az esetet előbb megbeszélni a földtulajdonossal, aki feltehetőleg maga is tudni akar a körről, vagy esetleg magyarázattal tud szolgálni a keletkezését illetőleg.

Ha engedélyt kaptak arra, hogy átmenjenek a gabonamezőn, legyenek körültekintőek. Kövessék a traktorsávokat, és feleslegesen ne tapossák le a kör belsejét, amivel kárt okozhatnának az esetleges későbbi vizsgálatok szempontjából jelentős nyomokban. Ha tudnak, készítsenek fényképeket és végezzenek méréseket, de vigyázzanak a helyszínre.

Kiadó: Édesvíz kiadó
Kiadási év: 1992

Eredeti cím: Crop Circles
Fordító: Érszegi András

Oldalszám: 337

Terry Pratchett: Sofőrök

Egy ideje szólnak különféle legendák apró termetű lényekről, akik itt élnek az emberek között, de általában nem igazán vesszük őket észre, mert vagy nesztelenül közlekednek, mint a hobbitok, vagy tízszer gyorsabban léteznek nálunk, lomha humanóknál, mint a manák. Jelen esetben manákról van szó, arasznyi kis lényekről, akik nincsenek túl sokan, de már jóideje köztünk élnek és eleinte igencsak nagy hatással voltak az emberiségre. Eleinte, mert hogy ők egy kozmikus baleset folytán kerültek ide, amikor az űrhajójuk meghibásodott, aztán még gyorsan megtanítottak minket pár ipari és hasonló trükkre, aztán a tízszeres tempójú életüknek köszönhetően gyorsan barbárságba is süllyedtek, de legalábbis középkort idéző állapotba. A manák nagy része egy áruházban élt (Arnold Testv. (al. 1905)), de néhányan Odakint a szabad ég alatt, patkányokra vadászva és maradékokon élve. Aztán egy idő után megelégelték ezt az életformát és egy teherautóra felkapaszkodva vándorútra indultak: mit tesz isten (illetve Arnold Testv. (al. 1905)) egyenesen az Áruházba kerültek, ahol viszont az uralkodó vallási dogmák miatt nem hittek az Odakint létezésében, életüket pedig a Nyitás és Zárás, valamint a Kezdődik Az Iskola Hét, a Karácsonyi Vásár, a Januári Leértékelés a Tavaszi Divat és a Nyári Vásár ciklikusan ismétlődő ritmusa határozta meg. Néhány szabadgondolkodó mana azért gyártott elméleteket arról, hogy lehet más az Áruházon kívül, mi több, más Áruházakban is elképzelhető élet, de erre azért nem voltak felkészülve, hogy csak úgy betoppan ide egy csapat mana Odakintről.
És ez még csak a kezdete az eseményeknek: az Izé, amit a nomád manák évszázadok óta adnak tovább nemzedékről nemzedékre, kihallgatta az elektromosság beszélgetését, amiből kiderült, hogy az Áruházat három héten belül lebontják. A Végkiárusítás rémisztő időszakát kihasználva kell hát a manáknak beszüntetni az egyes osztályok közti háborúskodást, s Masklin és a Papíráru osztály szerzeteseinek vezetésével megszervezni a menekülést egy teherautón. Eközben ráadásul az is kiderül, hogy a nők közel olyan okosak, mint a férfiak és mégsem robban fel az agyuk a túlhevüléstől, ha megpróbálnak olvasni, pedig a hagyományok szerint ennek kéne bekövetkeznie.



Kiadó: Édesvíz
Kiadási év: 1988

Eredeti cím: Trackers

Fordító: Kádár Tamás

Oldalszám: 218

Richard Bach: Jonathan, a sirály

Nem mondhatni, hogy túl gyakran olvasnék ezoterikus, vagy ilyesmire hajazó könyveket. Ez itt egy kivétel.
Évekkel ezelőtt találkoztam a szerző Illúziók c. könyvével és megtetszett, jó gondolatok voltak benne, olyanok, amik továbbgondolásra ösztönöznek, na meg eléggé sok egyezést mutatott az általános életfilozófiámmal. Ettől függetlenül nem néztem utána, hogy még miket írt, mint azt általában teszem, elég volt ez is. Aztán elektronikus változatban (.prc-hez katt az előző linkre, netes verzió angolul és magyarul itt) hozzájutottam ehhez és hamar el is olvastam.

A könyv Jonathan Livingston sirályról szól, aki más, mint a többi sirály (nem, nem b.zi) és nem csak a táplálékszerzésért repül, hanem azért, mert szeret repülni. Ezt persze a többi átlagsirály nem nézi jó szemmel, aztán amikor Jonathan mű- és gyorsrepülési gyakorlatai közben valami olyasmit csinál, amit a sirálytörvények szerint nem lett volna szabad, kiközösítik. Ez különösebben nem rázza meg, vállalja a száműzetést és arra használja fel, hogy tovább tökéletesítse röptét. Egyszer azonban két idegen madár jelenik meg mellette, akik ugyanolyan jól és szépen repülnek, mint ő, s elviszik valahova, ahol minden sirály hozzájuk hasonló. Kivéve Csiang sirályt, aki repülni tanítja őket: ő már képes tökéletesen repülni. Elszántságának köszönhetően Jonathan is képessé válik arra, hogy erre a magasabb szintre lépjen, Csiang távozásával ő lesz a többiek mestere.
Úgy döntenek, hogy visszatérnek a sirálykolóniába, ahonnan kitaszították őket, de ez is az évezredes törvények megszegését jelenti... Ugyan a raj eleinte ellenségesen fogadja a repülést szerető, azt a tökéletesség felé vezető útnak tartó kitaszítottakat, de aztán lassan felenged az ellenszenv és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Jonathanról pedig elkezdik azt suttogni, hogy ő a Nagy Sirály egyszülött fia; vagy, mivel ezt tagadja, maga az ördög.

Az Illúzióknál kevésbé konkrét, de ettől függetlenül gondolatébresztő könyvecske ez, szabadságról, önkiteljesítésről és a szükségtelen korlátok ledöntéséről. Sirályokról, embereknek.


Kiadó: Édesvíz

Kiadási év: 2005
Eredeti cím: Jonathan Livingston Seagull

Fordító: Simóné Avarosy Éva

Oldalszám: 160