Erich Fromm: A szeretet művészete

Eredetileg pszichológiára kellett volna recenziót írnom belőle, de elnéztem a hátralévő időt, úgyhogy egy másik, korábban olvasott könyvből írtam, a Ranschburg-féle Félelem, harag, agresszióból. Azt a nagyjából hat oldalt inkább nem másolnám be ide a blogba, ettől megkímélek minden olvasót. Ez a könyv más, mert amit erről pötyögök, nem kell öt-hét A4-es oldalig húzni...
Szóval. A címe már egyértelműsíti, hogy miről szól, ezért a tartalmat nem is taglalnám igazán, a lényeg Fromm alaptézisében rejlik, mely szerint a szeretet nem természetes adottság, sokkal inkább művészet. Emellett ír a szeretet különféle fajtáiról, még - némi filozófiai kikacsintással - az adott vallástól függő isten iránti szeretetről is, ennek ellenére újat igazán nem tud mondani. Ez alatt nem az értendő, hogy lapos lenne vagy érdektelen a könyv, sokkal inkább azt, hogy amit összefoglal benne, annyira magától értetődő, hogy szinte úgy érzi az ember, hogy ilyesmire kár volt papírt pazarolni. (Zárójeles megjegyzés: ez sok más esetben is így van, de valamiből élni kell a pszichológusoknak is, amikor éppen nem a pácienseik lelkeit boncolgatják vagy nem tanítanak.) Ami viszont kiemelésre méltó téma, az a harmadik fejezetben előbukkanó "szeretet vs. (mai) nyugati típusú társadalom" gondolata. És elnézve az átlagembert (vagy nevezzük fogyasztónak?) sajnos nem kérdőjelezhető meg az egésznek a valóságalapja sem. Azonnali kielégülésre hajtó (minden értelemben) globalizált fogyasztói világunkban a szeretet egyértelműen elsikkad, adott esetben még káros is lehet - erről sokan írtak és fognak is, de írhatnak és beszélhetnek akárhányan, ha a tömegek nem hajlandóak (nem képesek?) változtatni. Természetesen ez elég pesszimista világkép és van példa a javulásra, de a negatív dolgoknak nagyobb a hatása az emberekre, többször előbukkannak az emlékezetből és tovább megmaradnak benne.
A könyvecske (184 oldal, 11,5*18 cm) a vége felé sem tartalmaz igazi újdonságot: a konklúzió az, hogy a szeretetet, mint bármilyen más művészetet, gyakorolni kell, a kiindulópont önmagunk (ez egyébként nem minden kultúra művészetfelfogására igaz), akarat és koncentrálóképesség mindenképpen szükséges hozzá.

Kiadó: Háttér Kiadó
Kiadási év: 1993

Eredeti cím: The Art of Loving

Fordította: Várady Szabolcs

Oldalszám: 184

Igazából ehhez semmi köze, de csak ezért nem írok új bejegyzést: aki Twilight / Alkonyat e-bookot keres, az nem jó helyen jár. Sőt, még papíralapú adathordozón sem olvastam. De ha valahol rábukkanok digitális verzióban, belinkelem azért. Addig is nézelődjetek, van sok más jó dolog itt :)