Terry Pratchett: Agyaglábak

A Korongvilág-sorozat tizenkilencedik kötete kevésbé humoros és fantasy-s, de hozza a jellegzetes hangulatot. Inkább karakter- mintsem történetközpontú, a karakterek viszont kellően érdekesek  

A Könyvhéten Dominik és Vöri közreműködésével összeszedtünk tíz deltás címet, úgyhogy az 5+5 kötetes akcióban nagyjából féláron sikerült hozzájutni két, eddig hiányzó Terry Pratchett kötethez. A közvetlen folytatást, Az ötödik elefántot már olvastam, úgyhogy ideje volt befoltozni a "Korongvilág-összes" végigolvasásában tátongó lyukakat: a magyarul megjelentek közül csak ezt és az Időtolvaj hiányzott, most már utóbbi is a polcon vár.  A Vadkanapóhoz és a Kallódó kontinenshez eredetiben volt szerencsém, ezek is még beszerzendőek (ahogy a többi olvasott, de meg nem lévő is), kíváncsi vagyok, hogy milyen lett a fordítás (meg a régi kiadások újrafordítására is). 

Az Agyaglábak meglepően komoly hangvételű. Teljesen ugyan nem hiányzik belőle a sorozatra jellemző humor, előfordulnak mókás helyzetek és figurák, de nem az az oldalanként hangosan kacagós olvasmány. Igazán nagyszerű ötlet és zseniális gondolat sem igen akad benne, mármint a sorozat más részeihez képest, hullámvölgynek mégsem nevezném. A színvonal itt is meglehetősen magas, viszont mivel ez inkább átvezető rész, nem számíthatunk igazi sziporkázásra, csak egy közepesen izgalmas krimire a megszokott Őrségbeliek mellett néhány új karakterrel és eddig csak említés szintjén, később viszont már gyakrabban előforduló dolgok alaposabb leírásával-felvezetésével. 

A Városőrség (illusztráció: TerminAitor)

Ankh-Morporkban mindenféle szerzet előfordul. A legtöbben nem kedvelik a feltűnést, vagy ha bárki beleavatkozik abba a kétes tevékenységbe, amit feltűnésmentesen igyekeznek folytatni, miattuk van szükség a városi őrségre. Olyanok is vannak, akiket a legtöbben nem látnak szívesen nyilvános helyen - Göcsört Görcsi is ilyen, de most inkább a gólemekről van szó: ők végzik a városban a nehéz, monoton, mocskos és veszélyes munkákat. Fáradhatatlanul robotolnak, mindig pontosan azt teszik, amit gazdájuk parancsol nekik (ezért nem árt időnként körültekintően fogalmazni). Korábban csak érintőlegesen találkozhattunk velük, most komolyabb szerepet kapnak, az Agyaglábak története - ahogy az már a címből is egyértelmű - elsősorban körülöttük forog. 

Bár a gólemek leginkább Asimov robotjaira hasonlítanak, azaz kötelesek engedelmeskedni gazdájuk parancsainak és nem tehetnek kárt emberi lényben (magukban viszont igen), egyikükkel feltehetően mégsem stimmel valami. Két gyilkosság és egy mérgezési ügy szakad a városi őrség, Vinkó parancsnok és beosztottjai nyakába, az összefüggés - ha van egyáltalán - megmagyarázhatatlannak tűnik.

(Les Edwards festménye a Gollanz kiadó 2010-es Korongvilág naptárához) 

A ravaszul adagolt információkból az olvasónak is van esélye összerakni, hogy mi történt, igazság szerint ez olyan magától értetődő, hogy pont emiatt el is vetettem (igaz, egyszer viszont sikerült jól csőbe húznia), de ez nem probléma, a lényeg úgysem igazán az "esemény", hanem a karakterek és a néhány, kötelező elemnek számító, okos és kissé kicsavart ötlet. Ha nem a Korongvilág-sorozat többi részéhez mérném az Agyaglábakat, leírnám, hogy milyen intelligensen és érzékenyen nyúl bizonyos témákhoz, milyen meghökkentő részleteket képes megfigyelni és leírni, ám így - és azt feltételezve, hogy jelen bejegyzés olvasói is valamennyire már képben vannak a sorozattal kapcsolatban - ezt is elegendőnek tartom. Terry Pratchett írt már sokkal jobb Korongvilág-történeteket is, a sorozat (vagy a Városőrség-alsorozat) és a svéd metál* kedvelőinek azonban ez is kötelező olvasmány.

--
* Mesüge/Meshuggah gólem minden egyes felbukkanásakor az azonos nevű banda jutott eszembe... 
--
Kiadó: Delta Vison
Kiadási év: 2010
Eredeti megjelenés: 1996
Eredeti cím: Feet of Clay
Fordító: Járdán Csaba
Borító: Josh Kirby
ISBN: 978 963 9890 83 1
Oldalszám: 440
Ár: 2790,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.