Boglár Lajos: Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók

A mai Brazília "felfedezésének" ötszázadik évfordulójára jelent Boglár Lajos "Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók" című könyve. Az évforduló dacára a szerző célja mégis az, hogy az olvasóval tudassa: a brazil föld több ezer éves kulturális hagyatékot őriz. Ötszáz év gyarmati és később is bevándorlók által dominált időszak azonban nem múlik el nyomtalanul, az ősi kultúra már a huszadik század közepén-második felében is csak nyomokban élt - a helyzet valószínűleg mára sem fényesebb. A Boglár Lajoshoz hasonló kultúrantropológusok viszont szerencsére - az őslakók és az érdeklődők szerencséjére - kötelességüknek érezték és érzik, hogy dokumentálják a kulturális gyökereket és megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák, de a cél természetesen nem múzeumfalvak létrehozása. 

A szerzőről: 

Boglár Lajos Brazíliában született 1929-ben, de a világháború miatt szüleivel haza kellett térnie. Az ELTE-n tanult etnológiát és ősrégészetet, Magyarországon az előző rendszer nehezebb évtizedeiben a cigányságot kutatta és a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, de néhány évente lehetősége nyílt dél-amerikai expedíciókra és külföldi konferenciákon való részvételre is - ez általában nem ment zökkenőmentesen, az akkori viszonyok nem kedveztek a "nyugatra" utazóknak... Tanított az ELTE-n, a Kulturális Antropológiai Tanszék alapítója. Féltucatnál is több kötetet írt és dokumentumfilmeket is forgatott, a gyűjtéseiből származó tárgyak egy része Tatabányán, állandó kiállításon tekinthető meg. 2004-ben, 74 évesen hunyt el. 

A tartalomról: 

Nagyrészt önéletrajzi kötet: Boglár Lajos kultúrantropológussá válásáról, kezdeti nehézségeiről és dél-amerikai expedícióiról ír kifejezetten olvasmányos stílusban. Emellett Brazília történelméről és kulturális jellegzetességeiről is olvashatunk, sok képpel és kitekintéssel fűszerezve, ami nekem, mint a térségről elég keveset tudó olvasónak nagyon hasznos. A terjedelem szűkössége miatt persze senki ne számítson durrelli leírásra az esőerdők színes világáról, csak rövid jelenetek villannak föl, a teljes történethez a többi könyvhöz és filmhez kell nyúlni. Azt viszont megtudhatjuk, hogy milyen volt egy kultúrantropológus szakmai élete a huszadik század végén, milyen nehézségekkel kellett szembenézni és a helyszíni munkából is kapunk némi ízelítőt - ez hasznos lehet bárkinek, aki ha nem is kutatási céllal, de hosszabb időre és nem turistaként kerül eltérő kulturális körülmények közé. Ez egyébként kétoldalú Boglár könyvében: nem csak ő ment Dél-Amerikába, hanem 1993-ban Wayaman, a wayana indiánok történeteinek nagy ismerője is eljött Magyarországra, ahol végre választ tudott adni a szerző Tulupere, a mitikus kígyó külsejére vonatkozó kérdésére: olyan, mint az 59-es villamos. 

Bevezető kötetnek Brazíliához és/vagy a Dél-amerikai őslakókhoz mindenképpen ajánlott, ahogy azoknak is, akik bármilyen okból érdeklődnek a kulturális antropológia iránt. 

A kiadásról: 

A fizikai minőség felemás: a lapok szokatlanul vastagok (hogy a nem egészen kétszáz oldal többnek tűnjön?) és a szélük is egyenetlenül levágott, cserébe viszont fűzött és keményborítós, így talán lassabban fog szétesni. A szerkesztés furcsasága, hogy a főszöveg az oldalak belső egyharmadára került, a szokatlanul széles margón pedig anekdotikus kitekintések, idézetek és képek találhatók, amitől kizökken az ember a megszokott olvasási ritmusból.

Egyebek: 

A Tatabányai Múzeum kiállítása

Boglár Lajos a port.hu-n

Kiadó: Masszi Kiadó

Kiadási év: 2000

Eredeti cím: -

Fordító: -

Oldalszám: 171