Mi újság? vol. 4.

Az idei második National Geographicban arról lehet olvasni, amiről minden, magára valamit is adó médiumban: három napja volt Darwin születésének kétszázadik évfordulója, így szinte kötelező valamilyen formában megemlékezni az emberről, akihez az evolúció felfedezése kötődik, arról lehet vitatkozni persze, hogy mennyire megérdemelten. Másik aktuális téma a Közel-Kelet: a mára szerencsére lecsendesült palesztinok elleni izraeli támadások kapcsán egy kis Szentföld-történetet is tartalmaz a lap, ha ez nem lenne elég, akkor a szicíliai múmiák jól sikerült fotói nem hagynak aludni... Hazai vonatkozásban a balsorsú Szent István csatahajóról olvashatunk, a glóbusz túloldalán pedig szép képeket csodálhatunk, egyenesen a bolíviai Altiplano fennsíkról.

A fenti kiadvány magyar kollégája nem egészen világos, hogy milyen időközönként jelenik meg, mindenesetre az új év egy kis grafikai megújulást hozott: a National Geographic jellegzetes címlapkeretéből adódó téglalapja és a GEO ezt utánzó négyzete után nekünk sem kell szégyenkezni, sőt: A Földgömb emblémája a székely-magyar rovásírás "f" betűje lett, ami sok más kultúrában is a Föld jelképe: egy kör, melyet egy egyenlő szárú kereszt oszt négy részre (négy égtáj, négy őselem stb.). Én a magam részéről gratulálok, jó választás.
Azért nem csak ennyiből áll az idei első szám. Ha túltettük magunkat a tartalomjegyzéket követő Balatonba fagyott rókán, csehszlovák gyárváros, lélegzetelállító kamcsatkai képek, Vajdaság és erdélyi szász templomok, Afrika hegyei, Lisszabon és az idén nyolcvan éves vatikánvárosi állam a többi cikk témája. Igen, a Vatikán, mint hivatalosan független állam kevesebb, mint feleannyi idős, mint a nagy ellenfél, Darwin :)

Mivel a The Explorer valamiért kimaradt eddig ebben a hónapban, utolsó hasonló témájú újságunk a GEO. A címlapcikk nagy, színes műholdfelvételeken mutatja be, hogy hogyan romboljuk otthonunkat, a Földet (a képek a Globaler Wandel könyvből származnak), aztán egy kis egzotikum a tongai király koronázásáról; a talán kihalt amerikai királyharkály is kapott néhány oldalt, csakúgy, mint a kínai Takla-Makán sivatagba indított svájci expedíció, plusz két interjú: egy a molekulák szépségéről, egy a téves orvosi diagnózisokról.
Kongótól Oroszországig nyolc ország lakói öltöztek ünneplőbe a fotósok kedvéért és válaszoltak néhány kérdésre, kötük van hazánk is, egy apró szépséghibával: a cikkben szereplő térképen a Magyarországot jelölő pötty valahova a bolgár tengerpartra került és ezt még a magyar kiadásban sem javították. És még azon csodálkozunk, hogy nem tudják a világban, hogy hol van "Hungary"?

A MARK építészeti magazin amióta az első példányt a kezembe fogtam, folyamatosan romló tendenciát mutat. Első átlapozásra egyetlen érdekes és/vagy szép épületet nem találtam benne, aztán alaposabb böngészés után kiderült, hogy tényleg minden ház öncélúan tájidegen és/vagy csupasz beton és/vagy nyomasztóan monumentalista.
Konklúzió: nincs szükség globalista "sztárépítészekre".