Vége a vizsgázósdinak, már csak az indexet kell valamikor leadni (na meg balhézni a neptunba beírt rossz jegy miatt), úgyhogy végre lelkiismeret-furdalás nélkül írhatok az olvasmányélményeimről is a totonák indiánok szakrális élete helyett.Nemeréről nem írok, mindenki hallott róla valamicskét, de megkockáztatom, hogy a sci-fiben ifjabb kora óta jártas lakosság ezzel a könyvvel is találkozott már. Én nem, úgyhogy most olvastam el, közben persze kiderült, hogy ez egy sorozat és valamelyik folytatását már évekkel ezelőtt megkaptam karácsonyra a gimis osztályfőnökömtől, de ez más téma.
Mostanra már remélem csak a vizsgaidőszak alatt totális agyleszíváson átesetteknek nem világos, hogy ez egy "ifjúsági sci-fi": tizenöt év fölött már nem az igazi, alatta viszont kiváló lehet. A főszereplő is három tizenöt éves srác, akik egy űrállomáson élnek szüleikkel, meglehetős unalomban, ezért amikor lehetőségük nyílik rá, lenyúlják a kisebbik űrhajót és elkezdenek űrkalózosat játszani az aszteroidamezőben. A gond csak az, hogy az egyik aszteroidán valami furcsa, mesterséges objektumot vesznek észre, aminek nem kéne ott lennie...
Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadási év: 1979
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 186Fordító: -
Egyébként a KönyvesBlogon elkezdtek egy sci-fi "sorozatot", kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Egyelőre nagy jövőt nem jósolok neki, bár ha az Alapítvány-sorozatot nem számítjuk alapműnek, akár még meg is bocsátható az a frappánsnak szánt baki, miszerint fejezetenként millió éveket ugrik a sztori (a teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum "alig" húszezer évet fog át)...de hát ha egyszer alapmű! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése