A ma záruló Könyvhétre jelent meg Paolo Bacigalupi második regénye. Rozsdás, ökológiai katasztrófa utáni környezet, izgalmas kalandok és szerethető szereplők: a Hajóbontók elvben ifjúsági, gyakorlatban bárki számára ajánlott, szórakoztató és gondolkodásra késztető olvasmány.
A Könyvhétre megjelenő, amúgy elég kevés sci-fi közül talán Paolo Bacigalupi új könyvét övezte a legnagyobb várakozás, korántsem alaptalanul. Bacigalupi jól ír, ezt már első regénye, a féltucat díjat megnyert A felhúzhatós lány is bizonyítja. Ez a kötet "csak" két díjat és pár jelölést kapott, ami persze még mindig jóval több, mint amit a piacon létező ifjúsági regények elmondhatnak magukról, a Hajóbontók tényleg minőségi darab, alaposan összerakott kalandregény egy kőkeményen realista jövőben.
Ifjúsági, de csak annyiban, hogy a történet nem túl bonyolult, a szereplők tizenévesek és viszonylag egyszerű morális tanulságokkal szolgál. Szó nincs semmiféle öncélú kamudisztópiáról, idegesítően lebutított stílusról és brazil szappanoperák forgatókönyvíróit is a legközelebbi fal lefejelésére késztető "romantikus" szálról, van helyette viszont néhány talpraesett fiatal, kalandos történet, némi mondanivaló és olyan jól felépített, átélhető hangulat, ami "felnőtt" regényeknél is ritkaság. A szerző két regénye elvileg nem függ össze, mégis felfogható úgy, hogy ugyanabban a lehetséges jövőben játszódnak, csak itt a Távol-Kelet helyett Észak-Amerika a helyszín.
Az alaphelyzet hasonló, mint A felhúzhatós lányban: a fosszilis energiahordozók mértéktelen használata végül a sarki jégsapkák elolvadásához és ezzel az óceánok szintjének erőteljes megemelkedéséhez vezetett, az időjárás minden korábbinál szélsőségesebbé vált és elképzelhetetlen erejű viharok korbácsolják a védtelen területeket. Az emberiség szerencsésebbik fele normális körülmények között él, génmanipulációval létrehozott szolgákat használ és csodálatos, sárkányvitorlás klippereken szeli a végtelen vizeket. A kevésbé szerencsések ezzel szemben nyomornegyedekben, elmaradott körülmények között tengetik mindennapjaikat és legfeljebb csak álmodozhatnak a hófehér hajócsodákról és egy mesékbe illő, szebb életről.
A Könyvhétre megjelenő, amúgy elég kevés sci-fi közül talán Paolo Bacigalupi új könyvét övezte a legnagyobb várakozás, korántsem alaptalanul. Bacigalupi jól ír, ezt már első regénye, a féltucat díjat megnyert A felhúzhatós lány is bizonyítja. Ez a kötet "csak" két díjat és pár jelölést kapott, ami persze még mindig jóval több, mint amit a piacon létező ifjúsági regények elmondhatnak magukról, a Hajóbontók tényleg minőségi darab, alaposan összerakott kalandregény egy kőkeményen realista jövőben.Ifjúsági, de csak annyiban, hogy a történet nem túl bonyolult, a szereplők tizenévesek és viszonylag egyszerű morális tanulságokkal szolgál. Szó nincs semmiféle öncélú kamudisztópiáról, idegesítően lebutított stílusról és brazil szappanoperák forgatókönyvíróit is a legközelebbi fal lefejelésére késztető "romantikus" szálról, van helyette viszont néhány talpraesett fiatal, kalandos történet, némi mondanivaló és olyan jól felépített, átélhető hangulat, ami "felnőtt" regényeknél is ritkaság. A szerző két regénye elvileg nem függ össze, mégis felfogható úgy, hogy ugyanabban a lehetséges jövőben játszódnak, csak itt a Távol-Kelet helyett Észak-Amerika a helyszín.
Az alaphelyzet hasonló, mint A felhúzhatós lányban: a fosszilis energiahordozók mértéktelen használata végül a sarki jégsapkák elolvadásához és ezzel az óceánok szintjének erőteljes megemelkedéséhez vezetett, az időjárás minden korábbinál szélsőségesebbé vált és elképzelhetetlen erejű viharok korbácsolják a védtelen területeket. Az emberiség szerencsésebbik fele normális körülmények között él, génmanipulációval létrehozott szolgákat használ és csodálatos, sárkányvitorlás klippereken szeli a végtelen vizeket. A kevésbé szerencsések ezzel szemben nyomornegyedekben, elmaradott körülmények között tengetik mindennapjaikat és legfeljebb csak álmodozhatnak a hófehér hajócsodákról és egy mesékbe illő, szebb életről.
 |
| (forrás: IMO, via gCaptain) |
Vézna, aki egy bontóbrigád tagjaként általában a tartályhajók nehezebben hozzáférhető részeit kutatja eladható anyagok után, egyértelműen a szerencse kegyeltje. Nem csak hogy sikerül megúsznia egy árulással terhes, szinte biztos halállal fenyegető helyzetet, de utána még egy partra sodródott, léket kapott luxushajót is talál egy félreeső szigeten, benne olyan zsákmánnyal, ami brigádtársával együtt egycsapásra hihetetlenül gazdaggá teheti. Az elképesztő értékek között azonban egy fiatal lányra bukkannak a hajón, az egyetlen életben maradt utasra, aki, ha megmentik, kiutat jelenthet számára a nyomorból. Ehhez viszont komoly döntéseket kell meghoznia Véznának, Pimának, de a túlélő Nitának is, és a telep legveszélyesebb alakjaival kell szembeszállniuk.
A karakterek és konfliktusok (A felhúzhatós lányhoz hasonlóan) egy kicsit halványabbak a nagyon erős és kontrasztos világ mellett, ugyanakkor más hasonló kategóriájú történetekkel összehasonlítva még a mellékszereplők is olyan mélységeket mutatnak, amilyenre gyakran a főhősök sem képesek. Csak azt sajnálom, hogy a legígéretesebb karakter olyan kevés szerepet kapott, ámbár a fülszöveg alapján a folytatásban (The Drowned Cities - kb. Vízbefúlt városok) újra felbukkan.
Az efféle science fiction történetek akkor igazán jók, ha az elénk tárt jövőkép nem puszta díszlet, hanem hihető is. Paolo Bacigalupi ebben nagyon jó, az olajkorszak utáni, energiahiányos jövőben játszódó történetei a mi jelenünk sajnos teljesen reális, lehetséges folytatását tárják az olvasó elé. Az ilyesmi gyakran erőltetett "oktatásba" fordul, kiváltképp ifjúsági könyvek esetén, itt azonban nem ez a helyzet. A Hajóbontókban szinte alig esik szó arról, hogy mi történt, hogyan jutott idáig a világ, semmi szájbarágós tanulságkeresés, a puszta leírások egyébként is hatásosabbak ennél, így legalább nem készen kapja az olvasó a dolgot, hanem egy kicsit elgondolkozik rajta. Nem nehéz párhuzamot vonni a Magyarországon is egyre gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárási jelenségek és a városromboló hurrikán között, ahhoz sem kell különösebben elrugaszkodott fantázia, hogy meglássuk az olajkészletek végét és az elégetésükből származó szén-dioxid okozta felmelegedést. A viharok és az extrém hőség már itt vannak, az olajár folyamatosan emelkedik, a sarki jég és a gleccserek rohamosan olvadnak: a Hajóbontók világa tényleg karnyújtásnyira van már csak tőlünk és ez teszi igazán megrázóvá az egészet. Más, posztapokaliptikus jellegeket felvonultató történetekben valami világot megrázó katasztrófa alakítja ki az extrém és lepusztult környezetet, ezzel szemben ehhez mindösszesen arra van szükség, hogy ne csináljunk semmit.
Paolo Bacigalupi második regénye várakozáson felüli. Amikor A felhúzhatós lány elolvasása után körülnéztem, hogy milyen más regényei vannak még a szerzőnek, és kiderült, hogy a Hajóbontók és a The Drowned Cities is "young adult", érthetően csalódott voltam, de úgy gondoltam, hogy egy próbát azért megér, hátha nem annyira pénzhajhász bóvli, mint a kategória legnagyobb része. Nos, egyáltalán nem az, de ha valaki idáig eljutott, akkor ezt már nem is kell hangsúlyozni :) Nagyjából tizennégy éves kor fölött ajánlom (van benne néhány erőszakosabb jelenet, amit fiatalabbakkal nem olvastatnék, ha nem muszáj) és felnőtt olvasók is bátran kézbe vehetik.
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
A karakterek és konfliktusok (A felhúzhatós lányhoz hasonlóan) egy kicsit halványabbak a nagyon erős és kontrasztos világ mellett, ugyanakkor más hasonló kategóriájú történetekkel összehasonlítva még a mellékszereplők is olyan mélységeket mutatnak, amilyenre gyakran a főhősök sem képesek. Csak azt sajnálom, hogy a legígéretesebb karakter olyan kevés szerepet kapott, ámbár a fülszöveg alapján a folytatásban (The Drowned Cities - kb. Vízbefúlt városok) újra felbukkan.
 |
| (forrás: Adventure Travel) |
 |
| (forrás: Wikimedia Commons | Naquib Hossain | CC-BY-SA 2.0) |
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím: Ship Breaker
Fordító: Horváth Norbert
Eredeti cím: Ship Breaker
Fordító: Horváth Norbert
Borító: Sánta Kira, Vass Richárd
ISBN: 978 615 5229 34 3
Oldalszám: 294
Ár: 2990,- (borítóár), 2390,- (Ad Astra webbolt), 1500,- (e-könyv)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
Hm, nálam ez már sajnos nem fért bele az engedélyezett ötbe, de a < / harmóniát > már le is küldtem, mint réce a nokedlit, remélem, mire a többivelis végzek, felbukkan a szabóervinben.
VálaszTörlés