Szergej Lukjanyenko után egy újabb orosz, a valami miatt nem magyar fonetikával átírt nevű Dmitry Glukhovsky is megjelent a szórakoztatóirodalmi piacon posztapokaliptikus, az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódó kötetével. Bár a Metró 2033-ból készült népszerű játék jóval megelőzte a könyv magyar fordítását, a könyv esetében viszont kétséges, hogy lehet-e akkora siker, mint a Fény és a Setét erőinek küzdelme. Mert hiába a tényleg jól sikerült borító és a játék hátszele, ha a beltartalom minden próbálkozás ellenére nem tud elég hatásos olvasmányélményt nyújtani...
Dmitry Glukhovsky (Дмитрий Глуховский) idén ünnepli a harminckettedik születésnapját. Tévés-rádiós médiaszemélyiség, a Metró 2033 történetét 2002-ben publikálta weboldalán, 2005-ben egy kiadónak is megtetszett és hamarosan bestsellerré vált a könyv Oroszországban. A könyv alapján készült játék tavaly tavasszal jelent meg.
A történetről:
Az emberlakta területek, de legalábbis Oroszország, atomháborúban elpusztultak. Nem lehet pontosan tudni, hogy ki lőtt először és azt sem, hogy mi volt a kiváltó ok, mindössze az biztos, hogy a felszín radioaktív, sugárzás és biológiai fegyverek létrehozta különös létformák bóklásznak a romok között, a szerencsés túlélők pedig a moszkvai metróhálózatba menekültek, melyet eredetileg is ilyen célra terveztek. A katasztrófa a regény ideje előtt talán ha húsz évvel következett be (vagyis kezdhetünk félni), így néhányan még emlékszenek a fenti világra, de sokan már az alagutakban születtek és nem ismernek mást a sötét járatokon kívül.
Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy Dmitry Glukhovsky pontosan mit is szeretne. A stílus alapvetően komoly, mégis néha inkább önmaga paródiájának tűnik - elég csak a már a tizennyolcadik oldalon feltűnő kommunista Intersztacionáléra gondolni...
Sajnos a jellemző elsőkönyves hibát itt is sikerült elkövetni: túl sokat akar egyszerre a szerző. Tarka állatkertet sikerült összehoznia a különféle metróállomásokon, de vajon tényleg szükséges mindent élőben is megmutatni a komcsiktól a jehovistákon, kalmárokon és nácikon keresztül a kannibál vademberekig? (Na meg abban sem vagyok egészen biztos, hogy ez az embertömeg tényleg elférne így ebben a rendszerben, legyen az mégoly' hatalmas is.) Bővel elég lett volna sejtetni egy részét ezeknek, a részleteket pedig az olvasó képzeletére bízni és esetleg a folytatásban kifejteni, nem pedig tönkretenni az egészet tulajdonképpen értelmetlen, pároldalas jelenetekkel. Féltáv körül egyébként erre valószínűleg maga is rájött és enyhén erőltetett filozófiai eszmefuttatással próbált javítani rajta ahelyett, hogy átszerkesztette volna az elejét.
A könyv egyszerre próbál kritikája lenni kis túlzással minden létező rendszernek, fejetlen mutánsokra kalasnyikovval lövöldözős akcióregény, szellemi fejlődéstörténet és tanmese, ami megint csak sok, hiába 400 fölötti az oldalszám. Ugyanakkor - hogy ne csak negatívumokat soroljak - jó ötletekben sem szűkölködik és posztapokaliptikus könyvekből sincs túlkínálat, tehát egyszer azért érdemes elolvasni. És ha valaki nem olvasott még jobbat, a Metró 2033 akár kedvencévé is válhat.
A kiadásról:
A magyar megjelenés a nemzetközi trendekhez képest késett, cserébe viszont hatásos borítót és talán összesen csak egy elgépelést kapunk. A kötet puhafedeles, de behajtott borítófülekkel, az így megnövelt felületet viszont sajnos nem használta ki a kiadó arra, hogy elhelyezzen egy Moszkva-metrótérképet (akár félbevágva elöl-hátul, spórolási céllal viszont lehagyva a szerző David Hasselhoffot idéző tekintetű, de KGB-s bőrkesztyűt viselő fotóját), így jobb híján a netet kell bújni hasonló után, vagy értetlenül pislogni az ilyen-olyan "szkajákat" olvasva, ha nem vagyunk onlájn.
Egyebek:
A Metro 2033 hivatalos oldala
A folytatás, a Metro 2034 hivatalos oldala
A játék weboldala
Glukhovsky blogja
A kalasnyikovot szorongató szerző a Wikipédián
--
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Eredeti cím: МЕТРО 2033
Fordító: Bazsó Márton
Oldalszám: 437
--
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
40% kedvezménnyel van az Alexandránál péntekig, megfontolandó, mert a Szabó Ervinbe mintha nem talált volna utat.
VálaszTörlésEz az angolos átírás azért nem kicsit gáz, az Európától külön is meglepő.
Máris 40% kedvezmény? Mondjuk én is kb. ennyivel vettem, de csak mert a Librinél rosszul vitték fel a rendszerbe az árat és gonoszul kihasználtam :D
VálaszTörlésElég borsos árú ahhoz, hogy máris engedhessenek belőle :p Hehe, jól tetted! Szerintem az utóbbi két-három évben összesen két könyvet vettem teljes áron, az egyiket, mert azonnal akartam, de bitangüstöllést, úgyhogy nem molyoltam a netes rendeléssel, a másikat meg már sehol sem lehetett kapni, se neten, se a városban, mindössze az Írok boltjában figyelt egy enyhén nyúzott utolsó példány. :D
VálaszTörlésNa igen, 3800 pénz kissé túlzás. Lehet, hogy azért kerülnek ezek alapból ennyibe, mert úgyis mindenki akcióban vásárol?
VálaszTörlésEz a gondolat engem is gyötör egy ideje, de aztán mindig arra jutok, hogy mégsem. Az Európát például felvásárolta az Alexandra, ha tehát náluk akciós, közvetlenül a "termelőtől" veszed. Meg aztán még mindig több könyv fogy szerintem a boltokból, mint a netről, boltokban meg új könyvet nemigen látni leárazva. A Könyvudvarba is töredék jut el. Ráadásul van, aki évek óta vásárol netről, és még nem esett le neki, hogy figyelni kellene négy-öt hírlevelet az akciókért. Nnaszóval, szerintem önszorgalomból adják őket drágán, mert mohóak. =)
VálaszTörlésVégül is logikus magyarázat ez is :D
VálaszTörlés(Bocs, a régi bejegyzéseknél nem jelennek meg alapból a kommentek, megpróbálom átállítani.)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésA személyeskedő megjegyzéseket törlöm.
VálaszTörlésHmm. Pedig ez a könyv azért komoly hagyományok folytatása. Erről nem szabad elfelejtkezni, mielőtt olyat leírunk, hogy:"értelmetlen, pároldalas jelenetek". A Sztrugackíj fivérek is ilyen nyomon haladtak, és iskolát teremtettek. Íme egy növendék, akin látszik a Harry Potter is, de a Gyűrűk ura is, de én érzem, hogy Borges-szel nem csak úgy henceg, hanem valóban elmerült benne. Ez pedig nem semmi. A könyvben látom Dosztojevszkíjt, Csehovot és Szorokint is. És igenis odatesz. Nem hiszem, egy hogy komoly embert érintetlenül hagy a kremles jelenet. Ami szerintem brilliáns, éppen olyan súlyú, mint Szorokin rémálmai. És akkor persze ott van a gazdag Gulag irodalom, ami szintén előhang a könyvhöz. Mit várunk egy hetvenes évek végén született szerzőtől? Nagyobb lesz, mint J. K. Rowling.
VálaszTörlésP.S.: A könyv elején a Castaneda utalás valóban suta, bevallom.
Lehet. Nem kedvelem különösképpen a klasszikus orosz irodalmat, ebből adódóan nem is merültem el soha benne. Szrugackijék egyértelműen jobbak ennél (Szorokin még csak kívánságlistás), és ahogy a bejegyzésben is írtam: "Sajnos a jellemző elsőkönyves hibát itt is sikerült elkövetni: túl sokat akar egyszerre a szerző."
VálaszTörlésEmellett lehet akármilyen komoly hagyományok követője valaki, ha nem tudja azokat megújítani (manapság már Sztrugackijék kevésbé jó írásai sem szólnak akkorát) az irodalom is változik, aki lemarad, kihal. Gluhovszkijt ez egyelőre a felkapottság miatt nem fenyegeti (a posztapokaliptikus világa tényleg megfogja az embert), de jó eséllyel öt-tíz év múlva alig fognak emlékezni rá.
Szép napot. agy kérésem illetve kérdésem lenne a könyv végén van úgynevezett négy gonosz azok nevét megtudná valaki mondani nagyon fontos lenne köszönöm szépen.!!!
VálaszTörlésJó kérdés, sajnos én pillanatnyilag nyolcezer kilométerre vagyok a példányomtól, de hátha valaki más...
VálaszTörlésKöszönöm a választ!
VálaszTörlésAmikor a Gyűrűk urát olvastam, valahogy más volt az erdőbe menni. Most meg más a metró. Szerintem ez éppen elég, hiszen valahogy minden műnek az a feladata, hogy egy kicsit lökjön rajtunk. Az észlelt világot nálam a Solaris változtatta meg leginkább egyébként.
Ez csak természetes és egyébként is örülök, ha valaki nem tartja magában a véleményét a blogot olvasva :)
VálaszTörlésPersze, ilyen szempontból jó volt a könyv (a folytatást is el fogom olvasni majd), még ha Tolkienhez nem is mérhető. Rám Asimov volt a sci-fi szerzők közül a legnagyobb hatással, kortárs orosz szórakoztatóirodalomból pedig Lukjanyenko (Őrség-sorozat) a kedvenc, gondolom mindkettő számít abban, hogy ennyire más a véleményem erről a könyvről (noha a keleti blokkból Sztrugackijék és Lem írásait kifejezetten szeretem).
Sziasztok!
VálaszTörlésJó kis ismertető, köszi szépen!
Írod, hogy egy elgépelést leltél, én három hibát találtam (kiírtam, valahol meg is van a cetli), egyébként minden szavát élveztem a regénynek.
Én is írtam róla egy könyvismertetőt, a www.irjunk.hu oldalára, ha van kedvetek elolvasni (az sem hosszú), örülök neki, ide tenném a linkjét, de ez az oldal nem támogatja a másolást...
Szia! Én is hasonló véleményen voltam a felsorolásszerű stációkkal a könyv első felében. Lassan is haladtam... de aztán, ahogy ezen túllendültünk, én is jobban kedvet kaptam a történethez. Még nem végeztem vele, nagyjából 100 oldal van hátra. Én is tervezek egy blogbejegyzést majd róla.
VálaszTörlésOlvastam, jó lett :)
VálaszTörlésöhm...az én könyvemben van metrótérkép...
VálaszTörlésEzek szerint hallgatnak az olvasói visszajelzésekre vagy maguktól is rájöttek, hogy valami hiányzik és az újranyomásba már beleszerkesztették. Most olvasom a 2034-et, abban is van.
VálaszTörlésSzerintem érdekes és igazán izgalmas mű!!- annak aki kicsit is szereti az orosz stílust ...
VálaszTörlésmi az orosz stílus? Reményvesztett,néha reménnyel teli de mégis nyomasztó és elkeserítő érzést árasztó kotyvalék...
Más mint egy amerikai sci-fi .. ott nem igazán a miértek és hogyanok a lényegek ...nem akar elgondolkodtatni... az oroszok viszont igen ..és talán pont ezért nem olyan élvezetes sok embernek mert kell rajta agyalni, megköveteli.
8/10 nálam bár sajnálattal olvastam h a folytatás csak töredéke a terjedelemnek!
A Budapesti metró be tud fogadni 200 ezer embert mint ovohely, el lehet képzelni a Moszkvai kapacitását.
VálaszTörlés