A Földalatti Légitársaság alternatív Amerikájában legális maradt a rabszolgatartás. Victor, egy szökött rabszolga, saját szabadsága érdekében sorstársaira vadászik, legújabb célpontjával viszont valami nem stimmel, ezért magánakcióba kezd. Ben H. Winters regényének világa ijesztő párhuzamokat mutat a miénkkel és súlyos kérdéseket vet fel, amelyek többsége Magyarországon is épp olyan aktuális, mint az Egyesült Államokban.
Kedvelem Ben H. Winters visszafogott stílusát és jellegzetesen amerikai témáit. Előző munkája, Az utolsó nyomozó-trilógia elgondolkodtató kérdéseket boncolgatott, apokaliptikus detektívtörténetbe ágyazva, de a Földalatti Légitársaság sem marad el tőle, sőt. Winters új regényének központi motívuma, hogy milyen hatással lett volna az amerikai társadalomra, ha az USA néhány déli államában megmarad a rabszolgatartás intézménye.
Ebből adódóan a regény elsősorban az Egyesült Államok aktuális helyzetére reflektál (pedig a tavaly júliusi megjelenéskor, vagy pláne megírása közben még szó nem volt pl. Trump elnökségéről és az ezzel járó dolgokról), de a fő mondanivaló bárhol a világon megállja a helyét. A rasszizmus, a társadalmi egyenlőtlenségek, a kisebbségek, szegények stb. kiszolgáltatottsága, a tudatos/etikus fogyasztás, az üzletszerű gazdasági csalások, a hatalommal való visszaélés, az identitás keresése és megtagadása Európában, Magyarországon is megkerülhetetlen témák.
Az amerikai polgárháború nem történt meg, Louisiana, Mississippi, Alabama és Karolina államokban pedig az USA alkotmányának XVIII. kiegészítése értelmében megmaradt és alkotmánymódosítással vagy kongresszusi határozattal sem törölhető el a rabszolgaság. Emiatt az Egyesült Államok perifériára szorult, világpolitikai szerepe jóval kisebb az általunk ismertnél, az amerikaiakkal nem szívesen kereskednek, a technológiai vívmányok csak késve jutnak el ide, sok neves amerikai művész, sportoló vagy éppen tudós külföldön igyekszik boldogulni. Északon, a fenti államokon kívül elméletileg szabadság van, de a feketéket így is gyanús személyként kezelik (annál inkább, minél közelebb érünk a rabszolgatartó övezet határához), az átszökött rabszolgákat pedig levadásszák.
Victor északon él, szökött rabszolga és rabszolgavadász. Kénytelen volt alkut kötni a Marsall Szolgálattal, ha életben akart maradni és legalább a felszínen élvezni a szabadságot. Lelkiismeretét elnyomva deríti fel és jelenti be a szökevényeket, rutinmunkának ígérkező megbízása szerint éppen a Földalatti Légitársaság rabszolga-felszabadító mozgalomba kell beépülnie, hogy elkapja legújabb célpontját. Csakhogy a háttérben valami komolyabb dolog van kibontakozóban - mert az ilyesmi azért kell az átlagos olvasónak -, és az eligazításkor kapott információk is gyanúsak, úgyhogy Victor nyomozni kezd a saját szakállára, hogy kiderítse, mi ez az egész. És ha sikerrel jár, talán még a lelkiismeretével is megpróbálhat elszámolni...
Ránézésre adódik az összehasonlítás Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban c. regényével, elvégre ugyanúgy amerikai alternatív történelem (vagy inkább alternatív jelen), az USA a szabadság helyett az elnyomás földje, jelen van az "alkalmazkodás vs. szembeszegülés" motívum, de a hasonlóság itt nagyjából meg is áll. Winters realista, amit leír, az a valóság és nem csak egy lehetséges opció, mint Dicknél, és az elnyomást sem külső hatalmak testesítik meg, hanem az amerikai nép, csak hogy még fájdalmasabb legyen. Illetve európaiként és ebben az esetben fehérként valószínűleg egyik regényt sem lehet a maga teljességében átélni, de ahogy Dick, úgy Winters írói tehetsége is sokat segít abban, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá.
Victor nem az a fajta főszereplő, akivel jóérzésű ember könnyen azonosulni tudna, de ahogy egyre többet tudunk meg róla, a múltjáról, a gondolkodásmódjáról és motivációiról, egyre ismerősebbnek érződik, egy idő után pedig már az elhatárolódás lesz nehéz. Winters nem alkot komplex karaktereket, de általában még a legrövidebb időre felbukkanó mellékszereplő személyisége is hiteles, konzisztens, ami Victor esetében azt jelenti, hogy bármennyire is szeretnénk, ha jobban belegondolunk, nem tudjuk elítélni a döntéseiért.
Ugyanilyen átgondolt és működőképes a világ is. Hasonlít arra, amit mi ismerünk, de kényelmetlenül más. Olykor csak apró motívumokban, mint az USA technológiai lemaradását szemléltető kazettás magnó (a cédé épp a történet idején kezd betörni az amerikai piacra), vagy a Victor által is gyakran hallgatott Michael Jackson külföldi karrierje, máskor viszont óriási súllyal tör rá az olvasóra, hogy itt tulajdonképpen 2016-ot írunk és egy elvileg civilizált országban az egyik ember tárgyként birtokolhat egy másikat. Aztán eszünkbe jut, hogy ez nem csak a regény világa, elég csak az "iszlám államra" vagy a gyakorlatilag rabszolgaként kezelt harmadik világbeli munkásokra gondolni - és itt kap igazi jelentőséget az egész.
Winters nem hagyja, hogy eltávolítsuk magunktól a regényt, nem rázhatjuk le annyival, hogy Amerika az messze van és ez egyébként is csak fikció. Újra meg újra eszünkbe juttatja, hogy a valóság sem (sokkal) jobb, teljesen mindegy, hogy az okostelefonhoz afrikai gyerekek termelték ki a kobaltot és dél-ázsiai munkások gyártják a fast fashion ruházatot fillérekért, embertelen körülmények között, vagy klasszikus értelemben vett rabszolgákkal végeztetik a munkát. De legyen bármilyen súlyos is a téma, a Földalatti Légitársaság egy pillanatra sem válik öncélúvá és nem megy el kínosan léleknyomorgatós irányokba sem. Tárgyilagos, könyörtelen és nagyon fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, de azt is megmutatja, hogy az emberiség még nem veszett el véglegesen.
Tegyetek ti is azért, hogy a Földalatti Légitársaságnak minél kevesebb aktualitása legyen: olvassátok, gondolkodjatok el a részletein és beszélgessetek róla, végtére is ezért született a regény.
Ebből adódóan a regény elsősorban az Egyesült Államok aktuális helyzetére reflektál (pedig a tavaly júliusi megjelenéskor, vagy pláne megírása közben még szó nem volt pl. Trump elnökségéről és az ezzel járó dolgokról), de a fő mondanivaló bárhol a világon megállja a helyét. A rasszizmus, a társadalmi egyenlőtlenségek, a kisebbségek, szegények stb. kiszolgáltatottsága, a tudatos/etikus fogyasztás, az üzletszerű gazdasági csalások, a hatalommal való visszaélés, az identitás keresése és megtagadása Európában, Magyarországon is megkerülhetetlen témák.
Az amerikai polgárháború nem történt meg, Louisiana, Mississippi, Alabama és Karolina államokban pedig az USA alkotmányának XVIII. kiegészítése értelmében megmaradt és alkotmánymódosítással vagy kongresszusi határozattal sem törölhető el a rabszolgaság. Emiatt az Egyesült Államok perifériára szorult, világpolitikai szerepe jóval kisebb az általunk ismertnél, az amerikaiakkal nem szívesen kereskednek, a technológiai vívmányok csak késve jutnak el ide, sok neves amerikai művész, sportoló vagy éppen tudós külföldön igyekszik boldogulni. Északon, a fenti államokon kívül elméletileg szabadság van, de a feketéket így is gyanús személyként kezelik (annál inkább, minél közelebb érünk a rabszolgatartó övezet határához), az átszökött rabszolgákat pedig levadásszák.
Victor északon él, szökött rabszolga és rabszolgavadász. Kénytelen volt alkut kötni a Marsall Szolgálattal, ha életben akart maradni és legalább a felszínen élvezni a szabadságot. Lelkiismeretét elnyomva deríti fel és jelenti be a szökevényeket, rutinmunkának ígérkező megbízása szerint éppen a Földalatti Légitársaság rabszolga-felszabadító mozgalomba kell beépülnie, hogy elkapja legújabb célpontját. Csakhogy a háttérben valami komolyabb dolog van kibontakozóban - mert az ilyesmi azért kell az átlagos olvasónak -, és az eligazításkor kapott információk is gyanúsak, úgyhogy Victor nyomozni kezd a saját szakállára, hogy kiderítse, mi ez az egész. És ha sikerrel jár, talán még a lelkiismeretével is megpróbálhat elszámolni...
Ránézésre adódik az összehasonlítás Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban c. regényével, elvégre ugyanúgy amerikai alternatív történelem (vagy inkább alternatív jelen), az USA a szabadság helyett az elnyomás földje, jelen van az "alkalmazkodás vs. szembeszegülés" motívum, de a hasonlóság itt nagyjából meg is áll. Winters realista, amit leír, az a valóság és nem csak egy lehetséges opció, mint Dicknél, és az elnyomást sem külső hatalmak testesítik meg, hanem az amerikai nép, csak hogy még fájdalmasabb legyen. Illetve európaiként és ebben az esetben fehérként valószínűleg egyik regényt sem lehet a maga teljességében átélni, de ahogy Dick, úgy Winters írói tehetsége is sokat segít abban, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá.
Victor nem az a fajta főszereplő, akivel jóérzésű ember könnyen azonosulni tudna, de ahogy egyre többet tudunk meg róla, a múltjáról, a gondolkodásmódjáról és motivációiról, egyre ismerősebbnek érződik, egy idő után pedig már az elhatárolódás lesz nehéz. Winters nem alkot komplex karaktereket, de általában még a legrövidebb időre felbukkanó mellékszereplő személyisége is hiteles, konzisztens, ami Victor esetében azt jelenti, hogy bármennyire is szeretnénk, ha jobban belegondolunk, nem tudjuk elítélni a döntéseiért.
Ugyanilyen átgondolt és működőképes a világ is. Hasonlít arra, amit mi ismerünk, de kényelmetlenül más. Olykor csak apró motívumokban, mint az USA technológiai lemaradását szemléltető kazettás magnó (a cédé épp a történet idején kezd betörni az amerikai piacra), vagy a Victor által is gyakran hallgatott Michael Jackson külföldi karrierje, máskor viszont óriási súllyal tör rá az olvasóra, hogy itt tulajdonképpen 2016-ot írunk és egy elvileg civilizált országban az egyik ember tárgyként birtokolhat egy másikat. Aztán eszünkbe jut, hogy ez nem csak a regény világa, elég csak az "iszlám államra" vagy a gyakorlatilag rabszolgaként kezelt harmadik világbeli munkásokra gondolni - és itt kap igazi jelentőséget az egész.
Winters nem hagyja, hogy eltávolítsuk magunktól a regényt, nem rázhatjuk le annyival, hogy Amerika az messze van és ez egyébként is csak fikció. Újra meg újra eszünkbe juttatja, hogy a valóság sem (sokkal) jobb, teljesen mindegy, hogy az okostelefonhoz afrikai gyerekek termelték ki a kobaltot és dél-ázsiai munkások gyártják a fast fashion ruházatot fillérekért, embertelen körülmények között, vagy klasszikus értelemben vett rabszolgákkal végeztetik a munkát. De legyen bármilyen súlyos is a téma, a Földalatti Légitársaság egy pillanatra sem válik öncélúvá és nem megy el kínosan léleknyomorgatós irányokba sem. Tárgyilagos, könyörtelen és nagyon fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, de azt is megmutatja, hogy az emberiség még nem veszett el véglegesen.
Tegyetek ti is azért, hogy a Földalatti Légitársaságnak minél kevesebb aktualitása legyen: olvassátok, gondolkodjatok el a részletein és beszélgessetek róla, végtére is ezért született a regény.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordító: Orosz Anna
Borító: Demeter Zsuzsa
ISBN: 9789634192763
Oldalszám: 331
Ár:
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése