Az ember hazaér, kinéz az ablakon, és azt látja, hogy az ég alja már dereng, a Nap fölkelni készül. Aztán eszébe jut, hogy valamikor mostanában van az év legrövidebb éjszakája, biztosan ez a magyarázat. A magyarázat, de nem az ok: ami pedig a Múzeumok Éjszakája névre hallgató, immár tíz éves (Magyarországon csak öt) rendezvénysorozat. Részletek itt. Tavalyról emlékezetes a hosszú bolyongás az éjszakában, úgyhogy idén programterv is készült, ami nagyjából a harmadára csökkent a végleges verzióban: maradt a Közlekedési Múzeum és a Millenáris, a végére pedig bekerült egy gyors körülnézés a Természettudományi Múzeumban, ahol már-már a Jurassic Park hangulatát idéző fotókat sikerült összehozni a szabadtéri dinószobor-kiállításról.Közlekedési Múzeum: Utoljára nem is tudom mikor jártam erre, de van az majdnem egy évtizede is. Azóta belülről felújították és részben átalakították, de a slágernek számító vasútállomás (előtte a vonatokkal, amikre fel lehet mászni) és a hajókormány megmaradt. A tésztahíd-terheléspróbát sajnos csak hallani lehetett és látni nem, mert túl sok ember állta körül a helyszínt és nem volt színpad, viszont az olasz motorok tetszettek. Egy negatívum volt csak, de az árnyékot vetett az egész estére: a karszalag-árusok nem fogadták el a kultúrautalványt, ami eléggé furcsa, lévén szó kifejezetten kulturális eseményről, ráadásul múzeumban...
Millenáris: Amióta a Csodák Palotája átköltözött a Váci útról, csak egyszer jártam bent, sajnos nem igazán fejlesztették, úgyhogy igazi újdonsággal nem találkoztam, a "törpék" viszont élvezték :) A Közlekedésiben normál embermennyiség volt, itt rockkoncertek közönségét megszégyenítő tömeg, ez is levont az élvezeti értékből. Negyed éjfélkor a Teátrumban kezdődött volna az aktuálisan egyik legjobb ifjú magyar bűvész showja, úgyhogy szépen át is mentünk, de valami más ment a színpadon, úgyhogy vártunk. Közben körhintásat kellett játszanom a törpékkel, végül kiderült, hogy nem a Teátrum a helyszín, hanem a Fogadó (pedig határozottan Teátrumra emlékeztem), úgyhogy rohanás át egy perccel negyed előtt... és bent mi fogad: valami monoton elektronikus sz@r, ronda ruhákba öltözött, mindennemű mozgáskultúrát nélkülöző egyedek felvonulása a kifutón, a közönség soraiban az egy főre jutó, ránézésre sem heteroszexuális egyedek aránya pedig már-már egy nem írom le melyik pártkongresszust idézi, mert ez nem egy politikai blog. Nem sokáig bírtuk bent, úgyhogy az épület előtt vártuk, hogy vége legyen. Közben az aprónépet hazavitték, de még mindig nem történt semmi. Aztán elkezdtek kifelé áramlani nők-lányok vegyesen, kicsit később a másik nem (?) tagjai is, a zörej pedig elhalkult. Beóvakodtunk, az egyetlen díszletet képező telefon már ott figyelt a színpadon, megszólalt a zene, a mester pedig félbetépte az újságot. Hat-nyolc méterről figyeltük a műsort, Soma tényleg jól csinálta, a közönség viszont meglehetősen érdektelen volt sajnos... Videó itt, érdemes megnézni.
Természettudományi Múzeum: Tavaly már "megvolt", korábban is néhányszor, most épphogy csak körbeszaladtunk a természetfotókkal kirakott falak mentén, a kiállításokat meg sem néztük, leszámítva a fent említett ősgyíkosat. A ruhatárnál sikerült felmarkolni egy adag Digitális Fotó Magazint, és még nem is tavalyi számokat, hanem az egyik idén márciusi volt... Lehet, hogy gyakrabban kéne elnézni ide.
Gyors fuvar majdnem haza, jófejségből várni az éjszakai buszra társaságként, pulcsikölcsönzés, még egy kis várakozás meg még egy kicsi, aztán irány immár végleg haza, a hajnali derengésben. Jövőre muszáj lesz beiktatni a Budavári Labirintust meg a Sziklakórházat...
