Ha az éjféli premier ki is maradt, de hétfőn, a félévzáró zh-k és az első vizsgák között sikerült megnézni Peter Jackson legújabb Tolkien-adaptációját. Nem 48 FPS-verzióban, az IMAX-es nagy vásznat fontosabbnak éreztem látvány szempontjából a dupla képkockaszámnál. Legközelebb kiderül, hogy igazam volt-e, ezt nem tudom, hogy moziban megnézem-e még, de a következő részt jövőre már az új technológiával fogom.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: J. R. R. Tolkien. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: J. R. R. Tolkien. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. december 21., péntek
2010. április 27., kedd
Körbe-körbe
Notehát. Mint azt megígértem, jöjjenek a mémek:
1. Izé elfogadva.
2. Logó kirakva.
3. Szabályzat - gondolom ez az.
4. Hat másik blog: hóvirág és Dorina - nemrég kezdték a könyvesblogírást és kifejezetten jól csinálják :); ohentibi, aki már csak az Éjszakai Őrség bejegyzése miatt is megérdemli; Cotta, mert született szervezőtehetség; Leara, aki most már könyvekről is ír; na meg NatashaK, aki született tehetségét felhasználva komoly karriert látszik befutni blogolás terén.
5."Teszt" kitöltve, ld. alant.
6. Kitől kaptam, ld. itt.
7. Szabályok betartva.
"Teszt":
Név: Payter.
Becenév: Mikor hogy, illetve ízlés szerint :)
Lakhely: Egy apró, kékeszöld bolygó valahol a Galaxis bal spirálkarjában; egy G színképosztályú csillag körül kering.
Magasság: Hat láb.
Névnap: január 25., 28., 31.; február 21., 22., 23.; április 27., 29.; május 8.; június 2., 16., 29.; augusztus 1.; szeptember 9.; október 19.; november 16., 18., 26.; december 4., 9., 21.
Foglalkozás: Ahogy mondani szokás, egyetemi hallgató. Bővebben: leendő orientalista.
Testvérek: Öcsi.
Anyanyelv: Magyar.
Beszélt nyelvek: Jó szívvel csak az angolt sorolnám ide, de németül is megértetem magam (meg van valami papír is róla), belekontárkodtam a japánba is és jelenleg a modern, illetve klasszikus mongol nyelv rejtelmeiben merülök el.
Gyűjtemény: Mondjuk ez.
Iskola: ELTE BTK
Hobbi: Könyvek, zene, zsonglőrködés, fotó...
Szerencseszám: Eddig még egyik sem hozott szerencsét, de aktívan próbálkozom.
Háziállatok: Sütve.
Hm, ennek a háttere a nagymamám terítőire emlékeztet...
A. Köszi nektek!
B. Logó kirakva.
C. Linkeket ld. itt.
D. Hét dolog magamról:
1. Nem jut eszembe semmi értelmes...nézd meg az előzőhöz írtakat...
2. Szeretném körbeutazni a bolygót és közben fotózni, útikönyveket írni és (nyelveket) tanulni.
3. Úgy ennék egy kis töjásos nokedlit fejessalátával...
4. Bringázom az egyetemre.
5. Egy 2,5 méter magas polc található a jobb oldalamon, sci-fi könyvekkel telepakolva.
6. Macskaszőr-allergiám van.
7. A hét az egyik kedvenc számom, mert praktikusan felosztható, szép kék és ráadásul prím.
E. Továbbadni a díjat: Ilweran, ha még nem volt elég; Joeymano, mert ugyan nagyon nem én vagyok a célközönsége, de tetszik a stílusa; egy ember, aki rájadásul könyvtáros is; Dorina az írós blogjára; illetve az olvasgatók blog, egyértelmű, hogy miért.
Ki adta tovább: Leara és ohentibi
Három számomra kedves könyv:
1. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura
2. Zsoldos Péter: Távoli tűz
3. Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból
Továbbadni nekik: Csinálja meg mindenki, aki erre jár :)
1. Izé elfogadva.
2. Logó kirakva.
3. Szabályzat - gondolom ez az.
4. Hat másik blog: hóvirág és Dorina - nemrég kezdték a könyvesblogírást és kifejezetten jól csinálják :); ohentibi, aki már csak az Éjszakai Őrség bejegyzése miatt is megérdemli; Cotta, mert született szervezőtehetség; Leara, aki most már könyvekről is ír; na meg NatashaK, aki született tehetségét felhasználva komoly karriert látszik befutni blogolás terén.
5."Teszt" kitöltve, ld. alant.
6. Kitől kaptam, ld. itt.
7. Szabályok betartva.
"Teszt":
Név: Payter.
Becenév: Mikor hogy, illetve ízlés szerint :)
Lakhely: Egy apró, kékeszöld bolygó valahol a Galaxis bal spirálkarjában; egy G színképosztályú csillag körül kering.
Magasság: Hat láb.
Névnap: január 25., 28., 31.; február 21., 22., 23.; április 27., 29.; május 8.; június 2., 16., 29.; augusztus 1.; szeptember 9.; október 19.; november 16., 18., 26.; december 4., 9., 21.
Foglalkozás: Ahogy mondani szokás, egyetemi hallgató. Bővebben: leendő orientalista.
Testvérek: Öcsi.
Anyanyelv: Magyar.
Beszélt nyelvek: Jó szívvel csak az angolt sorolnám ide, de németül is megértetem magam (meg van valami papír is róla), belekontárkodtam a japánba is és jelenleg a modern, illetve klasszikus mongol nyelv rejtelmeiben merülök el.
Gyűjtemény: Mondjuk ez.
Iskola: ELTE BTK
Hobbi: Könyvek, zene, zsonglőrködés, fotó...
Szerencseszám: Eddig még egyik sem hozott szerencsét, de aktívan próbálkozom.
Háziállatok: Sütve.
Hm, ennek a háttere a nagymamám terítőire emlékeztet...
A. Köszi nektek!
B. Logó kirakva.
C. Linkeket ld. itt.
D. Hét dolog magamról:
1. Nem jut eszembe semmi értelmes...nézd meg az előzőhöz írtakat...
2. Szeretném körbeutazni a bolygót és közben fotózni, útikönyveket írni és (nyelveket) tanulni.
3. Úgy ennék egy kis töjásos nokedlit fejessalátával...
4. Bringázom az egyetemre.
5. Egy 2,5 méter magas polc található a jobb oldalamon, sci-fi könyvekkel telepakolva.
6. Macskaszőr-allergiám van.
7. A hét az egyik kedvenc számom, mert praktikusan felosztható, szép kék és ráadásul prím.
E. Továbbadni a díjat: Ilweran, ha még nem volt elég; Joeymano, mert ugyan nagyon nem én vagyok a célközönsége, de tetszik a stílusa; egy ember, aki rájadásul könyvtáros is; Dorina az írós blogjára; illetve az olvasgatók blog, egyértelmű, hogy miért.
Ki adta tovább: Leara és ohentibi
Három számomra kedves könyv:
1. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura
2. Zsoldos Péter: Távoli tűz
3. Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból
Továbbadni nekik: Csinálja meg mindenki, aki erre jár :)
Címkék:
Frank Schätzing,
J. R. R. Tolkien,
körbehopp,
Zsoldos Péter
2009. július 2., csütörtök
J. R. R. Tolkien: A hobbit (szövegkritikai kiadás)
Ez az a kötet, amit kézbe véve minden, magára valamit is adó olvasó elégedetten sóhajt föl. Küllemre igényes, belsőre tartalmas, van mérete, súlya... Mi kell még?Nem mondom, az ára gyengébb idegzetűeknél okozhat kisebb problémákat, a jelenleg forgalomban lévő harmadik legnagyobb címletű magyar fizetőeszköznek megfelelő készpénzt még egy ilyen kiadásért is túlzás elkérni. De ha még ez lenne a legnagyobb probléma... Kinyitom, megcsodálom Thror térképét, lapozok, Tolkien portréját és a rúnákat, lapozok, a copyright-oldalon kapásból két elgépelés. Sebaj. Lapozok-lapozok: "Köszönetnyílvánítás". Na ne...
A kezdeti lelkesedés hamar átcsapott a minden bizonnyal nem létező lektor felmenőinek visszafojtott emlegetésébe, valamint különféle ősi átkok szórásába a dilettáns magyar könyvkiadók felé. Most őszintén, mire jó ezen spórolni? Ha erre jár akármelyik kiadó akárkije, nyugodtan szóljon, nagyon szívesen átolvasom nyomdába kerülés előtt a kiadványokat minimális összegért és/vagy néhány példányért az adott műből...
Oké, a kesergős része ennyi volt, legalábbis egyelőre. Tolkien meséje fantasztikus, az eredeti Szobotka-Tótfalusi fordítást sem variálták át nagyon, éppen csak annyira, amennyire az A gyűrűk ura szó- és névhasználatával való egyezéshez szükséges. A háttérinformációkat irdaltan mennyiségben szállító jegyzetek is érdekesek, leszámítva a különféle angol és amerikai kiadások közötti, általában figyelmetlenségből fakadó eltéréseket, na meg a világ minden tájáról begyűjtött illusztrációk is sokat adnak az egészhez.
Negatív értelemben is. A kötet közepére befűztek néhány lapot a színes illusztrációknak, arra viszont senki nem gondolt, hogy nagyobb felbontásban kéne elküldeni a nyomdának a digitális képeket: az eredmény csúnyán pixeles lett, a 230-232. oldalakra pedig bekerült ugyanaz a festmény, csak éppen az egyik helyén a jegyzet szerint vázlatnak kéne lennie.
Nagyon remélem, hogy ha lesz következő kiadás, abban javítják a hibákat, hihetetlenül sokat levesz az egésznek az egyébiránt igen magas színvonalából.
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: The Hobbit
Fordító: Tótfalusi István, Szobotka Tibor, Ürmössy Zsuzsa
Oldalszám: 374Fordító: Tótfalusi István, Szobotka Tibor, Ürmössy Zsuzsa
2009. április 15., szerda
C. S. Lewis: Narnia krónikái
Kezdjük közhelyekkel: Lewis a fantasy műfaját alapjaiban meghatározó J. R. R. Tolkien barátja volt. Fantasyk mellett sci-fi sorozatot és - hívő ember lévén - vallási tárgyú írásokat is publikált. Ezeket mind érdemes megjegyezni, még utalni fogok rá, illetve a Narnia-sorozatot olvasva is jól jöhetnek.
Feltételezem - talán alaptalanul, talán nem -, hogy manapság a célközönség nagy része maximum a filmekből (eddig kettő) ismeri Narniát, jobb esetben az M&C Marketing Tanácsadó kft. új kiadásából, ahol nem mellékesen alaposan összekeverték az eredeti sorrendet: időrendbe állították a köteteket. Nyilván ennek is megvan a maga előnye, bár azért annyira nem szerencsés: nem árt egy kis időbeni ugrálás, illetve a négy testvér kalandjainak is más hangulatot ad, ha már tudjuk előre, hogy hogyan alakult ki a világ, milyen prózai magyarázata van az amúgy gyönyörűen abszurd ötletnek: lámpaoszlop az erdő közepén, ami egyébként csak az utolsó előtti részből derülne ki. Tehát mindenképpen alkotási sorrendben érdemes haladni időrendi helyett, A szilmarilokat sem tanácsos A hobbit és A gyűrűk ura előtt olvasni.
Narnia krónikáinak első kötete Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címet viseli, s azt meséli el, hogy hogyan jut négy gyerek, négy testvér (valahol unokatestvér írtak a könyvben, valószínűleg elgépelés) egy véletlen folytán Narnia titokzatos világába. Jellegzetes mese, gyerekeknek szóló nyelvezet, a stílus viszont még nem eléggé kiforrott, ennek ellenére szórakoztató, és már itt megjelennek a kereszténységre vonatkozó utalások a mindenféle mesebeli és mitológiai elem mellett. Ez egy kisgyereknek nyilván nem tűnik fel és a maga valóságában fogadja el a történetet minden mögélátás és ilyesfajta értelmezés nélkül, majd' egy félévnyi kötelező bibliaismeret óra után viszont túlságosan is szembeötlő.Narnia világa fantáziavilág, olyasféle, amilyeneket gyerekkorunkban mi is kitaláltunk magunknak, csak éppen kézzelfogható valósággá válik a főszereplő gyerekek számára, akik, miután átkerültek oda, egy teljes életet leélnek a vidék uralkodóiként, majd ismét gyerekként térnek vissza. Sajnos ez az időszak viszont nincs eléggé kifejtve, de erről majd később.
A mi világunkba, illetve a világháború-környéki Angliába visszatérve a gyerekek ugyanott folytatják a hétköznapi életüket, ahol abbahagyták, kellemes emlékként idézik vissza a Narniában töltött évtizedeket és semmiféle jele nincs annak, hogy ők már tulajdonképpen maguk mögött tudnak jópár évtizednyi aktív életet. De hát ez mese. A visszatérés viszont megadatik nekik: az iskolába tartó vonatra várva rántja át őket valami ismeretlen erő, s hirtelen hajdani kastélyuk romjai között találják magukat: Narniában közben évszázadok teltek el, sokat változott a világ. A telmarinok megszállták Narniát, a gyerekek pedig egy örökösödési harc kellős közepén találják magukat, ahol is a törvényes király, Caspian herceg segítségére sietnek. A történet megint túlságosan rövid időszakot ível át, csak egy pillanatkép az egész, s máris távozniuk kell Angliába.
Ahonnan viszont már nem térhetnek vissza mind, csak a két fiatalabb gyerek: Edmund és Lucy. Mert ugye a "felnőtteknek" nem való már egy "mesevilág". Véletlenül ugyan, de csatlakozik hozzájuk bosszantó unokatestvérük is, aki a kaland végére egészen normális lesz, mert hogy egy expedíció útjába veti őket az az erő, ami egy festményen keresztül nyitott nekik utat Narniába. Az expedíció vezetője pedig nem más, mint Caspian király, akit ők segítettek hatalomra, a cél pedig a világ vége. A hajnalvándor útja (régebbi kiadásban Utazás a tengeri cirkálón) közben mindenféle "tematikus" szigeteken kötnek ki, ahol általában a Caspian apjához hű, a telmarinok által száműzött nemesek élnek és ügyködnek, jónéhány mesebeli lény mellett. Felfedezhetőek itt is keresztény utalások, legszembetűnőbben ott, ahol Aslan bárány képében jelenik meg és szól Lucyékhoz. Igazság szerint ez már kicsit erőltetett, részletek itt.
Az első rész újdonsága, a második enyhe hullámvölgye és a harmadik kitartó emelkedése után Az ezüsttrón (Az ezüst trón) súlyos hanyatlás, annak ellenére, hogy Narnia eddig nem ismert tájaira kalauzolja el Lewis az olvasót, ezúttal a jó útra tér(ítet)t unokatestvér és osztálytársa, Jill főszereplésével, akik az iskola kerítésén át kerülnek Narniába. Tudnivaló, hogy a mi világunkból Narniába akkor érkezik valaki, ha ott nagy változás készülődik vagy veszély fenyeget. Most az utóbbi adott: a vénséges vén Caspian fiát elrabolta az a boszorkány, akitől az első részben Peter, Susan, Edmund és Lucy megmentették a világot. És ez nem jó, így két hősnövendékünk az óriásokkal és földalatti lényekkel is szembeszállva útra kel, hogy megmentse a herceget. Egy érdekes dolog viszont kiderül: a felszín alatt más birodalmak, más világok is rejtőznek.
Feltehetően Lewis érezte, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok, valamivel fel kell lendíteni a sorozatot, mert ez így folytathatatlan, és megírta A ló és kis gazdája című könyvét. Többek között ez is az oka, hogy érdemesebb írási sorrendben haladni: történet szerint ugyanis ez a harmadik lenne és utána négy, folyamatosan romló kötet következne, az ember pedig igencsak negatív szájízzel hajítaná félre a sorozatot. Ez a történet a négy testvér uralkodásának idején játszódik, viszont nem valamely ebből a világból származó gyerek a főszereplő, hanem Shasta, akit Mózeshez hasonlóan a vízből halászott ki nevelőapja és nevelte fel Calormenben, egy Narniától délre fekvő, bálványimádó rabszolgatartók lakta királyságban. Calormen egyébként leginkább a közel-keleti (arab) országokra hasonlít, akik ugye nem kimondottan keresztények, ergo bálványimádók. Shastára is rabszolgasors várna egy véletlen folytán, ugyanez a véletlen viszont hozzásegíti a meneküléshez, ahol is társra lel két beszélő ló, valamint egy calormeni nemes lánya, Aravis személyében, s a Calormen és Narnia közti csatározásban is központi szerephez jut. Nos, az eddigiekről nem mondható el, hogy teljes mértékben átélhetőek lennének, ez viszont mindenképpen az. Kidolgozott, részletes és jól összerakott, hiányérzetet egyedül az okoz, hogy Lewis csak ezt az egy törénenet írta meg teljesen narniai szemszögből; a helyében én ezt a vonalat vittem volna inkább tovább és nem a mi világunkból áteső gyerekek kalandjait. Így szinte tolkieni lehetett volna a Narnia-sorozat.Hozzá tartozik a dologhoz, hogy ez a könyv volt az első, amit a hét közül olvastam, így mindenképpen csalódás volt a többi, leszámítva talán a következőt...
A kreatív energiák fellángolhattak Lewisban, vagy csak szeretett volna visszanyúlni a sci-fihez, mindenesetre A varázsló unokaöccse szintén kiválóan sikerült. Más kérdés, hogy a véletlenek összejátszása folytán ezt olvastam másodiknak az egészből... A huszadik század fordulójának Londonja a helyszín, ahol Andrew Ketterley, Digory Kirke nagybátyja belekontárkodik a varázslás tudományába. Tündér-keresztanyjától örökölt egy dobozt, amiben egy másik világból származó por volt, ezeket felhasználva gyűrűket készített, de igazi etikátlan tudóshoz méltóan neki magának nem volt bátorsága kipróbálni a hatásukat, inkább tengerimalacokon kísérletezett (melyek eleinte szétpukkantak, aztán csak simán eltűntek), amikor véletlenül beesett hozzá Digory és a szomszéd kislány, Polly. Az ideális kísérleti alanyok... Némi trükkel sikerült rávenni őket, hogy érintsél meg a gyűrűket, mire hirtelen eltűntek ebből a világból és egy titokzatos erdőben találták magukat. Ez az erdő pedig nem volt más, mint egy átjáró, egy köztes állomás a világok között, amiket tavacskák jeleztek. A gyerekek általában kíváncsiak, ez alól Digory és Polly sem voltak kivételek: természetesen kipróbálták, hogy mi történik, ha nem a mi világunkba vezető tóba ugranak bele, így eljutottak Charn posztapokaliptikus világába, ahol felébresztették Jadis királynőt, aki itt mindent elpusztított, és ráadásul még magukkal is hozták vissza, Londonba. Azt könnyű elképzelni, hogy mi történik, ha egy hatalommániás, emberfeletti erejű (bár varázshatalmát elvesztett) boszorkány a modernizálódó Angliába kerül, a gyerekek nem is hagyják, hogy véghezvigye világhódító tervét, amint alkalom nyílik, a gyűrűk erejével visszarepülnek vele a világok közti erdőbe, majd onnan tovább, egy harmadik tóba. Itt viszont egy üres világ fogadja őket és a véletlenül magukkal hozott Andrew bácsit, no meg a kocsist és lovát; valamint sok-sok keresztény utalás, de ezek legalább nem olyan zavaróak. Kitalálható, hogy ez az üres világ Narnia, éppen a teremtésre érkeztek. Narnia istene, Aslan, az Oroszlán énekével hoz életet a semmibe (emlékezzünk csak vissza Eä teremtésére Tolkiennál...), majd minden állatfajból kiválaszt egy-egy párat (Noé) és beszélő állatokká teszi őket. Csak egy a bökkenő: még meg sem született a világ, már bekerült ide a gonoszság Jadis (és Andrew bácsi) személyében, később Jadis lesz az, aki hosszú-hosszú téllel sújtja Narniát, karácsony nélkül... A gonoszság (bűnbeesés...) pedig ugye az embereknek köszönhető.
A teremtés elmesélése után vissza kellett volna térni a köztes krónikákhoz, ehelyett viszont a vég következik: Narnia pusztulása A végső ütközetben. Szélsőségesen fogalmazva szájbarágós és élvezhetetlen az utolsó kötet, de azért ennél lojálisabbnak illik lenni ahhoz a szerzőhöz, aki az előző két részt megírta, így csak annyit mondok, hogy ilyen véget nem érdemelt volna szegény Narnia. Már az első pillanattól érezhető a világ hanyatlása, az csak lendít a dolgon, amikor egy majom beöltözteti szamár szolgáját oroszlánbőrbe, és eljátszatja vele Aslant, persze a calormeniekkel szövetkezve. Mivel Aslan már rég nem jelent meg, a beszélő állatok el is hiszik, hogy tényleg Aslan tért vissza, még az sem tűnik fel senkinek, hogy Aslant és Tasht (a calormeni keselyűistent) azonos személynek állítják be. Hja kérem, a vallási fanatizmus! Na de ez így nem mehet tovább, ezért át is pottyan Narniába Jill és Eustace, hogy újfent megmentsék a megmentendőt, a végén viszont Aslan inkább elpusztítja az egész világot és helyette a saját világát, Narniának egy továbbfejlesztett mását adományozza hű követőinek (afféle mennyország gyanánt).Kiadó: Szent István Társulat (mostanábant pedig a fent említett M&C)
Kiadási év: 1988, 1988, 1991, 1993, 1995, ?,? (régi); 2005, 2005, 2006, 2006, 2005, 2005, 2006 (új, látszik a megváltoztatott sorrend)
Eredeti cím: The Lion, The Witch and the Wardrobe; Prince Caspian; The Voyage of the Dawn Treader; The Silver Chair, The Horse and His Boy; The Magician's Nephew; The Last Battle
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Oldalszám: 207, 296, 319, 308, 266, 224, 264 (az új kiadás)
Címkék:
brit,
C. S. Lewis,
e-book,
fantasy,
film,
J. R. R. Tolkien,
M and C,
mese,
mitológia,
polcon,
sci-fi,
Szent István Társulat
2009. április 2., csütörtök
William Morris: A Világ-túlja Erdő
William Morris írói tevékenysége mellett jópár egyéb művészetben is jeleskedett. Ólomüveg-készítés, textilművesség, mindennemű díszítőművészet is része volt tevékenységének, ezért is furcsa, hogy egy Vaszary-festmény került a kötet borítójára.A tizenkilencedik században még tudtak könyveket kiadni - lehetne mondani az eredeti mű első fejezetének a kötetbe illesztett reprintje alapján, csak az a sajnálatos, hogy nem olvashatjuk az egészet ilyen formában; akár egyik oldal eredeti - másik pedig fordítás, akár egyben az eredeti és előtte vagy utána a fordítás.
Ennek nem pusztán esztétikai szerepe lenne, Tandori Dezső fordítása ugyanis meglehetősen sajátos. Olyannyira, hogy időnként vissza kellett lapoznom az angolhoz, hogy megértsek egy-egy mondatot. Felteszem, költőnek kiváló, de A Világ-túlja Erdő fordítása élvezhetetlenre sikeredett. Erőltetetten régieskedő, kifacsartan összekevert szórendű mondatok, Yoda központozási módszere semmi ehhez képest.
Néhol úgy tűnt, hogy egy az egyben, szó szerint kerültek át teljes angol mondatok, máshol még a magyarra a legkevésbé sem hasonlító eredetit is továbbtekerve születhettek meg ezek a mondatszörnyetegek, melyek külön-külön szórakoztatóak lennének, de nem egy majd' kétszáz oldalas könyv teljes terjedelmében. Az külön bosszantó volt, hogy a régi angol kiadásban "and" helyett "&" szerepel, de a magyarba egy duplán aláhúzott, kiskapitálissal szedett "és" került ezekre a helyekre. Akkor már inkább az itt-ott, mondatvégi írásjelek helyett látható levélmotívumokat tartották volna meg...
Maga a történet nem egy különösebben bonyolult példány, Golden Walter kalandjait meséli el Morris, aki, miután felesége megcsalta, hajóra száll és egy különös, mesebeli vidékre jut el, ahol medve-emberek élnek és egy gonosz varázslónő zsarnokoskodik rabszolgája felett. Ahogy az már lenni szokott, az úrnőnek megtetszik Walter, Walternek viszont a rabszolgalány. Ez utóbbi felettébb érthetetlen, de hát a szerelem nem egy racionális dolog, továbbá Walter sem egy észlény (még ha a szövegben más is van leírva), de legalábbis végtelenségig naiv. Morris viszont kegyes volt hozzá, hepiendet kerekített a sztori végére ahelyett, hogy inkább azt a vonalat vitte volna végig, amiben a lány az eredeti irányt folytatva csak játszik hősünkkel, aki aztán az újabb csalódást követően ismét továbbáll, új kalandok után kutatva.
Kiadó: ERI Kiadó
Ennek nem pusztán esztétikai szerepe lenne, Tandori Dezső fordítása ugyanis meglehetősen sajátos. Olyannyira, hogy időnként vissza kellett lapoznom az angolhoz, hogy megértsek egy-egy mondatot. Felteszem, költőnek kiváló, de A Világ-túlja Erdő fordítása élvezhetetlenre sikeredett. Erőltetetten régieskedő, kifacsartan összekevert szórendű mondatok, Yoda központozási módszere semmi ehhez képest.Néhol úgy tűnt, hogy egy az egyben, szó szerint kerültek át teljes angol mondatok, máshol még a magyarra a legkevésbé sem hasonlító eredetit is továbbtekerve születhettek meg ezek a mondatszörnyetegek, melyek külön-külön szórakoztatóak lennének, de nem egy majd' kétszáz oldalas könyv teljes terjedelmében. Az külön bosszantó volt, hogy a régi angol kiadásban "and" helyett "&" szerepel, de a magyarba egy duplán aláhúzott, kiskapitálissal szedett "és" került ezekre a helyekre. Akkor már inkább az itt-ott, mondatvégi írásjelek helyett látható levélmotívumokat tartották volna meg...
Maga a történet nem egy különösebben bonyolult példány, Golden Walter kalandjait meséli el Morris, aki, miután felesége megcsalta, hajóra száll és egy különös, mesebeli vidékre jut el, ahol medve-emberek élnek és egy gonosz varázslónő zsarnokoskodik rabszolgája felett. Ahogy az már lenni szokott, az úrnőnek megtetszik Walter, Walternek viszont a rabszolgalány. Ez utóbbi felettébb érthetetlen, de hát a szerelem nem egy racionális dolog, továbbá Walter sem egy észlény (még ha a szövegben más is van leírva), de legalábbis végtelenségig naiv. Morris viszont kegyes volt hozzá, hepiendet kerekített a sztori végére ahelyett, hogy inkább azt a vonalat vitte volna végig, amiben a lány az eredeti irányt folytatva csak játszik hősünkkel, aki aztán az újabb csalódást követően ismét továbbáll, új kalandok után kutatva.Kiadó: ERI Kiadó
Kiadási év: 2006
Eredeti cím: The Wood Beyond The World
Eredeti cím: The Wood Beyond The World
Fordító: Tandori Dezső
Oldalszám: 192
Címkék:
brit,
Eri,
fantasy,
J. R. R. Tolkien,
polcon,
William Morris
2009. január 13., kedd
Már megin' egy körbehopp, ezúttal tudományos alapokon
A statisztikák böngészése után úgy találtam, hogy a körkérdések átlagosan több olvasót vonzanak, mint a könyvismertetőim... Ebből inkább nem vonok le messzemenő következtetéseket, hanem meglepem az erre járókat Nima következő kérdőívének gondosan kitöltött példányával. Íme:
- Kedvenc
- író? Hát...egy konkrét nincs, sok konkrét van. Például J. R. R. Tolkien, Isaac Asimov, Larry Niven, Steven Erikson, Frank Schatzing, I. M. Banks, J. K. Rowling, Stephen Lawhead, Gerald Durrell, Szergej Lukjanyenko, Frederik Pohl, Joan Slonczewski...
- szereplő? Nincs, egyáltalán.
- jelenet? Hát...itt is sok verseng... nem is tudnék kiemelni annyit, hogy ne tűnjön túl soknak.
- téma? Science fiction, ez sokmindent megmagyaráz :)
- kiadó? Nincs. Vagy legalábbis nem gondoltam rá, hogy legyen :D Végülis fölösleges, a lényeg, hogy adják ki, amit szeretnék és jó minőségben, ne túl drágán.
- könyvborító? Ismét jó kérdés és nehéz válasz. Az Asimov összegyűjtött műveinek pl szép a borítója, Christopher Priesttől A tökéletes trükk eléggé eltalált, az új Gyűrűk ura is tetszik, meg a nemsokára másodszor is elolvasandó Trendvadász borítója is illik a témához meg a hangulathoz, még ha első ránézésre fura is.
- könyváruház? Nézelődni Alexandra, vásárolni Bookline netes felület (20% kedvezmény :D).
- Hogyan rendezitek a könyveiteket? Téma és író, sorozatoknál időrend szerint. Illetve ha valami sokkal nagyobb, mint a többi, és ezáltal nem fér be oda, akkor azt a többi nagy könyvvel együtt a legfölső polcon.
- Van róla nyilvántartás? Ha van, milyen? A LibraryThingre elkezdtem felvinni a könyvespolcaim tartalmát, de a kétszázadik után kiderült, hogy innentől fizetős...
- Kinek a bőrébe szeretnétek belebújni egy történet erejéig? Az íróébe.
- Melyik az az esemény (természetesen könyvbeli), amit szívesen átélnétek igazából is? Hát, mondjuk a Második Alapítvány utáni kutatás azzal a jó kis antigravitációs űrhajóval, vagy Stephen Lawhead bárdjainak regéit is szívesen meghallgatnám.
- Van ötlet, hogy különböző könyvek szereplőit hogyan lehetne párosítani? Nincs...úgy jók, ahogy vannak.
- Lakatlan szigetre egyetlen író könyveit vihetnétek magatokkal. Ki lenne az? Asimov. Hogy miért? Mert írt néhányszáz kötetet, az meg csak elég lenne, hogy egy darabig ne unatkozzak, extrém esetben meg más célokra is felhasználhatóak a könyvek persze és ennyivel már lehe mit kezdeni. :D
- Tudom, hogy mindenki olvas mindenhol (honnan? :P), de mi a legideálisabb körülmény, ahogyan igazán szerettek olvasni? Ismét Ricsi bohócot idézve: A metrón, a buszon, az ágyban, a kádban, vagy egyszerűen akárhol a nagyvilágban. Két dolog fontos: viszonylag kényelmes legyen és ne nagyon zavarjanak közben.
- Mi volt az a könyv, ami témájában nagyon távol állt tőletek, mégis elolvastátok? Kellemes vagy kellemetlen szájízzel tettétek le? Örök mumus Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése (kellemes szájízzel tettem le, mert nem kellett befejeznem...), de egyébként általában olyasmit olvasok, ami valamiért közel áll hozzám, nem vagyok én mazochista... És ilyen könyvből elég sok van :)
- Össze szoktátok számolni, hogy évente átlagosan mennyit költötök könyvekre? (Nem ajándék, nem könyvtári, nem kölcsön, hanem amiért konkrétan fizettek?) Egyszer megpróbáltam, persze utólag, és így nem sikerült pontosan, de megijedtem az összegtől és azóta nem próbálkozom.
- Melyik az a réges-régen olvasott könyv, amire még most, sok év után is emlékeztek? Hát, ami igazán tetszik, azt mindig többször elolvasom, úgyhogy a jelenlegi 22 évemet és ezt tekintve a réges-rég nem megfelelő jelző.
- Honnan kaptok ötleteket a könyvekhez leginkább? Barátok, könyvesboltos/könyvtáras nézelődések, újabban könyvesblogok, adott író többi könyve, ilyesmik.
- Mióta blogoltok és blogot olvastok, változott az ízlésetek könyvek terén? Ha igen, mennyiben? Nem. Legalábbis nem tudok róla.
- Udvariatlanság vendégségben is olvasni? Én udvariatlanságnak tartanám, ha a vendégem olvasni kezdene, de ennek ellenére néha szoktam ilyesmire vetemedni, ha már nagyon unom magam.
- Melyik könyvet filmesítenétek meg és kik játszanák a főbb szerepet? Erikson összest, pár Asimovot, illetve mondjuk az Őrség-trilógiát újra az elejétől, de ezúttal normálisan. Persze nem sztárokkal, hanem ismeretlen színészekkel, az jobb eredménnyel jár, ld. pl. A gyűrűk ura.
- A szereplőkhöz szoktátok élő személyek arcát párosítani? Ha valós személy a szereplő...
- Melyik könyvet írnátok át? Egyiket sem, inkább saját sztorikat írok.
- Mennyire befolyásol benneteket más negatív kritikája? Vagy megerősít, ha én is úgy gondolom, vagy szinte semmiben.
2008. november 7., péntek
Amadea-féle kérdezősködés:
1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye? - Nem is tudom... Nem igazán volt ilyen, de ha valamit mondani kéne, akkor Gárdonyitól A láthatatlan ember nagyon nem tetszett (az Egri csillagok viszont örök kedvenc), illetve Dosztojevszkij és Csehov írásaiért sem rajongok (kövezés...), de talán kinövöm :D
2. Mi volt az a könyv, ami a legnagyobb hatással volt rád? - Egyet nem tudnék kiemelni, ahhoz túl sokat olvastam :D De mondjuk Tolkientől A gyűrűk ura, Larry Niventől a Gyűrűvilág (véletlen egybeesés a cím hasonlósága...), Asimov majdnem minden írása, de tényleg oldalakon át tudnám sorolni...
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned? - Hát... Talán a kedden elhunyt Michael Crichton Az átprogramozott ember c. műve.
4. Mit használsz könyvjelzőnek? - Mindent, ami elég lapos és a közelben van. Blokk, CD, papírzsepi, fecni, befőttes gumi, fülhallgató drótja... Az kifejezetten irritál, amikor behajtogatják a lapok sarkait vagy nyitva teszik le a könyvet és másnapra úgy szétnyílik, hogy többet be sem lehet csukni.
5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm? - Ricsi bohóc után szabadon: a metrón, a buszon, az ágyban, a kádban, vagy egyszerűen akárhol a nagyvilágban!
6. Mi volt az első könyved, amit olvastál? - Mármint az én első könyvem vagy az általam először olvasott könyv? Mondjuk egyikre sem emlékszem, de valószínűleg valami mesekönyv vagy mondókagyűjtemény lehetett oviskorom kezdetén...
7. Puhakötésű vagy keményfedeles? - Mindegy, csak betűk legyenek benne :D A puhakötésűt könnyebb cipelni, a keményfedél minőségibb... De a tartalom a lényeg.
8. Mit olvasol most? - Umberto Eco: A Foucault-inga; China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás; J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek; Szélesi Sándor: Tündérösvény; Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
9. És hányadik oldalon jársz? - 492, 183, 19, 37, 59 (sorrendben)
10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)? - Nem nem, soha! Illetve a saját könyvek átvesznek valamennyit az aurám rezgéseiből...
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet? - Igen is meg nem is. Vannak "kulcsszavak", amikre felfigyelek, illetve talán borítóképeknél is létezik hasonló, de nem ez dönti el, hogy megveszem-e az adott könyvet, hanem a tartalma, illetve a pénztárcám vastagsága. Ja, elolvasás volt a kérdés...azt is csak ennyire befolyásolja. Bár az általánosságban igaz, hogy jó irománynak minőségi a borítója is.
12. És az oldalszám? - Minnél több, annál jobb! Illetve ez néha hátrány, de a négyjegyű oldalszám inkább vonzerő, mint riasztó.
13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége? - Előfordult, de nem jellemző :)
14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál? - Öö...szinte csak olyan volt :) Egy elolvasás nem elolvasás, ami tényleg jó, azt muszáj sokszor (A gyűrűk urát eddig tizenhatszor olvastam el, átlag minden második alkalommal függelékestül).
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset? - Párszor... Borult már rám könyvespolc, lap is vágta el az ujjamat, illetve időnként a lábamra esnek a vastag, keményfedeles példányok. De még élek... Ja, a legsúlyosabb baleset viszont az, amikor kiderül, hogy valaki megvette az utolsó példányt abból a könyvből, amit kinéztem magamnak...
16. Eladod-ajándékozod a könyveidet vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk akkor is, ha nem tetszik? - Nem veszek olyan könyvet, ami nem tetszik, vagy ha mégis, akkor is inkább megtartom, hátha a majdani leszármazottaim kifejezetten értékelni fogják, hogy megtalálható a családi könyvtárban.
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyeken? - Mondjuk a budi nálunk otthon van, de a válasz egyértelműen igen. Ld. 5. kérdés.
18. Tényleg, olvasol a mosdóban? - A mosdó kicsi és nem férek bele, de a kádban igen...
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)? - Hát...ezen a blogon kívül nem. Bár a bookline-on van listám a megveendő könyvekről, meg általában meg is jegyzem őket, szóval mégis. Meg ott van a polc is, azon lehet látni a könyveket árral együtt :D
+1. Még valami hendikep? - Olvasási sebesség: 100p/h. "Gyorshajtó" vagyok. Továbbá nem elégszem meg a fogyasztással, termelni is szoktam, igaz, eddig még nem volt bátorságom megpróbálni kiadatni vagy ilyesmi...
2. Mi volt az a könyv, ami a legnagyobb hatással volt rád? - Egyet nem tudnék kiemelni, ahhoz túl sokat olvastam :D De mondjuk Tolkientől A gyűrűk ura, Larry Niventől a Gyűrűvilág (véletlen egybeesés a cím hasonlósága...), Asimov majdnem minden írása, de tényleg oldalakon át tudnám sorolni...
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned? - Hát... Talán a kedden elhunyt Michael Crichton Az átprogramozott ember c. műve.
4. Mit használsz könyvjelzőnek? - Mindent, ami elég lapos és a közelben van. Blokk, CD, papírzsepi, fecni, befőttes gumi, fülhallgató drótja... Az kifejezetten irritál, amikor behajtogatják a lapok sarkait vagy nyitva teszik le a könyvet és másnapra úgy szétnyílik, hogy többet be sem lehet csukni.
5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm? - Ricsi bohóc után szabadon: a metrón, a buszon, az ágyban, a kádban, vagy egyszerűen akárhol a nagyvilágban!
6. Mi volt az első könyved, amit olvastál? - Mármint az én első könyvem vagy az általam először olvasott könyv? Mondjuk egyikre sem emlékszem, de valószínűleg valami mesekönyv vagy mondókagyűjtemény lehetett oviskorom kezdetén...
7. Puhakötésű vagy keményfedeles? - Mindegy, csak betűk legyenek benne :D A puhakötésűt könnyebb cipelni, a keményfedél minőségibb... De a tartalom a lényeg.
8. Mit olvasol most? - Umberto Eco: A Foucault-inga; China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás; J. R. R. Tolkien: Szörnyek és ítészek; Szélesi Sándor: Tündérösvény; Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
9. És hányadik oldalon jársz? - 492, 183, 19, 37, 59 (sorrendben)
10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)? - Nem nem, soha! Illetve a saját könyvek átvesznek valamennyit az aurám rezgéseiből...
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet? - Igen is meg nem is. Vannak "kulcsszavak", amikre felfigyelek, illetve talán borítóképeknél is létezik hasonló, de nem ez dönti el, hogy megveszem-e az adott könyvet, hanem a tartalma, illetve a pénztárcám vastagsága. Ja, elolvasás volt a kérdés...azt is csak ennyire befolyásolja. Bár az általánosságban igaz, hogy jó irománynak minőségi a borítója is.
12. És az oldalszám? - Minnél több, annál jobb! Illetve ez néha hátrány, de a négyjegyű oldalszám inkább vonzerő, mint riasztó.
13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége? - Előfordult, de nem jellemző :)
14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál? - Öö...szinte csak olyan volt :) Egy elolvasás nem elolvasás, ami tényleg jó, azt muszáj sokszor (A gyűrűk urát eddig tizenhatszor olvastam el, átlag minden második alkalommal függelékestül).
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset? - Párszor... Borult már rám könyvespolc, lap is vágta el az ujjamat, illetve időnként a lábamra esnek a vastag, keményfedeles példányok. De még élek... Ja, a legsúlyosabb baleset viszont az, amikor kiderül, hogy valaki megvette az utolsó példányt abból a könyvből, amit kinéztem magamnak...
16. Eladod-ajándékozod a könyveidet vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk akkor is, ha nem tetszik? - Nem veszek olyan könyvet, ami nem tetszik, vagy ha mégis, akkor is inkább megtartom, hátha a majdani leszármazottaim kifejezetten értékelni fogják, hogy megtalálható a családi könyvtárban.
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyeken? - Mondjuk a budi nálunk otthon van, de a válasz egyértelműen igen. Ld. 5. kérdés.
18. Tényleg, olvasol a mosdóban? - A mosdó kicsi és nem férek bele, de a kádban igen...
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)? - Hát...ezen a blogon kívül nem. Bár a bookline-on van listám a megveendő könyvekről, meg általában meg is jegyzem őket, szóval mégis. Meg ott van a polc is, azon lehet látni a könyveket árral együtt :D
+1. Még valami hendikep? - Olvasási sebesség: 100p/h. "Gyorshajtó" vagyok. Továbbá nem elégszem meg a fogyasztással, termelni is szoktam, igaz, eddig még nem volt bátorságom megpróbálni kiadatni vagy ilyesmi...
Címkék:
China Miéville,
J. R. R. Tolkien,
körbehopp,
Szélesi Sándor,
Umberto Eco
2008. július 28., hétfő
A Hobbit - képregény

Ezt szintén Győrben szereztem, a Szívélyes Fahrenheithez hasonlóan, szerintem túl sok szöveg nem kell hozzá...
A gyűrűk ura mindenki által ismert előzménymeséjének, A hobbitnak (eredetileg A babó címmel jelent meg magyarul, de az újabb fordításokban már ragaszkodtak A gyűrűk urában megszokott - és eredeti - hobbit megnevezéshez. Más kérdés persze, hogy a későbbi fordítások, például az Alan Lee gyönyörű festményeivel illusztrált díszkiadás, messze elmaradnak szöveg tekintetében az első, Szobotka Tibor és Tótfalusi István-féle fordítástól. Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa fordítása esetében például kifejezetten szembetűnő és zavaró, hogy görcsösen próbáltak más kifejezéseket használni, mint Szobotka Tibor, ráadásul nem tudom, hogy ki ez az N. Kiss Zsuzsa, de versfordítónak határozottan pocsék, Tótfalusi István kiválóan át tudta adni a tokieni versek dallamosságát, nála ez is hiányzik. Na de nem a díszkiadásról, hanem a képregényről lenne itt szó...) a képregényváltozata.
David Wenzel hagyományos stílusú, ceruza-vízfestékes technikája elsőre kicsit furcsa volt, mostanában hozzászoktam úgy látszik a manga-stílushoz, de egy idő után meg lehet szokni és szeretni,leszámítva az enyhén karikatúra-szerű ábrázolást, de a karakterek szerintem szebbek, mint a rajzfilmben, persze az alkotók is mások.
Még egy kicsit visszatérve a fordításra: a képregény kiadója azonos A babóéval, úgyhogy nem okozott gondot az eredeti fordítás szövegének átvétele, ahol lehetett, úgyhogy ilyen szempontból is kellemes csalódás.
És igen, nem igazán vártam sokat, csak "a gyűjteménybe kellett", de azt messze túlteljesítette.
Kiadó: Ciceró
Kiadási év: 1993.
Eredeti cím: The Hobbit or There and Back Again
Fordító(k): Lacza Katalin
Oldalszám: 140
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



