Szakurazaka Hirosi: A holnap határa (könyv)

"Sci-fi az adrenalinfüggőknek." - áll Scalzi ajánlásában. Szakurazaka Hirosi regénye valóban pörgős, tele akcióval, feszültséggel és komoly tétekkel. A holnap határa csavar egyet a szokásos inváziós/időutazós történeteken, de igazán emlékezetessé szatirikus humora és egyes, jellegzetesen japán megoldásai teszik. 

Ha nem készül belőle film, akkor is érdemes lett volna kiadni Szakurazaka Hirosi regényét (illetve ebben az esetben a "light novel" a megfelelő kifejezés). A holnap határa meglepően nyugati stílusú történet, sokkal kevésbé "japán", mint például a Harmónia - mintha egyből a nemzetközi piacra szánták volna. Azért felbukkannak jól elhelyezett, tipikusan japán elemek (nem akarom lelőni a poénokat, aki olvasott japán regényeket vagy látott már néhány japán filmet, észre fogja venni), de bőven az átlag nyugati olvasó tűréshatárán belül maradnak, így szélesebb közönség számára is könnyedén befogadhatóvá válik.

Maga az alaphelyzet is az amerikai inváziós sci-fik és a japán tengerből kimászó szörnyes történetek jól eltalált keveréke. Ugyan a szörnyek itt nem városromboló óriások, csak jókora hordóra emlékeztető, tömzsi és masszív lények, azért elég nagy pusztításra képesek és nagyjából egy céljuk van: megtisztítani kies bolygónkat a zavaró létformáktól (értsd: pl. az emberektől). Valami okból az Egyesült Antiinváziós Hadsereg rakéták és bombázás helyett mechanikus rohampáncélba bújtatott katonákat küld ellenük, akik ideális fegyverzet híján hullanak, mint a legyek, a gitaik jóval hatékonyabbnak bizonyulnak közelharcban. A japán haderő kötelékében szolgáló Kirija Keidzsi is ilyen rohampáncélos ágyútöltelék, kezdő katona, akit élete első ütközetében rövid úton lemészárolnak. Aztán felébred az ágyában, előző este félig elolvasott regényével a párnája mellett, az első bevetés előtti napon és másnap újra kinyírja egy gitai.

"Mondják, hogy harmadjára már Buddha is elveszti a türelmét."

Keidzsi nem Buddha, csak egy jobb sorsra érdemes újonc, aki kezdi nem érteni, hogy mi van vele. A szamurájösztönök azonban felülkerekednek és megpróbálja kihozni a legjobbat a kilátástalannak tűnő helyzetből. Az emlékeit nem veszti el, ezért elkezd gyakorolni, hogy tökéletes harcművésszé képezze magát, a százötvennyolcadik halál-feltámadás után pedig szövetségese is akad: az amerikai haderő szuperkatonája, Rita Vrataski szintén tud az időhurkokról és ennél talán egy kicsit többet is.

Hány különbséget látsz a két kép között?

A lazán szedve is alig több mint kétszáz oldalas történet érdekes módon pont megfelelő terjedelmű. Szakurazaka Hirosi jól építi fel a sztorit, mindig a megfelelő ponton hoz be valami újdonságot, háttérinfót vagy poént, inkább az lenne zavaró, ha ilyen kompakt kivitel helyett hatszáz oldalasra nyújtotta volna a regényt (ld. pl.: A Cusanus-játszma). Sok az akció, a csatajelenetek érzékletesek, a támaszponti élet epizódjai szórakoztatóak, a visszatekintések és magyarázatok is a helyükön vannak, egyedül az invázió hátterét/motivációját elmesélő fejezet hagy némi hiányérzetet maga után, nyugodtan lehetett volna pár oldallal hosszabb.

De ezt már tényleg csak a hosszú és részletes leírásokat, alaposan kidolgozott magyarázatokat kedvelő énem mondja, kizárólag a 2312-höz hasonló könyveket olvasni fárasztó (lenne), szükség van az ilyen egyestés, japánosan apróra csomagolt, jól összerakott történetekre is. Military- és inváziós sci-fi rajongók mindenképpen olvassák el, ez is kell a Végjáték, a Vének háborúja meg a Pacific Rim és hasonló filmek mellé, ahogy az időutazós történetek kedvelőinek is jó kis adalék lehet a gyűjteményhez. A trailer alapján a film után is érdemes elolvasni, nem csak előtte - már csak azért is, mert itt nem Tom "szciós" Cruise a főszereplő, hanem egy tizenkilenc éves japán srác, Rita Vrataski pedig egy huszonéves, vörös leányzó, és egy jelenetben még poénkodik is a szerző azon, ahogy az amerikai filmgyártásban lecserélik az eredetileg "nem megfelelő külsejű" karaktereket. És ahogy hallom, más téren is tartogat még meglepetéseket...

A japán eredeti kihajtható illusztrációi azért hiányoznak a teljesen autentikus élményhez és jobb lett volna megtartani az originál borítót, a filmeset pedig csak védőborító formájában ráhajtogatni (már az Én, a robot willsmithes gúnyájától is kirázott a hideg), de a többi könyv közé tolva szerencsére csak a gerinc látszik, maga a regény meg jó. Ajánlom beszerzésre, nem fogjátok megbánni.


--
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2004
Eredeti cím: オール・ユー・ニード・イズ・キル
Fordító: Mayer Ingrid
ISBN: 978 963 689 913 4
Oldalszám: 223
Ár: 2990,- (borítóár) / 2542,- (GABO webbolt)
--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!