Schweiger Szilvia: A róka árnyéka - Távol-keleti mesék felnőtteknek

Na már jó régen volt fikázós bejegyzés, úgyhogy íme egy új. Persze azért van jó része is, de az a népmesék kiagyalóinak, továbbadóinak, átköltőinek és lejegyzőinek az érdeme, a szerző sajnos összesen annyi pozitív dolgot tett, hogy összegyűjtött egy csokornyit Japán, Kína és Korea rókás meséiből. A kommentárokat jobb lett volna kihagyni... 

A szerzőről: 

Passz. Facebookon van valaki ilyen néven és techno-kicunés profilképpel, de azon kívül, hogy egy szakácskönyvet is összerakott, semmi használható infót nem találtam. 

A tartalomról: 

Egy halom mese Japánból, Kínából és Koreából, melyek egytől egyig rókákkal, rókaszellemekkel kapcsolatosak. Összekötő, magyarázó és értelmező szövegek, melyek a rókákkal és rókaszellemekkel kapcsolatos történetekkel kapcsolatosak. 

Nomármost. Szeretem a meséket, úgyhogy ez a része kifejezetten tetszett, elég jól meg lehet ismerni belőle a japán rókák illúzióteremtő és átverős természetét, a kínai rókák szexuál-vámpirizmusát és "jótett helyébe jót várj" hozzáállását, illetve a koreai rókák félelmetesen horrorisztikus tetteit. Nem véletlen az alcím, gyerekeknek tényleg nem ajánlott a történetek kilencven százaléka ("Apu, mit csinál a rókanéni a bácsival meg a bácsi a rókafiúval?" és "Mamii, a hugi ugye nem fogja a végbelén keresztül kiszedni a tehén máját, mint a koreai ember-rókalány?"), érettebb és kevésbé vizuális olvasóknak viszont megérhet egy végiglapozást. 

Azért az gáz, hogy a címadó történet egy félbemaradt, értelmetlen töredék. A kötet végén helyet kapó japán popkulturális rókamegjelenések ilyen formában teljesen fölöslegesek - az oké, hogy egy-egy sokrészes anime- vagy mangasorozatot nem ismer tökéletesen a szerző, de akkor ne írja le a tartalmát sem (ami a nyelvezete alapján ráadásul fordításnak érződik), mert így nagyon erőltetett az egész. 

A magyarázó szövegek meglepően hasznosak, de teljesen laikusoknak nem mondhatnak túl sokat - esetleg ha összeszedettebbek és tartalmasabbak lennének... 

A rövid sztorik miatt vécékönyvnek különösen ajánlott. 

A kiadásról:

Hát az bizony ratyi. Szerkesztés nulla: halom elgépelés, itt-ott hibás átírások (a "きつね" milyen logika szerint lesz "kitszune", amikor a Hepburn-átírás szerint a "kitsune", magyar fonetikával pedig a "kicune" a helyes megoldás?), béna tördelés, párbeszédet magyarul nem idézőjelbe rakunk, hanem gondolatjelezünk. Legalább egy barát/barátnő átolvashatta volna, mielőtt nyomdába megy a cucc (vagy ha megtette, akkor egy olyan, aki látott már könyvet belülről korábban). Különösen vicces, hogy a borító olyan vastag, mint az ezelőtt olvasott Pau Brasil belső lapjai, de ennek egyébként nincs túl nagy jelentősége. 

Egyebek: 

WiKitsune

Ő itten egy kicune.

Meg ő is (by).

Kiadó: Viktória Kiadó
Kiadási év: ? (2004 utáni, az biztos.)
Eredeti cím: -
Fordító: Schweiger Szilvia
Oldalszám: 143