Paolo Bacigalupi második könyve ma jelent meg magyarul, a 84. Ünnepi Könyvhétre. Előző regényét, A felhúzhatós lányt általános érdeklődés (és néhány félreértés) övezte tavaly, a Hajóbontók esetében - a reakciók alapján - már jobban tudják az emberek, hogy mire lehet számítani, amiben persze az is közrejátszik, hogy ez a történet már jóval inkább ifjúsági, de nemkülönben érdekesnek ígérkező darab. Adatlap, részlet szokás szerint alant, az értékelés pedig itt olvasható.
"Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább.A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra."
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése