Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az Amerikai istenek óta meggyőződésem, hogy Gaiman az urban fantasy műfajának egyik legjobb szerzője. A novellái ugyan szerintem elég gyengék, de a Csillagpor és a Terry Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák jól sikerült - és mint tegnap hajnalra kiderült, ez is. 

Anansi, az elterjedt mitológiai (és újabban urban fantasy) sablon szerint, legtöbb istenhez hasonlóan nem bírt megülni a legendák világában, hanem az emberek (leginkább nők) közé vágyott. Vénsége dacára meglehetős isteni vonzerővel bírt, melynek eredménye összetört női szívek és minden bizonnyal sok-sok gyerek lett, közülük az egyik Kövér Charlie, aki a főszereplője jelen történetnek. 
Nem elég, hogy az öreg Anansi kiskora óta folyamatosan szívatta jobb sorsra érdemes leszármazottját (ezzel egész életre szóló frusztrációkat okozva), a huszonharmadik oldalon egyből elhalálozik egy karaoke-színpadon, nagymellű, szőke turisták között, ezzel beláthatatlan események lavináját indítva el.

Minden bénasága ellenére Kövér Charlie (aki nem különösebben kövér, de mivel apja így hívta, mindenki így hívja) élete működőképes volt eddig a pillanatig, innentől viszont tökéletesen felborul, testvére megjelenése pedig csak fokozza a káoszt. Pénz, nők, vér és és madarak szegélyezik a testvérek útját egészen... na de ezt inkább nem írom le. Elég annyi, hogy a legtöbb ember általában rosszul jár, ha istenekkel kerül interakcióba. 

Bár Anansi karaktere az Amerikai istenekben is felbukkan (de nem ő a főszereplő annak ellenére, hogy ebben a könyvben többször is elhangzik azon állítás, mely szerint minden történet Anansié), ez a könyv nem tekinthető folytatásnak (vagy előzménynek), a szereplőazonosság ellenére különálló történet. 

--

Kiadó: Agave
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: Anansi Boys

Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 278