Végre-valahára sikerült hozzájutni a tizenkettedik kötethez is (késett a megjelenés, aztán a beígérthez képest is még egy kicsit, a búklájnnál meg még később lett rendelhető), ráadásul még írni is tudok róla. Legalábbis időm van, hogy írjak róla, a sorozat már elkapta a hosszabb történetekre jellemző betegséget, amikor egy köteten belül sokkal kevesebb dolog történik, mint akár az elején, illetve egy cselekményepizód is túlságosan elhúzódik. Az utóbbi inkább a tizenegyediket megelőző néhány rész problémája volt, most leginkább az jellemző, hogy hiába történt éles irányváltás, mégsem pörögnek az események.A borító alapján eddig is valószínűsíthető volt, hogy Munszu korábban már emlegetett nyugati utazása fog a középpontba kerülni, és ez így is történt: folytatódik a bűvös álom és a múlt újraélése, a Dzsusin birodalom bukását megelőző időkben. Amolyan vihar előtti (és vihar utáni) csend ez, némi szerelmi drámával súlyosbítva, a jellemábrázolások viszont még mindig kiválóak. Azt hinné az ember, hogy a nyugati utazással szereplőink maguk mögött hagyják a mesebeli szörnyeket, a nyugatiak pedig nem is hiszik el, hogy ilyesfélékkel háborúznak arra, ahol a Nap fölkel. Pedig itt is előfordulnak furcsa dolgok, jelen esetben egy sátánista idézés előkészületei. Közben Dzsusinban sem megy minden úgy, ahogy kéne, de minden poént már nem lenne illendő lelőni...
Kiadó: Mangafan
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: Shin Angyo Onshi
Fordító: Vida Március Mitsuki
Oldalszám: 210
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése