Alig valamivel több mint egy év alatt harmadik kötetéhez ért magyarul Michael J. Sullivan rendkívül sikeres fantasysorozata. Hadrian és Royce, a két tolvaj, egyre komolyabb események felé sodródik, ezúttal egész királyságok sorsa a tét, de a megszokott szurkálódós humor és a színes fantázia ugyanúgy átjárja a Birodalom születik lapjait is, mint az előző két részét.
Michael J. Sullivan valamit nagyon jól eltalált, amikor elkezdte megírni hatrészes fantasysorozatát. A Riyria-krónikák klasszikus fantasy egy tipikus világban és annak ellenére rendkívül sikeres, hogy egymást érik a különféle újító, határfeszegető, szokatlan fantasyregények - úgy látszik, a minőségi high fantasyre még mindig van igény, és ez így van jól.
Az első kötet, a Trónbitorlók szerethető, kellemesen gunyoros stílusával emelkedett ki a hasonló regények közül, az Avempartha - Az elfek tornya már nagyszabásúbb, de az olvasmányos stílus és a barátságos humor megmaradt (mit megmaradt, egyértelműen fejlődött!). A Birodalom születik érezhetően komolyabb, több érzékeny téma kerül elő és maga a történet is kezd árnyaltabbá, sötétebbé válni.
Hadrian és Royce minden eddiginél mélyebben belekerülnek a királyságok közti viszályba, melyet az újraalapított Nefronita Birodalom agresszív térnyerése is súlyosbít. A tét most már igencsak komoly: egész városok, teljes országok jövője és lakosaik élete. Ez már nem a tolvaj-páros játéktere, a nagypolitikában nincs rutinjuk, de ahogy az a történetből kiderül, egyszerűbb módszerekkel is jó eredményeket lehet elérni.
Színre lépnek új szereplők is, kifejezetten szerethetőek és visszataszítóan aljasak egyaránt, ám ami ilyen szempontból igazán jót tesz a regénynek, az árnyaltabb karakterek térnyerése - a saját értékrendje szerint nem feltétlenül gonosz az, aki a főszereplőkkel ellentétes oldalon áll. A Riyria útja ezúttal dél felé vezet, Melengár és Dunmore után most a nemzetelvűek és az új Birodalom háborúja dúlta Rhenyddbe látogatnak, hogy felajánlják Melengár szövetségét a nefroniták ellen. Természetesen ahogy az lenni szokott, már az odajutás maga is váratlan nehézségeket és fordulatokat tartogat, a háborús helyzet megoldása pedig minden érintettől komoly lélekjelenlétet kíván.
Ha nem lenne elég, hogy Melengár, de talán az egész szabad világ sorsa is a vállukon nyugszik, Royce-nak és Hadriannek is szembe kell néznie saját múltjával (és egyik sem akármilyen múlt!), valamint a tudattal, hogy az öreg mágus, Ezrahaddon, talán csak eszközként használja őket egy még nagyszabásúbb játszmában. Melengár hercegnője, Arista - a két férfit ellenpontozandó - a jövőjével és a képességei jelentette súlyos teherrel szembesül, a kellemetlenül nehéz helyzetek során pedig lassan végleg felnőtté érik. A másik térfélen, lényegesen kevesebb fejezetben, a Birodalom újdonsült császárnőjén és hű segítőjén keresztül mutatja meg Sullivan a nefronita egyház igazán sötét oldalát, azt, hogy még az Avemparthában olvashatóaknál is rosszabb dolgokra képesek a hatalomért.
A Trónbitorlók könnyed humora és az Avempartha mesés kalandossága a Birodalom születik lapjain egy kissé háttérbe szorul és a történet ritmusa is megváltozik. Az első kötet több rövidebb epizódból állt, a második kerek regény, itt viszont a hosszú felvezetés végén csak egy kis pihenőt kapunk, nem az igazi válaszokat, ez a következő részre marad. Ettől függetlenül persze, ahogy a másik két magyarul megjelent rész, a ez is olvasható önálló történetként, legfeljebb az ember a szokásosnál kíváncsibb lesz a végén és tűkön ülve várja A smaragd vihar (The Emerald Storm) megjelenését.
A magyar kiadás ezúttal is jól sikerült. Az eredeti borítóképet nézegethetjük a címlapon, a (következő hárommal együtt) hat kisebb kötet olvasóbarátabb, mint ha az új amerikai kiadáshoz hasonlóan könyvenként párosával lennének a regények (még ha ez a Birodalom születik és A Smaragdvihar esetében a történet miatt indokolt is lehetne) és a fordítás is rendben van, egy érthetetlen hibát leszámítva: Matolcsy Kálmán valami rejtélyes okból a halfblood-ot (félvér, itt éppen elf és ember közös gyermeke) következetesen félszerzetnek (angolul halfling, a hobbitokra használt kifejezés, Tolkien történetein kívül sok más fantasyben is előfordul) fordította az egész kötet során. Ettől eltekintve a történetben és a szövegben nincs kivetnivaló, bátran ajánlom karácsonyra a sorozat eddig megjelent részeit fantasyrajongóknak és úgy általában a szórakoztató történeteket kedvelő olvasóknak egyaránt.
--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nyphron Rising
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Marc Simonetti
ISBN: 978 963 9861 57 2
Oldalszám: 376
Ár: 3095,- (borítóár), 2250,- (Fumax webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Google+-on, a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
Hadrian és Royce minden eddiginél mélyebben belekerülnek a királyságok közti viszályba, melyet az újraalapított Nefronita Birodalom agresszív térnyerése is súlyosbít. A tét most már igencsak komoly: egész városok, teljes országok jövője és lakosaik élete. Ez már nem a tolvaj-páros játéktere, a nagypolitikában nincs rutinjuk, de ahogy az a történetből kiderül, egyszerűbb módszerekkel is jó eredményeket lehet elérni.
Színre lépnek új szereplők is, kifejezetten szerethetőek és visszataszítóan aljasak egyaránt, ám ami ilyen szempontból igazán jót tesz a regénynek, az árnyaltabb karakterek térnyerése - a saját értékrendje szerint nem feltétlenül gonosz az, aki a főszereplőkkel ellentétes oldalon áll. A Riyria útja ezúttal dél felé vezet, Melengár és Dunmore után most a nemzetelvűek és az új Birodalom háborúja dúlta Rhenyddbe látogatnak, hogy felajánlják Melengár szövetségét a nefroniták ellen. Természetesen ahogy az lenni szokott, már az odajutás maga is váratlan nehézségeket és fordulatokat tartogat, a háborús helyzet megoldása pedig minden érintettől komoly lélekjelenlétet kíván.
 |
| A Riyria (Sarctic illusztrációja) |
A Trónbitorlók könnyed humora és az Avempartha mesés kalandossága a Birodalom születik lapjain egy kissé háttérbe szorul és a történet ritmusa is megváltozik. Az első kötet több rövidebb epizódból állt, a második kerek regény, itt viszont a hosszú felvezetés végén csak egy kis pihenőt kapunk, nem az igazi válaszokat, ez a következő részre marad. Ettől függetlenül persze, ahogy a másik két magyarul megjelent rész, a ez is olvasható önálló történetként, legfeljebb az ember a szokásosnál kíváncsibb lesz a végén és tűkön ülve várja A smaragd vihar (The Emerald Storm) megjelenését.
A magyar kiadás ezúttal is jól sikerült. Az eredeti borítóképet nézegethetjük a címlapon, a (következő hárommal együtt) hat kisebb kötet olvasóbarátabb, mint ha az új amerikai kiadáshoz hasonlóan könyvenként párosával lennének a regények (még ha ez a Birodalom születik és A Smaragdvihar esetében a történet miatt indokolt is lehetne) és a fordítás is rendben van, egy érthetetlen hibát leszámítva: Matolcsy Kálmán valami rejtélyes okból a halfblood-ot (félvér, itt éppen elf és ember közös gyermeke) következetesen félszerzetnek (angolul halfling, a hobbitokra használt kifejezés, Tolkien történetein kívül sok más fantasyben is előfordul) fordította az egész kötet során. Ettől eltekintve a történetben és a szövegben nincs kivetnivaló, bátran ajánlom karácsonyra a sorozat eddig megjelent részeit fantasyrajongóknak és úgy általában a szórakoztató történeteket kedvelő olvasóknak egyaránt.
 |
| Marc Simonetti borítófestménye, feliratok nélkül. |
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nyphron Rising
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Marc Simonetti
ISBN: 978 963 9861 57 2
Oldalszám: 376
Ár: 3095,- (borítóár), 2250,- (Fumax webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Google+-on, a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése