2010 számokban

A molyos statisztikának némileg ellentmond a külön nyilvántartásom, mely szerint 2010-ben 160 darab könyvet olvastam el teljesen, az elejétől a végéig (vizsgaidőszakokban volt, hogy kötetenként csak pár tanulmányt kellett, az ilyet értelemszerűen nem számolom bele). A teljes terjedelem 48815 oldal volt, ez átlagosan 306 oldalt jelent - egyébként 52 és 976 között változik.

Fabian Lenk: Marco Polo és a Titkos szövetség

Meglepetéssel és örömmel konstatáltam, hogy a már sokszor, sokféleképpen felhasznált (népszerű, de talán kissé elcsépelt) témák mellé (Egyiptom, ókori Görögország, Róma, vikingek, kalózok) egy ázsiai környezetben, ráadásul pont a Nagy Mongol Birodalom fénykorának idején játszódó történet is bekerült Fabian Lenk Idődetektívek sorozatába, melynek jelen kötet a második része. 

Julian, Kim, Leon és Kija, az Egyiptomban "összeszedett" macska a Marco Polóról szóló iskolai történelemóra hatására úgy döntenek, hogy a valóságban is szeretnének találkozni a nagy felfedezővel, ezért az öreg könyvtár titokzatos szobájának segítségével visszautaznak az időben, egészen pontosan 1275-be, amikor is Marco Polo éppen Dzsingisz unokájához és örököséhez, Kubiláj kánhoz igyekezett, hogy drágaköveket vásároljon. A három barát és a macska csatlakoznak a velenceihez, de már útközben veszélybe kerülnek, Kubiláj udvarában pedig biztonság és békés üzletelés helyett újabb bonyodalmak várják őket, melynek elszenvedője maga Marco Polo, az összeesküvés leleplezése viszont ifjú hőseinkre vár. 

Birtalan Ágnes (szerk.): Mongol játékok és versenyek

Hiánypótló kiadvány a Mongol játékok és versenyek c. tanulmánykötet, mely nem csak a szűk szakmai rétegnek szól - a népi játékok, a csontvetés, birkózás, lóverseny, íjászat, Mongólia vagy általánosságban a nomád népek iránt érdeklődőknek is bátran ajánlom. A mongolisztikában egyáltalán nem járatos olvasó talán átugorja a szakkifejezéseket, de az egyes cikkek nyelvezete közérthető, az átlagos ismeretterjesztő műveknél viszont messze nagyobb tudományos igénnyel és pontossággal íródtak.
(Ha valaki esetleg tud csigacsontot/bokacsontot szerezni szóljon!)
Lejjebb mindegyik tanulmányról röviden, képekkel: 

Suzanne Collins: Futótűz

Az éhezők viadala folytatásában az események komolyabbá válnak, a gyilkos játékot megnyerő Katniss Everdeen és társa, Peeta pedig azon veszik észre magukat, hogy egy új lázadás jelképévé lettek. 
Az előző lázadás hetvenöt kudarcba fulladt, erre emlékeztetnek az évente megrendezett viadalok, ahol minden szektorból egy fiúnak és egy lánynak ki kell állnia és képességeihez mérten helytállni a másik huszonhárom fiatallal szemben, halálos küzdelemben. Katnissék most arra készülnek, hogy ők lesznek a soron következő viadalon körzetük kisorsolt áldozatainak mentorai, felkészítői - a fellángoló lázadáshullám miatt felbőszült kapitóliumi vezetés viszont nem hagyja, hogy ilyen olcsón megússzák. 

Suzanne Collins jó technikával ír, könnyen-gyorsan-szórakoztatóan olvasható a trilógia második része is, az elsőhöz hasonlóan szintén egy délutánomba telt elolvasni, ami azért jól mutatja, hogy az esetleges hibák ellenére mennyire lekötött. 

Suzane Collins: Az éhezők viadala

Tegnap kaptam egy újabb recenziós példányt az Agavétól, amihez viszont illett elolvasni az előzményt is, ezt Nita adta kölcsön. 

A molyos értékelések alapján érdekes, posztapokaliptikus történetnek tűnt Az éhezők viadala, én pedig mindent szeretek, ami jó sci-fi, úgyhogy talán nagyobb elvárásokkal kezdtem a trilógia első részéhez, mint kellett volna. Sajnos részben csalódnom kellett, ezt már az elején érdemes leszögezni... 

Glen Cook: A Fekete Sereg / Lappangó Árnyak / A Fehér Rózsa

Aki olvasta már Steven Erikson fantasysorozatának eddig megjelent részeit, kizárt, hogy más véleményre jusson: a Fekete Sereg a Hídégetők ikertestvérei. No nem fizikailag és nem is a hadszervezetük, annál inkább az a jellegzetes, sötét cinizmus és humor, mely egyformán jellemzi mindkét alakulatot. Ráadásul a múltjuk és jelenük is hasonló, régen sokan voltak, ma már egyre kevesebben, a végén pedig... (Na ezt nem tudom, mert egyik sorozatból sem fordítottak még le eleget.) 

A továbbiakban igyekszem nem lelőni a poénokat, azok is nyugodtan elolvashatják a bejegyzést, akik korábban még nem találkoztak a könyvekkel (leszámítva az utolsó könyvhöz tartozó részt). A lényeg, hogy fantasykedvelőknek mindenképpen ajánlott sorozat. 

Mongol népzenei és egyéb koncert/előadás (mongol kulturális évad 2010, második rész)

Egy nappal az előző bejegyzésben szereplő Hurd koncert után a Hagyományok Házának nagyterme is megtelt mongolokkal és néhány európaival (főként az ELTE keleti szakos hallgatói), akik az Ulánbátor Népi Együttes, a Mongol Köztársaság két Érdemes Művész (vagy valami hasonló) díjjal kitüntetett operaénekese, két balett-táncos és az Ulánbátori Állami Cirkusz két akrobatája produkcióját jöttek meghallgatni/megtekinteni.  A helyszín nagyon szép, az esemény pedig az alantiak esetleges apró negatív felhangja ellenére szórakoztató és érdekes volt, az pedig egészen meglepő, hogy a többi külfölditől eltérően milyen jól beszélnek magyarul az itt élő mongolok.