Neil Gaiman: Szerencsére a tej

Egy jó apa igazi hős a gyerekei szemében. De mi történne, ha egy sima tejvásárlás valami egészen hajmeresztő kalandba fordulna, ahol válogatottan valószínűtlen szituációkban kell helytállnia egy átlagos brit apának? Neil Gaiman tudja és el is meséli a Szerencsére a tej c. kötetben. 

Neil Gaiman mesekönyve kortól és nemtől függetlenül mindenkinek biztos szórakozást garantál. Van benne minden, ami kell: űrlények, dinoszauruszok, pónik, tér-idő kontinuum, időutazás, kalózok és wámpírok. Meg persze tej. Sőt, a tej a lényeg, hiszen azért meg el a gyerekek apukája a boltba, hogy a két gyermeke tudjon kukoricapelyhet enni reggelire. És ha ez mind nem lenne elég, akkor ott vannak még Skottie Young remek illusztrációi is, amelyek szinte életre keltik a könyvet. 

Gaiman ismét bebizonyítja, hogy profi mesélő: így lehet röviden és egyszerűen, de szórakoztatóan megírni egy normál méretű regény eseményeit, ifjabbak számára is olvasható formában. Lássuk be, ez nem kis teljesítmény, és nem árt, ha a fiatalabb korosztály is időben elkezd ismerkedni a tér-idő kontinuummal és a wámpírok walódi arcáwal (ami még véletlenül se csillog). 

A történet egy jól ismert szituációval kezdődik: a tálban ott zizeg a kukoricapehely, de elfogyott a tej, narancslével meg azért mégsem az igazi (kivéve, ha... de majd megtudjátok). Így hát a gyerekek apukája elmegy a boltba tejért. Hősiessége mögött némi hátsó szándék is lakozik, ugyanis a teához neki is szüksége van tejre, de ez a lényegen nem változtat. Korán reggel boltba menni tényleg kemény feladat.

A tejvásárlás szokatlanul sokáig húzódik, de mint utólag kiderül, nem véletlenül: a boltból hazaigyekvő apukát elrabolják az űrlények. Aztán bekerül a képbe egy dinoszaurusz feltaláló (egész pontosan sztegoszaurusz), néhány kalóz a múltból, később pedig egy morcos vulkán-isten, néhány póni és cseppet sem szimpatikus wámpír. És fontos szerepet kap egy nagy piros gomb is. A túl sok spoiler elkerülése végett legyen elég annyi, hogy az apukának izgalmas kalandokat kell kiállnia (a tejjel együtt), és végül a Föld is megmenekül – ugyanis szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul. A pakliban persze az is benne van, hogy az egész univerzum megsemmisül, úgyhogy ez tényleg nem kis fegyvertény. 

Ahhoz képest, hogy milyen kis rövidke kötet, egészen sok eseményt és csavart sikerült belesűríteni, ráadásul nem is lett tőle túlzsúfolt vagy erőltetett. A sztegoszaurusz karaktere és találmány-elnevezési szokásai kísértetiesen emlékeztetnek Leonardo da Kvirmre a Korongvilág-sorozatból, a léghajós-időutazós-dinoszauruszos dolog meg afféle Durrell-parafrázisnak tűnik (Léghajóval a világ körül, Léghajóval a dinoszauruszok földjén), de Gaiman annyira kedvesen adja elő a sztorit, hogy ez egyértelműen csak tiszteletadás a nagy írókollégák felé. Más Gaiman-történetekhez képest elsősorban az lehet feltűnő, hogy itt nincs semmi öncélúan bizarr és horrorisztikus (-nak szánt) elem, csak bájos, ironikus humor és aranyos történet, ennyire kellemes és barátságos könyv időtlen idők óta nem járt a kezemben. 

A Szerencsére a tej kitűnő választás rövid esti mesének vagy korai önálló olvasmánynak gyerekek számára, de felnőttként sem fog unatkozni rajta az ember, és ez a lényeg, nem? Elvégre minél hamarabb kezdi az ismerkedés a hasonló típusú könyvekkel, annál hamarabb lesz az ember gyerekéből tisztességes fantasy- és/vagy sci-fi-olvasó. A kiadás gyönyörű, az illusztrációk szövegei is magyarul vannak berajzolva, tipikusan olyan könyv, amit már kézbe venni is öröm és ott a helye minden Gaiman-rajongó gyűjteményében. Jó tanács: lapozzátok teljesen végig, a legutolsó oldal is tartogat egy kis meglepetést! 

[Bori és Péter]

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 
Eredeti cím: Fortunately, the Milk
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Skottie Young, Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5544 283 4
Oldalszám: 128
Ár: 2980,- (borítóár) / 2235,- (Agavebolt)
--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!