Josikava Eidzsi (吉川 英治) meglehetősen terjedelmes sorozata leginkább egy japán Jókai-regényre emlékeztet, ráadásul még az eredeti megjelenés is hasonló: ez is újságban, folytatásokban került először sajtó alá. Emiatt nincsenek is igazán ugrások a térben és az időben, epizódszerű és lineáris az egész történet, amolyan "innen - ide" jellegű.
A valaha volt egyik legnagyobb szamuráj, Mijamoto Muszasi életének egy részét követi az író az Edo-kor hajnalán, egészen konkrétan valódi kardmesterré válását a szekihagarai csatától Szaszaki Kodzsiróval vívott legendás párbajáig, természetesen regényes elemekkel tarkítva. Némileg cinikusan talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az öt kötet alatt Muszasi mászkál egy sort Honsún, miközben lekaszabol egy halom embert, akik belekötnek, és beleköt néhány nagytudású harcművészbe, akiket szintén lekaszabol; a fennmaradó időben pedig rendszeresen faképnél hagyja a nőt, aki szereti, és mindenféle erdőkben bujdosik remeteként. Nos, igazán nem vagyok lenyűgözve a regénytől, túlságosan egyszerű és itt-ott szájbarágós (amikor Muszasi és a többi szereplő időnként "megvilágosodik"), de mivel a kórházban töltött napjaimat többek között ennek köszönhetően nem unatkoztam végig, hálás vagyok, hogy Eidzsi megírta az egyébiránt tényleg nagyszerű történelmi alak, a kétkezes vívás megalapítója életútját.
Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadási év: 2006-2008
A valaha volt egyik legnagyobb szamuráj, Mijamoto Muszasi életének egy részét követi az író az Edo-kor hajnalán, egészen konkrétan valódi kardmesterré válását a szekihagarai csatától Szaszaki Kodzsiróval vívott legendás párbajáig, természetesen regényes elemekkel tarkítva. Némileg cinikusan talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az öt kötet alatt Muszasi mászkál egy sort Honsún, miközben lekaszabol egy halom embert, akik belekötnek, és beleköt néhány nagytudású harcművészbe, akiket szintén lekaszabol; a fennmaradó időben pedig rendszeresen faképnél hagyja a nőt, aki szereti, és mindenféle erdőkben bujdosik remeteként. Nos, igazán nem vagyok lenyűgözve a regénytől, túlságosan egyszerű és itt-ott szájbarágós (amikor Muszasi és a többi szereplő időnként "megvilágosodik"), de mivel a kórházban töltött napjaimat többek között ennek köszönhetően nem unatkoztam végig, hálás vagyok, hogy Eidzsi megírta az egyébiránt tényleg nagyszerű történelmi alak, a kétkezes vívás megalapítója életútját.
Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadási év: 2006-2008
Eredeti cím: 宮本武蔵 (viszont ha jól értelmezem, akkor angolból és nem japánból lett fordítva...)
Fordító: Ecsedy Csaba, Tótisz András
Oldalszám: 392 + 390 + 412 + 376 + 415Fordító: Ecsedy Csaba, Tótisz András
Ezt korábban asszem az Édesvíz Kiadó adta ki, nekem az ő kiadásuk van meg (sajnos MO-n maradt).
VálaszTörlésJa igen, a lakásomtól pár percre bringával meg van egy Muszasi emlékhely is, szoborral.
VálaszTörléshttp://hatidai-jinja.seesaa.net/article/20261915.html
De te legalább eredetiben is el tudod olvasni... :)
VálaszTörlésTe is, vagy nem?
VálaszTörlésVagy mar a koreaira valtottal?
Koreaira váltottam volna, aztán lett helyette egyiptológia mongol minorral... De azért a japánt sem hagyom abba, csak kicsit szüneteltetem.
VálaszTörlésFőiskolán tanuljátok ezeket a nyelveket?
VálaszTörlésEgyetem, de lényegében igen :) Az ELTE-n a legnagyobb a változatosság keleti nyelvek tekintetében (japán, mongol, kínai, koreai, arab, indiai, tibeti stb.), de a Károlin is lehet japánt, Szegeden pedig altajisztika szakon mongolt (burjátot) és az ottani Konfuciusz Intézetben kínait tanulni.
Törlés