
A sztori semmi extra, egy évente megrendezett fiktív animeconon játszódik, amelyik megítélésem szerint olyan, mint bármelyik másik, legalábbis vannak visítozó fangörlök, önjelölt szakértők, cosplayerek, egy-két értelmesebb alak, amatőr rajzolók, kiadók, szervezők... És persze akadnak utalások a már-már skizofrenitás felé hajló "kettős életre" is: netes fórumok, "majd mailben beszélünk" stb. Apropó, utalások. Az orosz származású író-rajzolónő telepakolta mindkét kötetet mindenféle manga-animecímekkel, csak (gondolom az esetleges jogdíj-pereket megelőzendő) kicsit átalakítva. A "Half Metal Alchemist"-nél szétröhögtem magam, remélem nem hallatszott ki nagyon a szobámból... Az viszont fura, hogy a National Geographicot le merte írni rendesen.

A sztoriról: tényleg semmi extra, bár feltehetően némi önéletrajzi ihletés akad benne. Elvileg főiskolás, gyakorlatilag 13-15 éves gyerekek érzelmi bonyolultságát megélő, amatőr mangaíró lány és rajzolója "kalandjairól" van szó a Yattacon útvesztójében. Lapos szerelmi szál, lázadás az anyuka ellen, tündérmeséket megszégyenítő hepiend, tulajdonképpen ennyi az egész. De altatónak jó volt :) Ja! Az esetleges kérdéseket megelőzendő: az első kötetet kb. egy éve olvastam már...
Kiadó: Mangattack
Kiadási év: 2007
Eredeti cím: Dramacon Vol. 2 / 3
Fordította: Pap Zoltán, Sárközy Bence
Oldalszám: 212 / 212
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése