Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz

Már egy ideje adós vagyok ezzel a könyvvel, ráadásul a gép is megadta magát, úgyhogy még írni sem tudtam róla, de alaplapcsere, Windows-telepítés és egyéb finomságok után újra jelentkezem, ezúttal egy kellemes, posztapokaliptikus történettel.

Valamikor a kétezres évek elején lángba borul a Föld, senki nem tudja, hogy ki kezdte az egészet, mindenesetre az emberiség "mindenki mindenki ellen" stílusú atomháborúja radioaktív labdává változtatta a bolygót, a megmaradt homo sapiens (???) példányok pedig részben genetikai elváltozásokat szenvedett mutánsként járják a sivatagot, részben barbár törzsek alakulnak, de itt-ott megmaradt a kultúra kicsiny szigete, mint például Új-Róma, vagy a Leibowitz-apátság. A Leibowitz-apátságot Szent (illetve az elején még csak Boldog) Leibowitz alapította, valamikor a Tűzözön után, amikor is családja halála után az eredetileg elektromérnökként működő emberünk szerzetesnek állt és életét a háború előtti tudás megmentésének áldozta. Követői is megszállottan gyűjtenek mindent, ami valószínűleg tudást hordoz, még ha nem is értik, de begyűjtik és vallásos áhítattól övezve elrendezik a Memorabíliák névre hallgató dokumentumgyűjteményben, néhány száz évente igazi középkori módon átmásolva, kódexekbe szedve, cikornyásan díszítve.
Az idő azonban halad, az évszázadok során természetesen sikerül megfejteni, illetve továbbgondolni néhány dokumentumot: feltalálják az ívlámpát, a lőfegyvereket; ezer-párszáz év elteltével pedig új civilizáció épül a korábbi romokon gépjárművekkel, űrhajózással és persze atombombával...

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó (Galaktika Fantasztikus Könyvek)

Kiadási év: 1988
Eredeti cím: A Canticle For Leibowitz

Fordító: Békés András

Oldalszám: 408