Először is: ki tudja, mi az a steampunk? Hm, ennél rosszabb arányt vártam. Azért elmondom: a cyberpunk mintájára (az 1980-'90-es években) létrehozott kifejezés a Jules Verne által elkezdett, H. G. Wells által folytatott műfajra, amelynek fontos részei a gőzgépek, analóg (mechanikus) számítógépek és gyakran a rádióhullám. Tipikus steampunk regény például William Gibson és Bruce Sterling tollából A gépezet, ahol ötvöződnek az elemek: lyukkártyás, gőzzel működtetett számítógépek irányítják egy alternatív múlt viktoriánus Londonját.Hasonló, enyhén lázálmos látomás China Miéville Perdido Pályaudvara is, egy újabb csavarral: itt a szmogba fulladó, hihetetlenül mocskos Új-Crobuzon városát gőzgép-ember kreatúrák is járják, a leggyakoribb és legborzasztóbb büntetés, az újraformálás eredményeképpen. Elég gyomorforgató már leírva is, úgyhogy ha netán filmre vinnék, garantáltan 18+-os besorolást kapna, ha a maguk valójában kerülnének vászonra ezek a szerencsétlenek.
Egy renegát tudós, Isaac Dan der Grimnebulin furcsa kísérleteit végzi Új-Crobuzon lidérces forgatagában, közben különös szerelmi viszonyt folytatva egy kheprivel, aki nyaktól lefelé egy nagyjából átlagos embernő, csak éppen bogárfeje van, amikor érdekesnek és nehéznek tűnő megbízást kap Yagharektől a kitaszított garudától. (A garudák madáremberek, nem véletlen a névegyezés a hindu-buddhista mitológia lényeivel.) A feladat a következő: újra röpképessé kell tenni a lefűrészelt szárnyú garudát, mégpedig úgy, hogy sem újraformálás, sem bármi technomágia nem jöhet szóba. Grimnebulin megpróbál eleget tenni a kérésnek: elkezd felvásárolni minden szárnyas, vagy más módon repülni képes lényt és mindent, ami azzá alakulhat, hogy azokat tanulmányozva találjon megoldást a problémára.
 |
| (forrás: New Crobuzon Hero) |
Idáig jó az alapképlet, de a folytatásban Miéville elkezdi telezsúfolni mindennel, ami a különböző ideológiai megfontolásaiból fakad, nevezetesen a marxizmusból, horrorból, 19. századi ponyvairodalomból, illetve némi szerepjátékos- és Philip K. Dick-i érzület is akad, de a kalap az egészen a Tolkien-kritika lenne. Legalábbis ennek szánja írásait, a tolkieni fantasy bírálata mellett maga is megpróbált egy hasonló bonyolultságú világot létrehozni (ami dicséretes), sajnálatos módon azonban tökéletesen elveszett a saját maga készítette útvesztőben. A hírek szerint ezt a következő, magyarul Armada címen megjelent regényében orvosolja, talán arról is írok valamit, ha elolvasom.
--
Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Perdido Street Station
Eredeti cím: Perdido Street Station
Fordította: Juhász Viktor
Oldalszám: 382+494
Én azért kíváncsi vagyok rá és a folytatást is beszerezném. :)
VálaszTörlésOlvasgatlak folyamatosan, további jó munkát! :)
Ha szereted a steampunkot és nem zavar, hogy gyakran összeszedetlen a történet, akkor nyugodtan. Én is elolvastam kétszer... A folytatás meg remélem jobb lesz, de mielőtt belekezdek, megvárok néhány olvasói véleményt is.
VálaszTörlésKöszi, igyekszem :) A visszatérő látogatóknak meg külön örülök :)
Bennem ez a könyv nagyon mély nyomokat hagyott, nem voltam hajlandó visszavinni a könyvtárba addig, amíg meg nem szereztem magamnak :D
VálaszTörlésLehet velem vannak gondok, de én nem vesztem el sehunse' az útvesztőben, már ha egyáltalán volt.
*hümmög* Nos nos, majd megint szépen leemelem a polcról és elolvasom.
Persze néhol hiányoltam ezt-azt, mondjuk részletesebb kibontást, de azt tényleg csak kíváncsiságból, de szerintem azzal semmi baj, ha egy-pár dolog a fantáziánkra van bízva... úgyis keveset használják manapság az emberek.
Summa summarum: szerintem zseniális. Úgy undorító, hogy közben véletlenül sem öncélú, és ez nagyon kevés könyvről mondható el, ami ilyen természetesen ábrázolja a brutalitást és a mocskot.
Nekem tetszett, na.
(a térképet külön imádtam)