Szató Tomoko: A japán művészet

Egy szokatlanul egyedi kivitelezésű művészettörténeti albumot kaptam két hete, a Scolar kiadó művészeti sorozatának Japánnal foglalkozó kötetét.

Kifejezetten igényes munka, a kialakítás nagy pontosságot igényel, úgyhogy le a kalappal a kínai nyomdászok előtt (hogy miért éri meg a szállítással együtt is ott nyomtatni, az nem egészen világos): a különféle japán műalkotások képeihez fűzött információkat az egyes lapokon kivágott, kör alakú lyukak segítségével "célozták be", tudom, hogy ez így nem túl értelmes, de nem tudom jobban megfogalmazni. A borító képén is látszik, ezt kell úgy elképzelni, hogy ha lapozunk egyet, akkor a lyuk a szemközti oldalon lévő kép fölé esik és így kerülnek pozícióba a megjegyzések. Na mindegy, a lényeg az, hogy egyedi és szép megoldás.

Persze nem kell átfogó és teljes "tankönyvre" számítani, csak az Edo-korra koncentrál a kiadvány, de azt sokféle műfajon keresztül mutatja be a téma iránt érdeklődőknek.




Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadási év: 2009

Eredeti cím:
Fordító: Mecsi Beatrix

Oldalszám: 128

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe

Az Őrség-tetralógia zseniális orosz szerzője ezúttal sci-fivel próbálkozik - és annyira nem is rosszul, mint amilyennek az alant leírtak alapján tűnhet.

Az Őrségekhez hasonlóan enyhén lepusztult, rozsdás környezetbe kerül az olvasó, egy olyan világba, ahol az emberek számára nem sok dicsőség terem: a különféle idegen fajokkal történt kapcsolatfelvétel után mi vagyunk a galaxis futárjai, mivel csak az emberi szervezet tudja túlélni az ugrást. Főszereplőnk, Pjotr Hrumov is teherpilóta, egészen addig rutinszerű küldetésen, amíg egy idegen nem kerül a hajójára, aki azt állítja, hogy ha összefognak, legyőzhetik a Gyenge fajokat uraló Erőseket, a részleteket viszont csak Pjotr nagyapjával közölheti...

Eddig jó. Az első kétszáz oldal hangulata szórakoztató, van benne humor is, elég csak a borítón ábrázolt jelenetre gondolni, aztán egyszer csak elszakad a történet fonala és kezdetét veszi egy másik kisregény anélkül, hogy az előző véget ért volna, ráadásul erre korábban semmilyen jel nem utalt. Ezzel még csak-csak kibékülnék valahogy, a majdnem emberi geometerek faja elég jó és bizarr ötletnek látszik, de az is csak távolról az elején, mert a továbbiakban erőltetett társadalomkritikává fajul a sztori, ráadásul nem is igazán egyedi stílusban és pláne nem egyedi gondolatokkal. És ha ez nem lenne elég, a "második kisregény" sincs befejezve; remélhetőleg a folytatás helyrerántja az egészet.

Sajnos itt is kénytelen vagyok a fordítást, de legalábbis a lektort szidni: alaposabb átolvasással elkerülhetőek lettek volna az alany-állítmány egyeztetését kínosan nélkülöző mondatok (amikből egyébként nincsen sok)... Viszont az legalább kiderül a kötet végén, hogy az szerző már írja a következő Őrség-regényt :).




Kiadó: Metropolis Media (Galaktika Fantasztikus Könyvek)
Kiadási év: 2009

Eredeti cím: Zvjozdü - holodnüje igruski
Fordító: Weisz Györgyi

Oldalszám: 415

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Nem rossz, nem rossz... Csak éppen olyan, mint egy túl nagyra nőtt novella. Valami ilyesmi volt a lényege annak, ami olvasás közben átfutott a gondolataimon, és tényleg. Persze valahol olvastam, hogy Szélesi elsősorban novellaírónak tartja magát, én viszont inkább regényolvasó vagyok. Kibékíthetetlennek tűnő ellentét? A csonkolás művészete viszont tetszett, de azért a MU-regények jobban. No, a zavaros fecsegésből ennyi elég is.

Apa és fia egyedül élnek egy egész idegen bolygón. Két telepes, két ember egy olyan helyen, ami ugyan idegen, mégis szinte paradicsomi: békés, szelíd és az emberrel is "kompatibilis" (nem úgy, mint a Bioszférában, amit most olvasok...). Az őshonos élővilág jobbára növényekből és állatokból áll, az intelligens létformákat mindössze egy primitívnek tűnő faj képviseli, akik kis törzsekben élnek a fákon, ideálisnak látszik a hely a tizennégyezer új telepesnek a fogadására, akik már jóval emberibben gondolkoznak és inkább kiaknáznák az új világ erőforrásait, mintsem harmóniában élnének vele. Na itt borul a dolog és válik problémássá a helyzet, David Whist és fia pedig kénytelenek valahogy megtalálni újra a helyüket a megváltozott körülmények között.

Igazából "egygondolatos" történetnek tűnik ez a könyv, semmi bonyolult háttérinformáció, semmi olyan, hogy az olvasónak kéne összeraknia, hogy akkor most hol is vagyunk és mi történik, érzésre viszont valami olyasmit közvetít, mint Slonczewski regényei.




Kiadó: Metropolis Media (Galaktika Fantasztikus Könyvek)
Kiadási év: 2009

Eredeti cím: -
Fordító: -

Oldalszám: 277

Daniel Keys Moran: A Gyűrű

Furcsa, hogy egy ilyen nagyszabású sci-fi ilyen sokáig rejtve tudott maradni előttem, de a moly.hu-nak hála teljesen véletlenül sikerült rábukkanni.

A fülszöveg és borító meglehetősen félrevezető, nem valami fantasys - űrhajós egyvelegről van szó, hanem egy igazi posztapokaliptikus sci-firől, ami ugyan építkezik az elődök munkáiból, de mégis valami szokatlanra képes. Fantasys kellékek persze előbukkannak, de mind szigorúan tudományos alapokon: gyógyszer segítségével élnek örökké a Fény erejét manipulálni képes uralkodók és genetikailag nemesítettek az eredetileg harcra kitenyésztett északi óriások, köztük pedig többé-kevésbé átlagos emberek próbálnak boldogulni olyan eszközökkel, melyeket "egy darab Nap", avagy fúziós reaktor működtet...

A történet összességében elég jó; a félezer oldal alatt lassan bontakoznak ki a dolgok, pedig a történetmenet eléggé lineáris; az időszámítás kissé zavaró lehet, de egy idő után az ember megtanulja figyelmen kívül hagyni, persze hátra is lehet lapozgatni és számolni... Karakterek szempontjából furcsa az összkép, én személy szerint egyiket sem éreztem sem magamhoz közelinek, sem igazán élőnek, de azért ez annyira nem volt zavaró. Elvileg film is készült a könyvből, eddig még nem láttam.

Kiadó: Maecenas
Kiadási év: 1991

Eredeti cím: The Ring
Fordító: Kádár Tamás

Oldalszám: 557

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Gaiman Amerikai istenek-jének vicces változata Angliában - ha egy mondatban kéne "összefoglalni" a könyvet, akkor így lenne a legegyszerűbb.

Közelg' a végítélet, az Antikrisztus megszületik a Földre, útját pedig Crowley, a démon, és Azirafael, az angyal próbálja egyengetni, de ez közelről sem olyan könnyű, mivel tévedni nem csak emberi dolog... Rajtuk kívül még sok más jó karakter is belekeveredik az eseményekbe: Agnes Nutter látnokasszony főállású leszármazottjától az Apokalipszis Négy Motorosán át a középkorból ittragadt boszorkányvadász-céh tagjaiig, de a náluk mellékebb szereplők is szórakoztató agymenés eredményei, vegyük például a Sátán Kutyáját, aki... nem, nem lövök le poénokat :). Lényeg a lényeg: a humor és az urban fantasy kedvelőinek minden bizonnyal tetszik/tetszeni fog, az igazán keresztények pedig ne vegyék zokon a mitológiájukkal játszadozást.

Kiadó: Beneficium
Kiadási év: 1999

Eredeti cím: Good Omens
Fordító: Horváth Norbert

Oldalszám: 343

William Gibson és társai: Izzó Króm

Ugyan nem vagyok kimondottan cyberpunk-rajongó, ráadásul a regényeket is jobban szeretem a novelláknál, mégis muszáj volt elolvasnom a kötetet. Hogy miért? Egyrészt a moly.hu -n magasra van értékelve, másrészt ki az a hülye, aki 190 forintért otthagy egy ilyet a Könyvudvarban?

A történetek amolyan "a nem túl távoli jövőben" játszódó cyberpunk sztorik, nem többek és nem kevesebbek ennél. A felhozatal színvonala tényleg elég jó, kiemelendő viszont közülük a Gibson mellett Michael Swanwick által jegyzett Párharc, Jonh Shirley-vel közösen írt Bárnépség (Hát nem zseniális ötlet, hogy egy másik faj is él a Földön, akik kaméleonszerűen változtatják az egyébként emberi külsejüket és kocsmáról kocsmára "szállva" élnek?) és a tradicionális hackernovella, a címadó Izzó Króm.
Persze lehetne még a kötetindító Johnny, a kacattár történetet is emlegetni, mint a Johnny Mnemonic film (amit egyébként nem láttam) alapjául szolgáló művet, vagy a kötetzáró Mozart napszemüvegben-t, de ez utóbbi szentségtörés lenne, mert éppen Beethovent hallgatok.
Cyberpunkoknak kötelező darab, másoknak kiváló utazóskönyv, metrózás alatt végigpörgethető egy-egy novella.



Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1997
Szerzők: William Gibson, John Shirley, Bruce Sterling, Michael Swanwick, Lewis Shiner

Eredeti cím: Burning Chrome by William Gibson
Fordító: Bóday Tamás, Gáspár András, Hoppán Eszter, Szántai Andrea, Szántai Zsolt

Oldalszám: 253

J. R. R. Tolkien: A hobbit (szövegkritikai kiadás)

Ez az a kötet, amit kézbe véve minden, magára valamit is adó olvasó elégedetten sóhajt föl. Küllemre igényes, belsőre tartalmas, van mérete, súlya... Mi kell még?

Nem mondom, az ára gyengébb idegzetűeknél okozhat kisebb problémákat, a jelenleg forgalomban lévő harmadik legnagyobb címletű magyar fizetőeszköznek megfelelő készpénzt még egy ilyen kiadásért is túlzás elkérni. De ha még ez lenne a legnagyobb probléma... Kinyitom, megcsodálom Thror térképét, lapozok, Tolkien portréját és a rúnákat, lapozok, a copyright-oldalon kapásból két elgépelés. Sebaj. Lapozok-lapozok: "Köszönetnyílvánítás". Na ne...
A kezdeti lelkesedés hamar átcsapott a minden bizonnyal nem létező lektor felmenőinek visszafojtott emlegetésébe, valamint különféle ősi átkok szórásába a dilettáns magyar könyvkiadók felé. Most őszintén, mire jó ezen spórolni? Ha erre jár akármelyik kiadó akárkije, nyugodtan szóljon, nagyon szívesen átolvasom nyomdába kerülés előtt a kiadványokat minimális összegért és/vagy néhány példányért az adott műből...

Oké, a kesergős része ennyi volt, legalábbis egyelőre. Tolkien meséje fantasztikus, az eredeti Szobotka-Tótfalusi fordítást sem variálták át nagyon, éppen csak annyira, amennyire az A gyűrűk ura szó- és névhasználatával való egyezéshez szükséges. A háttérinformációkat irdaltan mennyiségben szállító jegyzetek is érdekesek, leszámítva a különféle angol és amerikai kiadások közötti, általában figyelmetlenségből fakadó eltéréseket, na meg a világ minden tájáról begyűjtött illusztrációk is sokat adnak az egészhez.
Negatív értelemben is. A kötet közepére befűztek néhány lapot a színes illusztrációknak, arra viszont senki nem gondolt, hogy nagyobb felbontásban kéne elküldeni a nyomdának a digitális képeket: az eredmény csúnyán pixeles lett, a 230-232. oldalakra pedig bekerült ugyanaz a festmény, csak éppen az egyik helyén a jegyzet szerint vázlatnak kéne lennie.
Nagyon remélem, hogy ha lesz következő kiadás, abban javítják a hibákat, hihetetlenül sokat levesz az egésznek az egyébiránt igen magas színvonalából.



Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2006

Eredeti cím: The Hobbit
Fordító: Tótfalusi István, Szobotka Tibor, Ürmössy Zsuzsa

Oldalszám: 374