Az ember bizony meglehetősen önelégült népség. Nem ok nélkül, elvégre nagyszerű dolgokat értünk el, ám a realitásérzék és empátia hiánya azért többnyire csak kárt okoz. Szerencsére itt van nekünk Ari Turunen, aki Hát nem tudjátok, ki vagyok? című könyvében megkísérli kipukkasztani a pökhendiség valóságtól elszigetelő buborékját, ráadásul mindezt igen szórakoztatóan teszi.
A finn Ari Turunen újságíró és kommunikációs szakember, az Academy of Finland kommunikációs igazgatója. Eddig kilenc könyve jelent meg, többnyire az emberi viselkedés egy-egy jellegzetes aspektusáról, mint a részegség, a babona, az ellenkezés, vagy éppen a hazugság. Ebben a művében a pökhendiség kulturális és történelmi hatásait járja körbe.
A Hát nem tudjátok, ki vagyok? - A pökhendiség története témaválasztása szokatlan, de csak míg bele nem gondolunk, milyen óriási mértékben befolyásolja a világot a pökhendiség. Ugyan a történelem fordulópontjaival kapcsolatban az Esko Valtaoja-féle álláspontot képviselem, miszerint a tudomány és a technológia formálja igazán az emberek életét, nem a politika és a háborúk, de a legnagyobb károkat kétségkívül a pökhendiség okozza. Teljesen mindegy, hogy politikáról, gazdaságról, diákokról, háborúról, vallásról vagy hegymászásról van szó, a pökhendiség, az ember saját nagyságába vetett túlzott hite és az ezzel ellentétes jelek figyelmen kívül hagyása idővel garantáltan katasztrófához vezet. Többnyire a pökhendi egyén/intézmény számára is, de mire idáig jut a folyamat, ártatlanok, kívülállók sokasága is megsínyli a dolgot.
Konkrét példákhoz sem kell messzire menni, elég megnyitni egy tetszőleges híroldalt, garantáltan ott lesz a címlapon több kiváló (és nem feltétlenül szándékos) illusztráció a politika, gazdaság, sport vagy bármi más témájában. Ez gyakorlatilag Ari Turunen kísérletének leegyszerűsített, kommentár nélküli változata és természetesen nem hozza azt, amit a kötet, viszont ugyanúgy megmutatja, mivel jár az empátia, realitásérzék és hasonlók elvesztése. Turunen persze ennél tovább megy: ismert és kevésbé ismert, történelmi léptékű és személyes történeteken, szituációkon keresztül vezeti be az olvasót a pökhendiség történetébe és vázolja fel a jelenség rendkívül káros hatásait.
A Hát nem tudjátok, ki vagyok?-hoz hasonló, tematikus könyvek mindig izgalmasak. Szándékosan szűk fókuszból vizsgálnak ismert (vagy ismerős) eseményeket és jelenségeket, ezzel az olvasót is újraértelmezésre, vagy legalábbis gondolkodásra ösztönözve. Általában nem árulnak el komoly titkokat, sőt, gyakran olyasmire mutatnak rá, ami utólag egészen nyilvánvalónak, magától értetődőnek tűnik, de mi valahogy mégsem ilyen szemmel néztünk korábban a vizsgált témákra. Sokszor kimondottan szórakoztatóak is, ebben az esetben például a szerző visszafogott humorának és olvasmányos stílusának köszönhetően. Az igazi értékük viszont abban rejlik, hogy - legalábbis átmenetileg - valami újat adnak a nézőpontunkhoz, új összefüggéseket vehetünk észre és úgy általában frissebb szemmel, frissebb elmével járhatjuk a világot.
Turunen könyvének a jelen (világ-) politikai és (világ-) gazdasági eseményeinek tükrében különös jelentősége van. A pökhendiség, önteltség, arrogancia nagyon komoly fenyegetést jelent az emberiség jövőjére, elég csak a globális felmelegedés tényét tagadókra, vagy a szélsősége(se)k, populisták egyre növekvő befolyására gondolni. Ha a Hát nem tudjátok, ki vagyok?-nak legalább annyit sikerül elérnie, hogy ez minél több emberben tudatosuljon, és ha ezek az emberek több empátiával és humanizmussal kezdenek viszonyulni környezetükhöz, illetve felismerik az önkritika hasznát, tudatosan ellensúlyozva, kijavítva, megakadályozva a pökhendiség okozta károkat, nos, ennél többet egy író sem kívánhat.
A Hát nem tudjátok, ki vagyok? - A pökhendiség története témaválasztása szokatlan, de csak míg bele nem gondolunk, milyen óriási mértékben befolyásolja a világot a pökhendiség. Ugyan a történelem fordulópontjaival kapcsolatban az Esko Valtaoja-féle álláspontot képviselem, miszerint a tudomány és a technológia formálja igazán az emberek életét, nem a politika és a háborúk, de a legnagyobb károkat kétségkívül a pökhendiség okozza. Teljesen mindegy, hogy politikáról, gazdaságról, diákokról, háborúról, vallásról vagy hegymászásról van szó, a pökhendiség, az ember saját nagyságába vetett túlzott hite és az ezzel ellentétes jelek figyelmen kívül hagyása idővel garantáltan katasztrófához vezet. Többnyire a pökhendi egyén/intézmény számára is, de mire idáig jut a folyamat, ártatlanok, kívülállók sokasága is megsínyli a dolgot.
Konkrét példákhoz sem kell messzire menni, elég megnyitni egy tetszőleges híroldalt, garantáltan ott lesz a címlapon több kiváló (és nem feltétlenül szándékos) illusztráció a politika, gazdaság, sport vagy bármi más témájában. Ez gyakorlatilag Ari Turunen kísérletének leegyszerűsített, kommentár nélküli változata és természetesen nem hozza azt, amit a kötet, viszont ugyanúgy megmutatja, mivel jár az empátia, realitásérzék és hasonlók elvesztése. Turunen persze ennél tovább megy: ismert és kevésbé ismert, történelmi léptékű és személyes történeteken, szituációkon keresztül vezeti be az olvasót a pökhendiség történetébe és vázolja fel a jelenség rendkívül káros hatásait.
A Hát nem tudjátok, ki vagyok?-hoz hasonló, tematikus könyvek mindig izgalmasak. Szándékosan szűk fókuszból vizsgálnak ismert (vagy ismerős) eseményeket és jelenségeket, ezzel az olvasót is újraértelmezésre, vagy legalábbis gondolkodásra ösztönözve. Általában nem árulnak el komoly titkokat, sőt, gyakran olyasmire mutatnak rá, ami utólag egészen nyilvánvalónak, magától értetődőnek tűnik, de mi valahogy mégsem ilyen szemmel néztünk korábban a vizsgált témákra. Sokszor kimondottan szórakoztatóak is, ebben az esetben például a szerző visszafogott humorának és olvasmányos stílusának köszönhetően. Az igazi értékük viszont abban rejlik, hogy - legalábbis átmenetileg - valami újat adnak a nézőpontunkhoz, új összefüggéseket vehetünk észre és úgy általában frissebb szemmel, frissebb elmével járhatjuk a világot.
Turunen könyvének a jelen (világ-) politikai és (világ-) gazdasági eseményeinek tükrében különös jelentősége van. A pökhendiség, önteltség, arrogancia nagyon komoly fenyegetést jelent az emberiség jövőjére, elég csak a globális felmelegedés tényét tagadókra, vagy a szélsősége(se)k, populisták egyre növekvő befolyására gondolni. Ha a Hát nem tudjátok, ki vagyok?-nak legalább annyit sikerül elérnie, hogy ez minél több emberben tudatosuljon, és ha ezek az emberek több empátiával és humanizmussal kezdenek viszonyulni környezetükhöz, illetve felismerik az önkritika hasznát, tudatosan ellensúlyozva, kijavítva, megakadályozva a pökhendiség okozta károkat, nos, ennél többet egy író sem kívánhat.
Idézetek: moly.hu
Beleolvasó: Typotex
Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Ettekö te tiedä, kuka minä olen - Ylimielisyyden historiaa
Fordító: Bába Laura
Borító: Hetsch Ferenc
ISBN:978-963-279-940-7
Oldalszám: 179
Ár:
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése